Budapest, 1974. (12. évfolyam)

10. szám október - Preisich Gábor — Szűcs István: A budapesti agglomeráció

leírtam. Az ellenszenves látvány mindenütt nagyjában egyforma, a legkedvezőbb esetben az amerikaiaknak ismeretlen életmód példája, a legrosszabban pedig a földi pokol realisztikus képe. Vezetőnk, egyik lakást a másik után mutogatva, azt mondá, hogy tud több amerikai várost, ahol egy „egész háznak" a bére alacsonyabb. A fennálló lakásviszonyokról talán legvilágosabb benyomást nyerünk a következő tény megemlítése által. A kormány rövid idővel ezelőtt elhatározta munkáslakások építését. E házak közül több van épülőfélben. A lakások egy konyhából és egy szobából állnak majd, a szoba hét és tíz láb, a konyha öt és tíz láb. Az olvasó elképzelheti, hogy minő lehet most e munkások otthoni élete, ha a kormány új és modern lakásai ily zsúfolt, elégtelen lakóhelyet adnak. Ami a ruházat árát illeti, arról felvilágosításokat nyújtott egy velünk volt nagyon értelmes fiatalember, magyar munkavezető, aki egy és fél évet töltött Amerikában, tehát jogosan csinálhat összehasonlításokat. Rendszeresen amerikai cipőket hord, mivel aránylag olcsóbbak, kényelmesek és csinosak, bár többet fizet értük itt, mint New Yorkban. A ruhák és kalapok sokkal jobb szabásúak, és egyenlő minőség mellett éppoly olcsók Amerikában, mint Magyarországon. Nemcsak őnála kérdezősködtünk, de minden lehető és elérhető forrás ugyanazt a felvilágosítást adta. A budapesti bérek általános állását mutatják a következő, néhány foglalkozásra vonatkozó adatok: kőmíves, kit óránként fizetnek és aki a meleg évszakban, rossz idő esetén és télen 4—5 hónapig nem dolgozhatik, keres naponta 1 — 1,20 dollárt; az ács, aki hasonló körülmények közt dolgozik, 1,10—1,50 dollárt kap 10 órás munkanapjáért. A malomüzemben, mely főipara Magyarországnak, még nemrég 80—85 centet keresett az elég ügyes napszámos, és körülbelül 1,50 dollárt a nagyon ügyes. Az elmúlt júniusban kötött megegyezés szerint most a malommunkások bére átlagosítva van, és a bérek néhány centtel emelkedtek. A magyar nyomdászok, nők és férfiak 95 °„-a szervezett. Budapesten a nappali szedők minimális szervezeti követelménye 7 dollár hetenként, de átlagban a hetibér alig emelkedik 8 dollárnál magasabbra. Ha Budapesten ellátogatunk néhány szakszervezet központi irodájába, úgy azt gondolhatjuk, hogy a szervezeti mozgalom igen előrehaladott, de a valóságban nincs ez így. A vasmunkásoknak és kőfaragóknak saját szép épületeik vannak, terjedelmes hivatalos helyiségekkel. A kőművesek most fejezik be a város egyik legszebb és legnagyobb épületét, mely divatos külvárosban áll. A nyomdászok hatemeletes Gutenberg-háza Budapestet valóban díszíti. Homlokzata négyoldalas, a földszint csupa bolthelyiség, ezenkívül tágas előadóterem és számos családi lakás van benne. E szakszervezeti épületekben mindenütt legalábbis három külön irodát és háromféle könyvelést látunk. E tényt a kormánynak a szervezetekkel szemben való viselkedése magyarázza. A tényleges szervezet, mely többnyire fel van függesztve, vezeti az egyik könyvcsoportot. A jótékony társaságok, melyek betegség, halál vagy munkanélküliség esetén segélyt nyújtanak, vezetik a másodikat. A harmadik végül egy újságé, mely hivatalosan nem tartozik a szervezethez. Ennek pedig megvan a maga története. Ha valamely szervezet tagjai tömegesen hagyják el a munkát, úgy a heti segélyt, melyet szabad országokban a szervezet nyújt a kizárt vagy sztrájkoló tagoknak, az újságlap adja. Csak szervezett tagok fizethetnek elő a lapra s az előfizetési ár ugyanannyi, mint volna a szervezeti tagság, vagyis 5—10 dollár évente. Annyi biztos, hogy az emberek jogosan fizetnek elő oly újságra, mely tömeges munkanélküliség esetén bizonyos mértékig biztosítja őket. Meglehet, hogy a szervezeti segélyezési társulatok és az újságok tőkéi a szép szakszervezeti házakba vannak beruházva. Azonban e házak többnyire súlyos jelzálogok alatt nyögnek, melyeket a kapitalista források nyújtanak nekik. A szakszervezetek kevés országban oly gyengék, mint Magyarországon. Mindössze körülbelül százezer szakszervezeti tag van, míg az összlakosság, Horvátországgal együtt, mintegy húszmillió. E gyengeségnek számos oka van, de legközvetlenebb a kormány ellenséges indulata, mely ama hivatali személy által jut kifejezésre, ki a kormány képviseletében a munkásügyi osztály élén áll. Míg a fennálló szabályok értelmében a munkások tetszés szerint szervezkedhetnek, e hivatalos egyénnek jogában áll a szervezetek működését felülvizsgálni és így rendszerint talál okot