Budapest, 1974. (12. évfolyam)

10. szám október - Fekete Gábor: Ürömtől Pilisborosjenőig

Pilisborosjeno Alig tízperces autóútra a Vörösvári úti toronyházaktól, a motorzajos Külső Bécsi úti Shell kúttól tábla jelzi a főváros határát a Dorog felé vezető országúton. Az idegen, aki netán kedvet kap arra, hogy néhány lépéssel odább letérjen az országútról, és egy minden útbaigazító jel zést nélkülöző bekötőútra térjen, negyedórás, jókora emelkedőkkel tarkított túra után hamisítatlan, csendes, poros kisközségre bukkan. Ürömre, ahová Óbudáról három forint negyven fillérért visz el bárkit az autóbusz, s ahonnét a Hármashatárhegyre éppúgy ellátni, mint az óbudai városnegyed háztetőire. A helység egyike azon településeknek, amelyek Budapest oly közvetlen közelsége miatt valamiféle mesterséges falukiállítás, skanzen látszatát keltik az első pillanatban. Milyen is a nagyvárostól valóban csak ugrásnyira levő kisközség élete? Pontosabban: kisközségek élete, mert a közigazgatás sorstárssal ajándékozta meg Ürömöt, Pilisborosjenővel. Közös községi tanácsuk van néhány éve, és talán mondani sem kell, hogy mindketten féltékenyen figyelik, nem részesül-e nagyobb becsben a másik. Mindenesetre a két-három kilométernyi távolságot a két község között 1972-ben sietve áthidalták egy kétmillió forintért épített új úttal, amellyel mindkét település elégedett. El is nevezték a helybeliek a létesítményt „Aranyhíd"-nak. Az út csak az első lépés a testvérközségek teljes egyenjogúsításához, mert pillanatnyilag még mindkettő rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal. Üröm a székhelyközség, ennek azonban csak presztízs-okokból érzik hátrányát a borosjenőiek, mert hivatalos teendőik elvégzéséhez akár gyalogszerrel is hamar eljutnak az ürömi tanácsházához. Ürömnek már felépült a modern óvodája, Borosjenőnek még nem. Megkülönböztető jellege azonban e ténynek sincs; az elsőbbség oka legfeljebb az, hogy nem lehetett mindkét községben egyszerre hozzálátni az építkezéshez. Jövőre mindenesetre a borosjenői gyerekek óvodája is felépül. Ürömnek, ahol a lakosok száma ezerrel meghaladja a szomszéd község népességét, szélesvásznú filmszínháza van, Borosjenőnek csak afféle falusi mozija. Igaz, ez sem ok a torzsalkodásra. A közlekedéssel pedig - mármint az autóbuszközlekedéssel, mert az ürömi-esztergomi vonalon helybeli lakos igen ritka utas — egyformán elégedetlenek mindkét falu lakói. A Vörösvári útról induló VOLÁN-buszok, amelyeket reggelente ötpercenként indítanak, dél felé pedig óránként, rendszerint zsúfoltak. Ha Pilisborosjenőig mennek, a község lakosai az ürömieket kárhoztatják, amiért megtöltik a járműveket; holott számukra beállítottak kizárólag ürömi járatokat. Ez utóbbiakra viszont borosjenőiek is szép számmal szállnak fel, az ürömiek nem kis elégedetlenségére. Nyilvánvalóan feleslegesen szidják egymást mert igazában a kis befogadóképességű, ritka járatok okozzák a zsúfoltságot. Akad végül egy természeti kincs, amely a borosjenőiek oldalára billenti a mérleget: az ivóvíz. Az idei nyáron a közös községi tanács titkárára éppoly sűrűn nyitogatták az ajtót a síró anyák, a heveskedő vagy kétségbeesett ürömi lakosok, mint tavaly vagy tavalyelőtt, mert a község magasabban fekvő részein gyakran napokon át egy cseppnyi víz sem jött a csapból. A dombos tájon fekvő község lankásabb, alsó fertályain elrendelt vízkorlátozás sem sokat ért, a falu végén meghirdetett autómosási tilalom egy kissé még groteszkül is hatott. A szomszéd termelőszövetkezet lajtkocsikkal küldött volna ivóvizet, de a tartályok belsejét olyan rozsdásnak találták, hogy végül is visszariadtak e segélynyújtástól. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a régi falusi kutak használhatatlanok, a lakosok Az ürömi Művelődési Otthon A Fő utca