Budapest, 1974. (12. évfolyam)

10. szám október - Fekete Gábor: Ürömtől Pilisborosjenőig

i8oo-ban József nádor vásárolt meg. Felesége, Anna Pavlovna, aki az orosz cár nagyhercegnő-lánya volt, itt halt meg gyermekágyi lázban. Sírja fölé görögkeleti kápolna épült. Az értékes ürömi műemlék állapota azonban manapság — enyhén szólva — elhanyagolt. A kiegyezés évében hétszáz, a felszabadulás idején is csak kétszer ennyi lakosa volt Ürömnek. Parasztok, szőlészek, házikertészek, mészégetők, túlnyomó többségben a hajdani bajor telepesek leszármazottai, amint arról a családnevek is árulkodtak: Lindmayer, Gröschl, Kohlberger, Schieszl, Stampf... A Volksbund bőségesen merített a sváb faluból utánpótlást, ezért a lélekszám már akkor kisebb volt, amikor 1944 karácsonyának szentestéjén a szovjet csapatok felszabadították a községet. Később a falu alaposan kiürült, a lakosságnak körülbelül 80 százalékát indították útnak oda, ahonnét hajdan a bajor telepesek jöttek. Helyükbe „magyar telepesek" kerültek. Különös népvándorlás Miután hivatásos szociológus, aki a különös és látványos népvándorlás érdekesebb következményeit kutatta volna, mindmáig nem érkezett Ürömre, a község vezetői maguk kísérelték meg a vizsgálódást. A többi között nemrégiben reprezentatív felmérést végeztek hetven ürömi családnál. E családok — mint kiderült — 32 helyről érkeztek a faluba; van köztük balalonlellei és debreceni, tarpai és békési, jászsági és göcseji, budapesti és szlovákiai. Mindössze négy itteni születésű őslakosa van a községnek, s a hetven családból 1947-ben még egy sem lakott Ürömön. Szóbeszéd-e, hamis általánosítás, vagy tapasztalat — nem tudni, de erősen mondogatják a környékbeliek s maguk a falubeliek is, hogy a szélrózsa minden irányából oda települt ürömiek idegesebbek, ingerlékenyebbek az átlagosnál. E feltételezésnél mindenesetre lényegesen bizonyítottabb, hogy a tarka népvándorlás miatt a községben szinte ismeretlenek a népszokások, néphagyományok, népviseletek. Ezért érthető, hogy valahányszor a felvidékről ide települt öreg Kóta nagymama vasárnaponként templomba indul, a kíváncsi ürömiek százai nézegetik az ablakból, a kapuk aljából hímzéses ünneplő ruháját. Üröm idegenforgalma a kitelepített sváb családok révén télen-nyáron biztosított. A poros, sáros utcákon Opelok álldogálnak, gazdáik meglátogatják a helybeli temetőt, majd elhelyezkednek néhány napra itt maradt rokonaiknál ismerőseiknél, akikkel egyébként a lehető legjobb az „új telepesek" kapcsolata. Kivétel április 24-ének napja: ekkor tartják a hagyományos ürömi sváb búcsút, s ilyenkor néha rendet kell teremteni az összezördülők között. Az incidenseknek sem valamiféle gyűlölködés az oka, hanem a jócskán felhajtott szesz; hiszen a sváb búcsút a magyar lakosok is ünnepként tartják számon. A bor gőze azonban hamar elszáll, és egy évig megint igazi jószomszédok, földiek módjára élnek, dolgoznak egymás mellett régi lakosok és új telepesek. iTjÄ Parasztfaluból munkásközség Az 1945 után érkezők jobbára nincstelen parasztok, cselédek, kubikosok, kisebbrészt pedig iparosok voltak. Értelmiségi az új telepesek köfcött mindössze három akadt. A letelepülők híján voltak pénznek, igényeknek és a gyümölcstermesztési szakértelemnek. Ma már van pénzük, igényük, de a gyümölcskultúra hiánya s a fővárosi munkahelyek vonzása mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy a felszabadulás előtti parasztfaluból munkásközség váljék. A két testvérközségnek van ugyan közös termelőszövetkezete — a Magyar—Bolgár Mgtsz —, de mindössze ötszáz lakost foglalkoztat a két faluból, s ebből is csak húsz a mezőgazdasági dolgozó, a többi — melléküzemági: lakatos, kárpitos és egyéb iparos. Ma Üröm 3300, Pilisborosjenő 2200 állandó lakost számlál, s természetesen megtalálható a Pest megyei településeken oly megszokott albérlő-sereg is. Az utóbbi tíz évben érkezettek már nem telepesek, csak „átmeneti" lakosok; állandóan valamiféle megszerezhető budapesti lakás után járnak. A két községből összesen mintegy háromezren dolgoznak a fővárosban, az arány rekordnak is beillik, dehát a helyi foglalkoztatási lehetőségek hiánya és a karnyújtásnyira levő Budapest miatt ez nem feltűnő. Mellesleg a „karnyújtás" olykor a szó szoros értelmében is helytálló kifejezés: az ötszáz lakosú ürömi Széchenyi-telep szinte összeépült a III. kerülettel, akadnak utcái, amelyeknek egyik oldala a községhez, másik oldala Óbudához tartozik. A helyi foglalkoztatási