Budapest, 1974. (12. évfolyam)

10. szám október - Devecseri Lászlóné: „Anya Városunk” történetírásának kezdetei

Devecseri Laszlone „Anya Városunk" történetírásának kezdetei Mikor kezdődött az érdeklődés a két Duna-parti város keletkezése és az elmúlt századok eseményei iránt? Hogyan születtek az első városleírással összekapcsolt várostörténetek? Kik vállalkoztak arra, hogy megalkossák az első történeti munkákat? Mi jellemzi ezeket a korai — Budával és Pesttel foglalkozó — műveket? Menynyire tükrözik saját korukat, mennyiben fejezik ki annak a társadalomnak gondolkodását, amelynek számára íródtak? Ezekről lesz szó az alábbiakban, röviden. Podhradczky József, a „nagy méltóságú magyar királyi udvari kamara számvevő hivatalának tisztje" Budáról és Pestről szóló, 1833-ban megjelent könyvecskéjének előszavában írja: „Rómát kivévén, nem tudnám, mellyik város dicsekedhetne annyi Leíróval, mennyivel Buda kérkedik! csak nem minden nemzetbeli írók törekedve vetekedtek hajdan történetének leírásán." Az író, akit saját vallomása szerint a „közhaszon ingerlett" e könyvnek írására, álmélkodva látta a Nemzeti Múzeum . lajstromában a Buda leírásával foglalkozó művek sokaságát. A buzgó királyi tisztviselő azonban már pár sorral alább arra a megállapításra jut, hogy „a hazafiak közül sem hozta még egy is tulajdonképpen világosságra Anya Városunk volt régi állapotját". Vagyis a XIX. század elején még nem volt magyar nyelvű történeti összefoglalás a két város múltjáról és fejlődéséről. Bonfini, Thuróczi, Oláh Miklós színes képet festenek a XV—XVI. századi királyi székhely, Buda nagyságáról, a királyi vár fényéről és pompájáról. A török uralom alatti sivár pusztulásról a városon keresztülutazó diplomaták, követek számolnak be. A török kiűzését jelző legfontosabb esemény, Buda ostroma egész Európában érdeklődést ébresztett a távoli, ismeretlen Magyarország és fővárosa iránt. Röplapok, könyvek, metszetek adnak hírt a felszabadító háború történetéről, de különösen Buda visszafoglalásáról. Ez az érdeklődés nem szűnik a török kiűzése után sem, hiszen a Német Birodalomban, de más nyugati országokban is toborozzák a telepeseket a lakatlanná vált két város benépesítéséhez, a munka megindításához. Rövidesen gyors fejlődés következik be; eltakarítják a romokat, eltemetik a halottakat, és a beözönlő, különféle nemzetiségű lakosság a jóformán ingyen kapott telkeken házat épít, mesterséget űz, kereskedik, és 1703-ban megkapja I. Lipóttól a szabad királyi város kiváltságos helyzetét biztosító okiratot. A két város felemelkedése, forgalmának rohamos növekedése meglepi a kortársakat. Hamarosan megtelepszenek a két 40 városban a különböző szerzetesrendek: domonkosok, szerviták, ferencesek, piaristák, pálosok. A XVIII. században egymásután épülnek Pesten a rendházak és a díszes barokk templomok. Buda a század második felében kormányzati székhely lesz; itt működnek a királyi hivatalok, a helytartótanács és a kamara, itt székel a katonai parancsnokság és egy ideig a Nagyszombatból áthelyezett egyetem. A sok hivatalnok, a katonák, tanárok, egyáltalán: a polgárok mozgalmas életet visznek a Felsővárosba, a Vízivárosba, még a Ráczváros apró házacskái közé is. Egyre több a nyomda, egyre több könyv jelenik meg, a felvilágosodás kedvez a tudományok fejlődésének, a történetírás, a földrajz, a nyelvészet, az irodalom megteszi az első lépéseket. Ebben a légkörben ébred fel a város múltja iránti megismerés vágya, az érdeklődés a történeti előzmények iránt. A magyar nyelvfejlesztése, művelése érdekében megindult mozgalom még inkább lendületet adott a két város nemzeti nyelven írt történetének megírására. 1791. első felében felállítják a magyar nyelv és irodalom első katedráját a pesti egyetemen. A sok pályázó közül a 27 éves, miskolci református családban született, katolikus hitre tért tanár, Vályi András nyerte el a professzori megbízatást. 1796—1799 között megjelenik Vályinak a ,,Magyarországnak leírása" című három kötetes nagy vállalakozása Budán, ,,mellyben minden hazánkbéli Vármegyék, Városok, Faluk, Puszták; uradalmak, fabrikák, huták, hámorok, savanyú és orvosló vizek, fürdőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdők... a betűknek rengyek szerént feltaláltatnak". Az ajánlásokban, előszókban általában sok utalás található a mű elkészítésének nehézségeiről, a segítségnyújtás hiányáról, a munka tökéletlenségeiről. De a „Magyar Országról irtLekszikonnyhoz" írt dicsőítő ódák mutatják, hogy a kortársak is tisztában voltak a munka egyedülálló értékével. Buda történetét ötven oldalon foglalja össze; a középkori eseményeket a rendelkezésére álló források (történeti munkák, emlékiratok stb.) alapján ismerteti. Ahogy saját korához közeledik, úgy merül el egyre inkább a részletekben; különösen átforrósodik a hangja a Budavár visszavívását tárgyaló lapokon. A császári seregek „tsudálható törekedéséről", „álhatatos vitézségéről", „eltörölhetetlen dicsőségéről" ejt lelkes mondatokat, de a „királyi magyar universitásbéli professzor" keserűen állapítja meg azt is, hogy a három esztendeig tartó adófizetési szabadság következtében tódultak az idegenek a felszabadított városba, „a Magyarok Váfyi András könyvének címoldala Schams Pestről sióló művében a metszetek; Pesti látkép a hajóhíddal (1821); az új Német Színház (1821); a Brudern-ház 1817-ben Podhradczky könyvének címlapja IBtKDA m IFTOíP SZABAD KIRÁLYI VÁROSOKNAK vol r « lí 0 I ÁLLAPOTJOKItÓL PODHRADCZKY JOSEF »Ar.T MÉLTÓSÁGÚ MAftTAIl KIRÁLYI IDYAM KANADA SZÁMVEVŐ HI YATALÁNAIL TISZTJE pasvasr«