Budapest, 1974. (12. évfolyam)

10. szám október - Fekete Gábor: Ürömtől Pilisborosjenőig

A könyvtár Pilisborosjenőn Az iskola betemették azokat, vagy tisztítatlanul hagyták, amióta a Fővárosi Vízművek bekötötte a községet a hálózatba. így hát a Vízmüvek, a Vízügyi Igazgatóság és a járási hivatal vezetői hol mint vendéglátók, hol mint vendégek, igen gyakran találkoznak ürömi küldöttségekkel; de mindeddig eredménytelenül végződtek a tárgyalások. S azok a falugyűlések is, amelyeknek rendszeresen visszatérő témája a víz. A Fővárosi Vízművek mindebben ártatlan, mert készséggel eleget tenne a vállalt napi 300 köbméter víz szállításának, csakhogy a község ennek a mennyiségnek csupán a felét tudja fogadni. S ez így lesz mindaddig - nemcsak nyáron, hanem gyakran téli időszakban is -, amíg valahonnét három millió forint elő Új családi házak nem kerül a szükséges műszaki feltételek biztosítására. Viszont Pilisborosjenőn a kutak jóvoltából ismeretlen a vízhiány. Szó is van róla, hogy az ürömiek a jövőben innét „importálják" az ivóvizet. A török, a bajor telepesek és a cár lánya Mindent összevetve tehát, igencsak érdemtelenül sütögeti el a szóviccet innét is, onnét is egy-egy maliciózus lakos: „Nincsen Borosjenő üröm nélkül." Egyébként is, Üröm nevének semmi köze sincs a keserűséghez. Római kori és népvándorlás korabeli lakott településekre utaló emlékek mellett megtalálható egy 1112-ből való írásos emlék, amely szerint „Eurim in monte moniaros dicto", azaz „Üröm a Mogyorós nevű hegyen". A község korai történelméhez meglehetősen hiányosak az írásos adalékok, ezért csak elismeréssel lehet szólni Horváth Ferenc iskolaigazgatóról, az ürömi népfront bizottság elnökéről, aki fáradságos, aprólékos munkával vaskos paksamétányi helytörténeti anyagot gyűjtött már össze. Bizonyított, hogy a középkorban a község a margitszigeti, óbudai apácák birtokához tartozott. A helyi templom alapjai a XIII. századból valók. A dombos vidék szinte kínálkozott a szőlőművelésre; s ma ugyan egyetlen valamire való szőlészet sem utal errefelé ahajdanfejlett szőlőkultúrára, ám a pincék annál inkább. A község mélyében egy különösen terjedelmes pince rejlik, a helybeliek tréfásan azt mondják, hogy vége az Adriai-tengernél lát napvilágot. Annyi bizonyos, hogy a század első felében a bécsi pezsgőgyárakba induló „nyersanyagok" gyűjtő- és tárolóhelyéül szolgált ez az óriás pince. Később pedig óvóhelyül: a második világháborúban a bombázások elől menedéket kereső falusiak apraja-nagyja kényelmesen elfért benne a légiriadók idején. Hogy Üröm a török hódoltság alatt elnéptelenedett, azt az 1580— 81. évi összeírás is igazolja, amely a községet „pusztakert" névre keresztelte. 1711-ben félszáz bajor telepes érkezett a lakatlan vidékre, amelyet Bontás és építés