Budapest, 1974. (12. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: Csigó László felvétele

telepre, az ebédeltetésl akcióra (népkonyhák), az anyaggazdasági intézetre, az egészségügyi intézményekre (kórházak, közkórházak gyógyszertárai és központi gyógyszerraktár; fertőtlenítő intézet, közegészségügyi intézet, temetkezési intézet, köztemetők, köztisztasági hivatal, gyógyfürdők, népfürdők). Felhívom végül az üzemek, intézetek és intézmények szerint illetékes ügyosztályok vezetőit, hogy az ügykörükbe tartozó üzemek, intézetek és intézmények központi igazgatásának ellátására szükséges tisztviselő és altiszti személyzetet haladéktalanul jelöljék ki és a polgármesteri XII. ügyosztály útján hozzám jelentsék be. Erről a főpolgármester urat, az alpolgármester urakat, tudomásulvétel végett utalással a 18.905/ 1944.-l.pm.sz. rendeletre, Budapest Székesfőváros honvéd közigazgatási és gazdasági parancsnokát, valamint a polgármesteri I., V., és XIV. ügyosztályokat; az érdekelt hivatalok, intézetek, intézmények és üzemek vezetőinek bizalmas értesítése végett a polgármesteri II., VIII., IX., XI., XII. és XVI. ügyosztályokat és végül megőrzés végett a városháza Légoltalmi Letétgyűjteményét (Bazilika altemploma) értesítem. (jr Farkas polgármester." Ez utóbbi bizalmas rendelethez, mely a Budapest Főváros Levéltárában levő főpolgármesteri bizalmas irattárból került elő (245/1944. sz.), néhány megjegyzés kívánkozik. Elsősorban: mindmáig nem került elő az idézett dokumentum első sorában hivatkozott kormányhatósági rendelet, s kérdés, hogy kiadtak-e egyáltalán ilyen rendelkezést. A precíz városházi ügyintézés ugyanis valahányszor kormányutasításokra hivatkozva rendelkezett, minden esetben közölte a kormányrendelet számát, kiadásának keltét stb. Itt feltehetően arról lehetett szó, hogy e rendelkezés kibocsátása a belügyminiszter hallgatólagos hozzájárulásával, továbbá az előzőkben említett német— magyar katonai tárgyalásokon magyar részről felvetett robbantáskorlátozási kérelemmel összehangzóan történhetett meg. Bár e rendelkezés kiadása járt némi kockázattal, és kétségtelen tény, hogy a közművek egy része megmenekült ezáltal a módszeres elpusztítástól, a városházi fellépés nem tekinthető az „ellenállás" megnyilvánulásának. Tudjuk persze, hogy Budapest háborús sorsa nem a Városházán dőlt el, de valami hatáskörük azért volt! A két, sebtiben papírra vetett dokumentum jelentősége eltörpül, amint a fasizmust támogató intézkedések sokaságával és az elmulasztott lehetőségekkel vetjük össze. A tényleges döntéseket meghozó hitlerista kormányzat éppen a közölt memorandum és bizalmas rendelkezés elkészítésének napján, azaz 1944. november 6-án, mintegy előre válaszolva a felterjesztésre — feltehetőleg Serédi hercegprímás hivatalos intervenciójára burkoltan reagálván—, nyilatkozatot tett közzé Berlinben Budapest katonai védelméről. A hivatalos kormányszóvivő közlése szerint: „A német hadvezetőség mindent megtett Párizs és Róma kiürítése érdekében. Ezzel szemben az ellenség semmibe vette a németek jószándékát. Minthogy a német birodalom területén •s minden várost és helységet az utolsó tégláig védelmeznek, ennélfogva nincs ok arra, hogy Magyarországon másként járjanak el." Természetesen e közleményt a korabeli nyilas sajtó nem hozta nyilvánosságra, mert nem akarta az amúgy is feszült közhangulatot még inkább a német „szövetséges" ellen ingerelni. A menekülést, a kiutat a Magyar Kommunista Párt által közzétett felhívásban körvonalazott módon lehetett volna csupán biztosítani: ,,Budapest népét nagy veszély fenyegeti, mert tétlenül nézi egyre kétségbeejtőbb helyzetét ... Rómát és Párizst nem a németek jószándéka tette nyílt várossá; Rómában a nép nyomása, Párizsban a lakosság fegyveres harca kényszerítette erre a németeket. Budapesten - úgy gondolják — éppúgy nem fognak belső ellenállásba ütközni, mint a német városokban, tehát itt is az utolsó tégláig lehet majd harcolni. A nyílt várossá nyilvánítást nem fogjuk ajándékként kapni. Fegyverrel kell azt kiharcolni!" Sajnos a közölt felhívásnak az előzőkben említett tényezők hatására nem lehetett meg a kívánt mértékű foganatja. Budapest pusztulását az ellenállási mozgalom erőinek elégtelensége miatt már nem lehetett megakadályozni. 