arra, hog}' alakulásukat megakadályozza. Már fennálló szervezeteknél megszorításokkal és felfüggesztésekkel kínozza őket, úgyhogy bárminő cselekedetük okot szolgáltathat feloszlatásukra. Mindenki, akivel beszéltem, elítélőleg nyilatkozott e hivatalos egyén eljárásáról. Kossuthnak hívják. Apját, ki közismert volt mint 48-as forradalmár, amerikai látogatása alkalmával mint a szabadság apostolát ünnepelték. Akkor szabadult ki a fogságból, melybe forradalmi szereplése miatt került. A mostani reakciós Kossuth legtevékenyebb ellenesei az Amerikában élő magyar munkások. Állandóan erős segélyben részesítik a „Népszavát"-t, mely a kormány legradikálisabb ellenzékének újságja. A malommunkásoknak munkaadóikkal kötött szerződése legnagyobbrészt egy komoly magyar szociológus fáradozásának eredménye, ki az amerikai szakszervezeti mozgalom módszerét tanulmányozza. Részletezett formai szerződés, mely a szervezet elismeréséről gondoskodik, és biztosítja bérlistáját. A mostani szerződés, mely múlt június 15-én lett megkötve, két évre szól. Törvényen kívüli jellegű. Sem a munkaadók szövetkezete, sem a malommunkások szakszervezete nincs a kormány által szentesítve. Helyszűke miatt csak néhány vonással ecsetelhetem a magyar munkásosztály helyzetét. Míg általános választójog mellett legalábbis négymillió ember vezethetné demokratikus alapon a kormányt, addig csak nyolcszázezernek van választói joga. A szervezetlen munkásság közül alig jut ötvenre egy olyan, aki befolyhat annak a kormánynak a cselekvésébe, amelyik elküldheti őt a háborúba az államért meghalni. A szakszervezetekben alig van egynek húsz közül szavazati joga. Az állam és az egyház még nem váltak szét, mint Amerikában. A kötelező katonai szolgálat miatt keserűen panaszkodik a munkás; az, akinek vagyoni helyzete nem engedi meg a felsőbb kiképzést, három évig szolgál; a jobb módúak, egyetemet végzettek csak egy évre sorozhatok be. A földbirtokosok, a nemzet arisztokratái, irányítják a törvényhozást. „Ami a földbirtokot illeti, mondta egyik tudósítóm (irodalmi férfiú), ott állunk, ahol Franciaország a forradalom előtt." „A gyermekmunkát illetőleg, jelentette ki egy felvilágosodott munkaadó, ott vagyunk, ahol Anglia 1830 előtt." „A szociális reformot illetőleg, mondá egy radikális, Magyarország ott van, ahol volt Németország, mikor Marx felszólalt a proletariátus éhenhalása ellen és igyekezett a jobb jövő gazdasági rendszerét vázolni." A kormánynak nincs világos politikája, mellyel az országot modern fokra emelhetné. „Egymillió magyar van Amerikában, panaszkodott valaki, és kivándorlásuk keveset használt az itthonmaradottaknak. Az évente hazaküldött milliók a vagyonos osztályt gazdagítják, mert a szegények, kik a pénzt kapják, abból mindennapi szükségleteiket fedezik." A szakszervezetek jelenleg, előbbi felfogásukat elhagyva, más, előrehaladottabb politikát követnek. Elhatározták, hogy a politikai mozgalmat teljesen különválasztják a szervezetek mozgalmától, melyet aztán az illető szakmához tartozó emberek vezetnek. Két kísérlete az általános sztrájknak, melyek közül az egyik részben sikerült, míg a másik teljesen csütörtököt mondott, a vezetőket arról győzte meg, hogy szükséges gondoskodni lehetőleg eredményes részleges sztrájkokról. Az új magyar szakszervezeti mozgalom segítheti az amerikai mozgalmat. Ezelőtt szervezetlen magyar bányászok és szivarkészítők mentek nagy számban az Egyesült Államokba mint sztrájktörők. Most igyekeznek e munkásokat szervezni és javítani sorsukon. A képviselőház öt különböző párt tagjaiból áll. „Mind az öt ellenünk van", mondta egy munkásember. „A Szociáldemokrata Pártnak nincs egy képviselője sem. De a munkásnépnek szándéka képviselőt szerezni, •bár a szavazási állapotok rosszabbak, mint tíz évvel ezelőtt." Mikor vonatunk elhaladt eg}7 fogház előtt, ez az ember, az épületre mutatva, így szólt: „Itt rablók, gyilkosok és szocialisták laknak." Olyan országban, mint Magyarország, a legtöbb 76-os szellemű amerikai munkás nem volna-e érett a börtön számára — ha szükséges — szocialista elnevezés alatt? Az e levélben felsorolt leverő tények nem oly elme szüleményei, melyet előítélet, gyűlölet vagy bosszú bontott meg. A legtöbb szóbeli felvilágosítást egy közbecsülésnek örvendő gyakorló ügyvéd és az ország egyik vezető iparágában a munkaadó-szövetséget képviselő egyén szolgáltatta. Tanúságaikat megerősítették egy nagy munkaadó, valamint számos intelligens és szavahihető magyar munkás megfontolt megállapításai. Mindezekhez járulnak saját megfigyeléseim és a munkásoknál tett kérdezősködéseim. 39