lehetőségek hiányáról még akkor is jogos szólnunk, ha a Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalat három kőbányájának és a mezőgazdasági korrózióvédelemmel, szigetelőmunkákkal foglalkozó AGROKOR Vállalatnak e vidék ad otthont. Említsük meg az érdekesség kedvéért azt is, hogyan jutott néhány évvel ezelőtt 'váratlan mellékkeresethez a két község: ezen a tájon forgatták az Egri csillagok című filmet (az ürömi völgykatlanban a mai napig is ott áll a mű-vár), s amíg a község főutcáján tevék legelésztek, a helybeliek százai statisztáltak a tömegjelenetekben. Fürdőszoba nélkül víz és csatorna Üröm és Pilisborosjenő a 44 budapesti agglomerációs település közé tartozik; nem a jelentőségük, hanem közelségük miatt. Jó néhány más település — a példa kedvéért Gödöllő — talán inkább megérdemelné ezt a kijelölést, amely ma már nem annyira rangot, hanem sokkal inkább földrajzi állapotot tükröz. Ez azonban nem változtat azon, hogy a fővároson csüngő két falu sok tekintetben elmaradottabb egy sereg távoli vidék községeinél. Üröm javára szól a szélesvásznú mozi, s még inkább az az irigylésreméltó tény, hogy a községnek ma már se óvodagondja, se iskolagondja nincs. Az újonnan épült, mozaikos homlokzatú, emeletes, hatcsoportos óvoda még a borosjenői szülőket is kisegíti; az alig három esztendeje felépült modern, napközis, hat tantermes iskolát pedig a Pest megyei községek többsége szíves-örömest elfogadná. Más tekintetben viszont az ürömiek nem nagyon bánják, hogy a fő közlekedési útvonalon nem mutatja tábla falujukat. Az ivóvízkálváriáról már szóltunk, a csatornázásról még nem, igaz, nincs is mit mondani róla. Ürömnek egy méternyi csatornája sincs, a házak derítői helyettesítik azt. Hogy aztán a fürdőszobákból — enélkül nem is építkezhetnének a lakosok — a tilalom ellenére gyakran egyenest az utcára vezetik a szennyvizet, az más kérdés, nem is lepődik meg rajta senki. Egymillió forint kellene az 1945 óta érintetlen elektromos hálózat korszerűsítésére, hogy a még belterületen is itt-ott fellobbanó petróleumlámpákat száműzzék, s a közvilágítást valamennyire megjavítsák. Az orvosi rendelő és a csecsemőgondozó is négy évtizeddel ezelőtti állapotokat tükröz, nem szólva az elhanyagolt közterületekről, úttestekről. Ugyanakkor más jelek arra mutatnak, hogy a hétszámjegyű összeget nem igénylő ellátási, szolgáltatási intézményeket, ha mégoly falusi színvonalon is, a községiek igyekeznek minden erejükkel gyarapítani. Ebben a két vállalat, a tsz és az ÁFÉSZ is tevékenyen támogatja a községeket. Köztisztaság és üdülőövezet Ürömnek ABC-áruháza, presszója, étterme van. A boros jenőieket is két élelmiszerbolt és egy iparcikkbolt mentesíti attól, hogy mindent, minden időben a fővárosban vásároljanak meg. Tervezik már az ürömi szolgáltatóházat, Patyolat felvevő fiókkal, orvosi rendelővel, gyógyszertárral, OTP-fiókkal. Lakásgondok nincsenek, a hajdan lakóhelyiségeknek használt pincék kiürültek, az ide telepedett cigányok sem élnek már putriban. A fenyveserdő borította Kálvária-dombon, amelynek egy részét nemrégiben avatták természetvédelmi területté, sportpálya szolgálja a két község ilyen irányú igényeit. Alig egy-másfél éve a községi családi házak szemetét, hulladékát a lakosok tetszés szerint szórták szét, a tájkép és a közegészségügy nem nagy épülésére. Azóta a tanács intézményesítette a szemétgyűjtést és -szállítást; iparengedélyt adott egy fuvarosnak, aki egy alkalmazottal, egy lóval és egy stráfkocsival tölti be a két falu köztisztasági hivatalának tisztét. A tanács szobánként havi 7 forintot szed be a lakosoktól ezért a szolgáltatásért. Az ürömi utcák porosak ugyan, a falu levegője azonban — hála a pilisi hegyeknek — üdítően tiszta és friss. A vidék csendje és szabad földdarabjai is csalogatják a budapestieket. Sok száz fővárosi lakos szerzett errefelé hétvégi telket magának, s jönnek a mai napig is a parcellaigénylők. Víz, villany nincs a telkeken, viszont többszáz négyszögöles darabkákat is vásárolhatnak, 70 forintos négyszögölenkénti áron. Ilyenformán valóságos kis budapesti munkáskolóniák verődnek össze itt, a Pilis tövében, közösen vállalva a kútfúrás terheit, segítve egymást a kis víkendházak, kertészetek kiépítésében. Feltehetően ők az első telepesei a község majdani üdülőövezetének. Immár az egy nagy községének Mert a két falu között idővel felépülő szövetkezeti házsorok addigra minden határt ledöntenek Üröm és Pilisborosjenő között. 13