1944 novemberének közepén már elhatározott ténnyé vált, hogy a fasiszta hadigépezet Budapestet harctérré változtatja, azaz nem adja fel a reménytelen küzdelmet. A főváros vezetőinek a fegyveres harcok időszakára, a hidak felrobbantása miatt két részre szétszakadó város irányítására vonatkozóan előzetes intézkedéseket kellett tenniük. A hidak felrobbantásával összefüggő rendelkezésekről a polgármesteri országmozgósítási (XIV.) ügyosztály november 15-én a következő jelentést intézte a főváros vezetőségéhez: „Szigorúan bizalmas! Ha a hadihelyzet szükségessé teszi, a hidakat fel fogják robbantani. Az erre vonatkozó parancsot Breit páncélos tábornok, a budapesti hídfőre támaszkodó német páncélos hadtest parancsnoka adja ki a Bellevue szállodában székelő Geit őrnagy útján. A hidak felrobbantását Meyer német százados parancsnoksága alatt álló német utászegységek hajtják végre. Meyer százados közlése szerint a hidak felrobbantásához szükséges utólagos műszaki munkálatok végrehajtásához a parancs vételétől számított 2 órai idő kell, de szükség esetén ez az idő megrövidíthető. Meyer százados harcálláspontja a Gellért szállodában van. Folyó hó november 17-én reggel 8 órától kezdve a városparancsnokság, a rendőrfőparancsnokság és a légoltalmi parancsnokság 24 órai váltással 1-1 összekötő tisztet rendelt ki Meyer százados mellé. Mind a három összekötő tiszt gépjárművel rendelkezik. Ha Meyer százados a hidak felrobbantására vonatkozó parancsot megkapja, az összekötő tisztek gépjárművön azonnal az őket kiküldő parancsnokságukhoz sietnek és jelentést tesznek. Az iparügyi minisztériumban folyó hó 16-án délután 14 órától kezdve többek között a székesfővárosi tűzoltóságnak és nagyüzemeknek (Elektromos művek, Gázművek , Bszkrt) van 1-1 küldönce, aki a hidak robbantásáról szóló értesítés vétele után azonnal jelentést tesz felettesének. Célszerű volna ezeket a küldöncöket legalább kerékpárral ellátni, mert a telefonhálózat működésére akkor, amikor már a hidak robbantására sor kerül, nem lehet számítani. Tehát úgy a tűzoltóság, mint a fővárosi nagyüzemek két vonalon, éspedig a légoltalmi parancsnokság útján, valamint a rendőrfőparancsnokság által kiküldött tiszt és az iparügyi minisztériumba kiküldött küldöncök útján értesül a hidak felrobbantásáról. A székesfőváros vezetősége eszerint két helyről kap értesítést, éspedig a légoltalmi parancsnokság és a polgármesteri XIV. ügyosztály útján, továbbá az iparügyi minisztériumba kiküldött tűzoltóküldönc és a tűzoltófőparancsnokság, valamint ugyancsak a polgármesteri XIV. ügyosztály útján. Ha a főpolgármester úr és a polgármester úr hivatalában tartózkodik, a polgármesteri XIV. ügyosztály útján, ha pedig a lakásán, a legközelebbi tűzoltólaktanya (I. kerület, illetve II. kerületi tűzőrség) útján kap jelentést. A rendőrség feladata egyrészt a hídfő körül ott szolgálatot teljesítő magyar és német rendfenntartó közegekkel karöltve a forgalmat irányítani, másrészt a hidak felrobbantásáról a hídfőtől 200 méteres körzetben fekvő lakóházakat értesíteni. Minthogy a hidak robbantása nem veszélyezteti a környező épületeket, elegendő, haa még ott tartózkodó lakók az ablakokat kinyitják és az óvóhelyre vonulnak. Lehetséges azonban, hogy kisebb vasdarabok a házakra esnek. A hidak felrobbantása egyébként szorosan összefügg a kiürités kérdésével, mert előreláthatóan a hidak összerombolására csak akkor fog sor kerülni, ha már Budapest területén utcai harcok folynak. Minthogy pedig az utcai harcok Budapest tüzérségi lövetésével járnak, valószínű, hogy a lakosságnak tekintélyes része, amely jelenleg minden körülmények között Budapesten kíván maradni, az ellenséges fegyverek közvetlen behatása alatt utolsó pillanatban mégis távozásra határozza el magát. Éppen ezért fokozottabb teher hárul a rendőrségre a rendfenntartással kapcsolatban, mert a hidakon éppen az utcai harcok alatt okvetlenül biztosítani kell a harcoló csapatok számára szükséges utánpótlás szállításának lehetőségét. Ha a harci helyzet úgy alakul, hogy nem kell valamennyi hidat egyszerre felrobbantani, hanem csupán azok egy részét, a kirendelt összekötő tisztek és küldöncök ilyen értelemben teszik meg jelentésüket és azután azonnal visszatérnek szolgálati helyükre. Tekintettel arra, hogy a hidak felrobbantására vonatkozó értesítés vétele és a felrobbantás végrehajtása közötti idő túlságosan rövid ahhoz, hogy az érdekelt hatóságok és szervek a még szükséges intézkedéseket foganatosíthassák, Meyer százados kilátásba helyezte, hogy — ha az módjában áll — figyelmezteti az összekötő tiszteket, hogy a hidak felrobbantására vonatkozó parancs kiadása megítélése szerint várható." Befejezésül a hidak pusztulásának kronológiája: — 1944. október vége — november első napjai: Aláaknázzák az összes budapesti Duna-hidat. — November 4.: A Margit-híd pesti szakaszának felrobbantása. — November 15: A Duna-hidak felrobbantásával kapcsolatos intézkedések kiadása. — November 17: Tankcsapdák építését kezdik meg a hidaknál, lebontják a budai Duna-part rakparti lépcsőit, a rakparti járdákon lövészárkokat ásnak, melyeket kukoricacsutkából készült sövénnyel álcáznak. — November 30: Kiürítik a Duna-hidak hídfőinél levő lakóházakat. — December 24: Bezárult a szovjet csapatok gyűrűje Budapest körül. — December 31 : Felrobbantják az Újpesti Összekötő Vasúti-hidat. — 1945. január 14: Felrobbantják a Boráros téri hidat. — Január 16: Felrobbantják a Ferenc József hidat. — Január 18: Felrobbantják a Lánchidat és az Erzsébet-hidat, továbbá a Margit-híd budai és szigeti szárnyát. 4