Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Dr. Radnai Lóránd: A Roosevelt téri új irodaház

mánnyal igazolni? — kérdezte riporterünk a szobrászművésztől. VESZPRÉMI IMRE: Jogcímem, tehát papírom, kiutalásom nincs. Hogy ennek az óriási templomnak egy kis részét használom, in a jogcím tulajdonképpen csak az idő, hogy ez 1954 óta szobrászműterem, és mint ilyenből, nem tettek ki mind a mai napig. Hogy hová kertilök, a szobraimat és a munkahelyemet hová teszem, ez még teljesen bizonytalan." ő is tudta, hogy ez már utóvédharc, veszten pozícióból. A közérdek elsőbbsége a magánérdek fölött visszavonhatatlanná tette, hogy kié lesz a „Szentföld". SÁGVÁRI ÁGNES: „1972 november óta küszködünk érte. Tudom, hogy maguk riportot készítettek az ott dolgozó szobrászművésszel. Ez olyan dolog, hogy az érdekek mindig mások. A mi érdekünk fővárosi érdek, és 1972 novembere óta, kezünkben a kiutalással, házalunk a pénzért, a közművesítésért, a szerződésért, most házalunk a telefonért. De gondolom, azért be tudjuk népesíteni.'' Filmünket jórészt 1973 nyarán forgattuk. Már őszbe fordult, amikor titokzatos csatornákon szertefutott a hír: a hűvösvölgyi „Szentföldön" rock-fesztivál készül. A néhány fiatal, aki véletlenül tudta, merre van ez a hely, vezette a többi százakat, és egy naplementekor megtelt a templom-aréna, nonstop szertartást celebrált az új zene papjainak több, egymást váltó csapata. Körben a földön, a lépcsőkön kuporogva, szent áhítatban ringatóztak a hívők, uniszex farmerben, tarka blúzban. Bealkonyult, már alig tudtunk felvételeket készíteni. Körben, a tervezett katedrális oldalsó betonbugyraiban s a most a zenekaroknak helyet adó oltáremelvény szélén gyertyasorok lángjai gyúltak, imbolyogtak; valóban, mintha titkos, őskeresztény katakomba-szertartásokon. Körszínház? Budapest annyira szükséges új, reprezentatív hangversenyterme ? A teremsportok új központja? Óriás-mozi? Egyrészt építész szakértelem kellene annak eldöntéséhez, hogy a ránk maradt különös épület-kezdemény mivé lett volna a legcélszerűbben alakítható. Másrészt építész fantázia. Mert ha az eredeti terveknek megfelelően kívánnák kiegészíteni a torzót, mai áron csak a befedése 85 millióba kerülne. De, például, műanyag tetővel ? Azon is hiába töprengünk már, hogy miért is nem sikerült a szobrászok valamikori terve: körben műtermeket alakítani ki, akár ha toldássalfoldással, középen pedig fenntartani a helyet az éppen elkészülő szobrok váltakozó anyagú tárlatának. Toldani-foldani most a Fővárosi Levéltár fog. S ha eddig így alakult, most ez a döntés helyes. Föltétlen szükségük van rá, hogy jobb feltételek mellett dolgozhassanak, addig is, amíg a következő ötéves tervben felépül korszerű központjuk az Örs vezér terénél. De ha valaki, ők igazán a kárvallottai a VCST „törvényes rombolásának". Mert amikor itt műszerraktár volt, telt arra, hogy légkondicionálás és biztonsági berendezés legyen. Most a levéltárnak ilyesmire már nem telik a hétmillióból . . . Veszprémi Imre az idén nyáron kiköltözött. S a katedrális főbejáratával szemben, beügyeskedve a fák kttae, dacosan építi új műtermét. („Gondolni sem tudok szoborra, nemhogy szobrot csinálni . . .") Jórészt a maga kőművese, segédmunkása. Adóssága mégis tetemes. Építi műtermét. A házkezelőségnek. Mert ha a műterem majd az ő tulajdona volna, a más telkén, csak fenntartási engedélyt kaphatna rá. Ami bármikor visszavonható. Ha viszont a házkezelőség tulajdonába adja, értéke fogytáig lelakhatja a műteremépítés költségeit. A műterem azonban, bárkié lesz — gyönyörű. Sóskúti mészkőből — másodosztályúból: olcsóbb, és mennyivel szebb belőle a vakolatlan, nyers fali —, egyetlen, 60 négyzetméteres belső térrel, padlástalan, középen megzökkentett padlószint, kandalló. A szobrász kiköltözött. De amikor idén augusztusban újra kinn jártam a „Szentföldön", egyéb változásnak a nyomát sem találtam. Ismét új határozat született volna? Vagy elakadt a levéltári építkezés ? Nem. Csak a szokásos nehézségek, huzavona. A tervek javítgatása. Vita a kivitelezés fix ára körül (mert a falak táskásak, és kiszámíthatatlan, végtilis mennyi lesz az elvégzendő munka; de ha nincs előre rögzített ár, akkor megindul a spirál, és ki tudja, hol áll meg). S újabb tanácsi határozatok. Például : bár egy fővárosi intézmény készül építkezni a főváros telkén, a levéltárnak külön-külön és írásban kell kérnie valamennyi „szentföldi" lakó — az 1954-es önkényesen beköltözöttek, illetve jogutódaik — beleegyezését. . . A terület ugyanis telekkönyvileg máig megosztatlan, az épületek közötti téres parkot-kertet jogilag „eszmei közösségben" használják a lakók . . . így tolódott a márciusi kezdés őszre vagy télre. De azért a levéltár „Szentföldre" költözése 1975-ben megtörténik. Ámen! (Magyarul: úgy legyen!) A felhasználható helyiségek egyike