Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Vizy László: Utolsó lehetőség egy műemlék megmentésére

FÓRUM Utolsó lehetőség egy műemlék megmentésére Avárosrendezés és a műemlékvédelem szempontjainak egyeztetése rendkívül öszszetett feladat. Különösen nehéz a megoldás a metróépítés forgalmi csomópontjainál, ahol a főváros életét meghatározó tömegközlekedés biztosítása igen gyors lebonyolítást kíván. Az elsőként 1963-ban épített Astoria aluljáró alapozásánál előkerültek a Hatvani kapu és rondellájának alapfalai. Bemutatásuk azonban elmaradt. Gerő László „Magyar várak" című könyvében a nagy áldozatvállalást igénylő városfal-rekonstrukciókkal kapcsolatban utal erre: „Kár, hogy ezek bemutatását a főváros mellőzte." Az eredeti falak látványát ugyanis nem pótolhatja az aluljáróban elhelyezett emléktábla. A Budapest folyóiratnak — két évtizedes megszakítás után — 1966-ban újra megjelenő első számainak egyikében F. Tóth Rózsa, a városfal feltárását vezető régész így vélekedett: „Némi vigasztalásul szolgál az, hogy a Bástya utca, Múzeum körút stb. házainak építése, tatarozása során a tűzfalakban rejtőző megmaradt városfalrészleteket sorra kiszabadítják, rendbehozzák. A múlt megbecsülésében így talán valamelyest mégis a javunkra billen a mérleg, romboló elődeinkkel szemben.." Az Astoria aluljáró építésekor még elmulasztott lehetőség a pesti középkori városfalmaradvány feltárására és bemutatására most, a Kálvin tér 1974-ben megkezdett rendezésekor — a forgalmi, városképi és városrendezési problémák figyelembevételével — újra felvetődik. * A pesti középkori városfal építése Zsigmond király 1405-ben hozott azon rendeletével függhet össze, mely a szabad királyi városok privilégiumát csak a fallal övezett városoknak adta meg. A Duna-parton megkezdett rondella építéséről az 1433-ban Budán járt Bertrandon, francia lovag érdekes képet fest: „Pesten hat vagy nyolc francia családot találtam. A császár telepítette őket ide, éppen az ő épülő palotájával szemben, mert egy rengeteg nagy tornyot építtet ottan s azt ezek a franciák csinálják . . . Kíváncsi voltam, s látni óhajtottam ezt a nagy tornyot. Elmentem tehát a toronyba, s azt tapasztaltam, hogy már három lándzsa magasságra emelkedik, körülötte pedig igen sok faragott kő hever elszórva.''' Pest önálló várossá válása azonban csak későbbre, az írásos adatok alapján az 1444—1479 közötti időre tehető. A városfalakról pedig csak 1471-ben történik először említés. A középkori városfal a mai Belváros területén, a Kiskörút és a Deák Ferenc utca vonala mentén, a Dunától — Dunáig húzódott. A falat körben vizesárok vette körül. Pest város falai és erődítményei a XV. és XVI. században jelentős védelmi létesítménynek számítottak. A török időkben több ostromot éltek meg (1542, 1602, 1683). A hat méter szélességű alapfalakkal épült rondellák emeléséről Buda török kézre kerülése után egy 1542. évi hadi jelentés így számol be: „Két új bástya építését is megkezdték, amelyeken 5000 ember dolgozott. A bástyák fala /<? láb vastag volt s két ember magasságot ért el." A XVII. században a falak Pest város kelet felől, Hallart 1684. évi metszetén. A kép közepén, elől a Hatvani kapu és rondellája látható, a kép bal oldalán levő hasonló erődítmény a Kecskeméti kapu és rondellája Rómer Flóris „A régi Pest" című 1873-ban megjelent művéből: Pest 1758-ban Rekonstrukciós térkép