Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Mesterházi Lajos: Félig feltárt tartalékok

Csigó László felvételei 17 tulajdonostól kellett visszaperelni. Nehézségekbe fog ütközni a magántulajdon miatt a parti sétányok, hegyi panorámasétányok kialakítása. Legfőbb ideje volna, hogy mozduljanak az üzemek, szakszervezetek, intézmények, jelentkezzék igényeivel a szállodaipar, a távlati egészségügyi tervezés, mert egyre körülményesebb lesz közcélú hasznosításra megfelelő telket találni. Ezzel együtt, a helyi párt- és tanácsi szervek, a társadalmi intéző bizottságok az utóbbi néhány évben nem kis erőfeszítéssel, jelentős munkát végeztek. A pilisi erdőgazdaság igazgatója alapos okkal kapott 1973-ban igen magas nemzetközi elismerést: kritikus állapotból hozta rendbe és alakította ki mintaszerűen a városnak ezt a legfontosabb és legközelebbi kiránduló területét. Ma már gépkocsival, autóbusszal gyorsan elérhető pontokról, jól karbantartott utakon, ki-ki a teherbírásnak megfelelő könnyebb sétákat, nagyobb túrákat tehet. A gyerekeket a Szentendrei-sziget és Esztergom között, egymástól a korosztály erejéhez mért távolságra, öt jól berendezett táborhely várja. Harmincas csoportokban ezt az utat tíz nap alatt végigjárva, a terület minden természeti szépségét és műemlékét megismerhetik. Az elmúlt évben 1500 úttörő élt a lehetőséggel. Kezdetnek biztató eredmény, de sok a tízszerese sem volna. Elsőként az országban, elkészült a tágabban értelmezett pilisi táj programterve. Jó lenne, ha mielőbb hasonló komplex távlati terv készülne a másik két területre is. ABörzsönyben megkezdődött egy, a visegrádihoz hasonló panorámaút építése. Terveznek a dunai oldal fölött sportpályákat, tartalékoltak szép területeket egészségügyi intézményeknek, vállalati üdülőknek. (Az ottani intézőbizottság még a Csehszlovákia felőli forgalom egy részét is szeretné ezen a tájon átvezetni, hogy minél többen és minél hamarabb fölfedezzék az országnak ezt az egyik legszebb vidékét. Nem hinném, hogy igazuk van: a szűk parti sávon az útépítés igen drága volna, s a 2-es főútvonal fővárosi bevezető szakasza már most is túlterhelt. Északnyugat felől az idegenforgalomnak megvannak és tovább épülnek a megfelelő mére'tű és minőségű útvonalai. Arra kell törekedni, hogy a Börzsönyt — az egész Börzsönyt — a budapestiek fedezzék föl minél előbb!) Ami a parkerdőket illeti: számba kell venni, hogy a beruházásnál is több költséget, gondot jelent a fönntartás. Hogy mást ne mondjunk: a Pilisből — a mostani, távolról sem teljes kihasználtság idején — évente tízezer tonna szemetet kell elhordani. Ha például a budai hegyeket kétnaponként nem takarítanák, egy-kettőre használhatatlanná válnának. Szakemberek véleménye szerint minden forint beruházásra két forint évenkénti fenntartást kell számítani. Pedig az értékek minél jobb feltárása végett, a beruházni való sem kevés! Az intézőbizottságok tervei — talán pontosabban: ábrándjai — ma még túlzottnak, valóban ábrándnak látszanak. Kétségtelen azonban, hogy az ezredforduló táján elemi életszükséglet lesz" az, amit ma luxusnak vélünk. Vegyük például a föltáratlan, vagy csak részben föltárt, jobbára még kihasználatlan gyógyvizeket! A Duna bal partja, a Gellérthegytől Esztergomig, a hőforrásoknak szinte összefüggő láncát kínálja. De hőforrások vannak a bal parton is: Nagymaros és Vác környékén. Forró vizet találtak, s már hozzáláttak a hasznosításához Ráckevén is. A gazdagság zavarában érzi magát az ember, ha elgondolja, hogy hiszen még a budapesti 75 gyógyforrást sem használjuk ki! A Duna vize szennyezett, nagyon komoly nemzetközi öszszefogásra lenne szükség, hogy a szennyezettség hamarosan ne váljék katasztrofálissá. A KÖJÁL időnként már a fővárostól északra is megtiltja a szabadvízi fürdést. A ráckevei Duna-ágat most már szigorú rendelkezések védik, a nádasok biológiailag nagyjából megtisztítják, Dunavarsánytól délre már fürödhető. Időnként azonban, minden óvintézkedés ellenére, itt is történik kisebbnagyobb ipari szennyezés. Mind nagyobb szerep jutna tehát a tisztavízű tárolóknak, azoknak a mesterséges tavak nak, amelyek a kavicsbányászás során a „föld alatti Duna" föltárásával jönnek létre. A potenciális „második Balatonnak". Egyelőre azonban még nem használjuk ki sportcélokra a börzsönyi tárolókat. A bányatavak pedig Békásmegyer fölött vagy Csepelen, ma még inkább csak csúfságai a tájnak. Pedig ha például a Feneketlen-tó környékére gondol az ember: a csúfságból — aránylag nem is drágán — szépség lehetne. A lakótelepek egyhangúságát nemcsak fákkal, gyeppel, hanem víztükörrel is meg lehetne törni, s a vízfelületek a levegőtisztaság szempontjából is fontos szerepet játszhatnának. Nem tudom, számításba vették-e az új Békásmegyer tervezői. Pesttől délre, a Duna bal partján negyvenhárom kisebb bányató van, ezek közül eddig halasítással, parcellázással még csak ötöt hasznosítottak. Vitatják azonban, valóban jól hasznosították-e azt az ötöt is. Egyrészt az olyannyira fontos építőanyagot, a kavicsot, sokhelyütt csak felibe-harmadába tudják kitermelni, megfelelő mélységű kotrógépek hiányában. Lehetséges, hogy egyszer majd vissza kell térni az elhagyott bányák művelésére. Továbbá: mielőtt valamennyi tavat apró telkekkel, házakkal körös-körül telepítik, dönteni kellene róla, hogy a bányászás előrehaladtával mi lenne szebb és jobb: sok-sok kis tavat, vagy valóban egy máso-U