Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Vita a Fővárosi Levéltár „Források Budapest múltjából” című kiadványáról

FÓRUM Források Budapest múltjából Vita a Fővárosi Levéltár kiadványáról ATIT Budapesti Történelmi Szakosztálya vitát rendezett a Fővárosi Levéltár „Források Budapest múltjából" című négykötetes forráskiadványáról a Kossuth Klubban. Jelen voltak a kötetek szerkesztői: dr. Bácskai Vera (I. kötet 1686 — 1873), H. Kohut Mária (II. kötet 1873 — 1919), dr. Szekeres József (III. kötet 1919—1945), Gáspár Ferenc (IV. kötet, 1945 — 1950); történészek, pedagógusok és a város történetének népszerűsítésével foglalkozó érdeklődők. Vitavezető Vörös Károly, a szakosztály alelnöke volt. A bevezető előadást dr. Ságvári Ágnes, Budapest Főváros Levéltárának igazgatója, a sorozat főszerkesztője tartotta.' Méltatta az összejövetel jelentőségét, azt a tényt, hogy a vita ezúttal nem a megszokott, szűk szakmai körben folyik. Kijelentette: a „Források Budapest múltjából" az első ilyen jellegű nagyszabású vállalkozás; értékét növeli, hogy a kötetek javarészt levéltári bázison készültek. Levéltári eredetű az első és a második kötet anyagainak negyven százaléka, a harmadik kötet huszonkét százaléka, a negyedik kötetnek pedig több mint a fele. Sajnos, a raktárak újabb beázása és az anyagok tragikus pusztulása miatt nem lehetetlen, hogy az utókor számára e forrásoknak ezek a kötetek maradnak egyedüli lelőhelyei. A sorozat főszerkesztője elmondotta, hogy a szerkesztés kezdetén célul tűzték ki az elővárosok, majd az egyesített főváros fejlődésének ismertetését, valamint azoknak a társadalmi-gazdasági, igazgatási és egyéb szervezeti folyamatoknak az ábrázolását, amelyek a város fejlődését és a benne lakók életét meghatározták. Olvasóközönségnek a helytörténészeket, pedagógusokat, egyetemi hallgatókat tekintették; de a kutatótörténészeket is, hiszen az egyesült város fennállása óta először közreadott gyűjteményes forráskiadvány számos kevéssé vagy egyáltalán nem ismert dokumentumot tartalmaz. Kiváltképp vonatkozik ez a megállapítás az ellenforradalmi horthysta és az azt követő népi demokratikus várospolitika témaköréből származó anyagokra. Az előadó a résztvevők véleményét kérte a Levéltár kívánatos kiadványpolitikájáról, s arról: milyen eszközökkel lehetne fellendíteni a Magyarországon elhanyagolt várostörténet-írást. A többi között javasolta a társadalomtudományok más ágaival a komplex feldolgozó tevékenység kialakítását. Elmondotta, hogy a „Források" sorozat eredetileg olvasókönyvnek indult, és ilyen értelemben indokolt volt a szövegrövidítések jelentős része, valamint a különböző források együttes közlése. Az olvasókönyv — pontosabban antológia — profiljához szervesen hozzátartozik a kronológia. Ennek értékét a főszerkesztő abban látja, hogy közlésével sok dilettantizmust, félreértést sikerült eloszlatni. • Szólott a főszerkesztő a kötetek elé írott bevezetőkről. Kijelentette: ezek — jellegüket tekintve — bizonyos mértékig egyenetlenek, mert nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy teljes várostörténetet öleljenek-e fel, vagy csak a források magyarázatára szorítkozzanak. A bevezető problémája tartalmi kérdést is érint: városcentrikus, várospolitika-centrikus vagy városháza-centrikus legyen-e egy-egy kötet? A szerkesztés folyamán gondot okozott a fegyzetelés. A sajtókritikák már az első kötet megjelenése után szóvátették a jegyzetek hiányát; ezért a harmadik és a negyedik kötetben már találhatók jegyzetek. Hasonlóképp: csak a harmadik és a negyedik kötet tartalmaz névmutatót; de a nevezett személyiségeknek csupán várospolitikai tevékenységére szorítkoztak, és csak arra a korszakra vonatkozó adataikat közölték, amely korszakkal a kötet foglalkozik. A „Források" néhány elméleti kérdést is felvet, s ezáltal a főváros és a magyar várostörténet témaköréhez nyújt adalékot. Ilyenek: küzdelem az autonómiáért, az autonómia tartalma Budapest történetében, kísérlet a várostörténet sajátos periodizálásának kialakítására, egyes fővárosi pártok jellemzése programjuk és községpolitikai tevékenységük tükrében. Ebből a szempontból különösen figyelemreméltó a korábban mellőzött szociáldemokrata várospolitika bemutatása. Sikerült bizonyos forráskritikát is alkalmazni a századfordulón és a negyvenes években keletkezett dokumentumok kapcsán, sikerült bizonyos keresztmetszetet adni a sokat vitatott liberális periódusról és a felszabadulást követő koalíciós korszakról. A város külső képéről az első és részben a második kötet élvezetes ábrázolást nyújt; az újabb korok városképének bemutatása — alighanem abból kiindulva, hogy már ismerjük — elmaradt. Pedig a mai fiatalok, sőt, a középkorúak is kíváncsiak a húszas vagy a harmincas évek fővárosának megjelenítésére. A jövőre nézve is hasznos, sikeres kísérlet a második és a harmadik kötet tematikailag azonos statisztikai táblázata; ez az adatszolgáltatás nehézségei ellenére is áttekintést nyújt néhány politikai összefüggés megértéséhez. A főszerkesztő elmondotta: gondot okozott annak eldöntése, hogy kronológiai, illetve tematikai legyen-e az uralkodó szerkesztési elv. Végezetül a várostörténet-kutatás néhány elvi és gyakorlati kérdését ismertette. Kijelentette: reméli, hogy a Szakosztály vitája hozzájárul a magyarországi városokban folyó politikai, hivataltörténeti, gazdaságtörténeti és településtörténeti kutatások régóta időszerű összehangolásához. Több hozzászóló foglalkozott a forráskiadványok műfaji problémáival, a magyar várostörténeti kutatás eredményeivel, hiányosságaival és jelentőségével. Az alábbiakban az egyes kötetek bírálatával foglalkozó négy hozzászólást közlünk. BENDA KÁLMÁN: Érdemes volna egyszer utánanézni, mi az oka annak, hogy Budapest múltja, más városokhoz viszonyítva, csak nagyon halványan él a hazai köz-28