Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Börzsönyi vándorutak

A nagybörzsönyi „bányász templom" szentélyének boltozata Látkép, előtérben a Szent István-templom között. Sövények, kővetők, gátak védik a két pályát a kőomlásoktól. Álljunk csak meg a dömösi átkelőnél és menjünk fel! Ne sajnáljuk azt a húsz perc mászást. A Duna-kanyar legszebb kilátópontját szalasztanánk el... Nem csekély fújtatással kapaszkodunk fel az ún. Remete-barlangokhoz. Több barlangfülke előtt egy, mintegy 70 méter hosszú sziklapad. Éppen fiatal természetjárók főzik bográcsgulyásukat a nagyobbik barlangban. A barlangban mesterséges alakításoknak — kőbe vésett padkáknak, asztalnak, heverőnek, mécstartóknak — a nyoma. Az északi barlangszájnál forró mészhabarcsba rakott kőfal csonkja. A barlangokat a XI. századtól fogva állítólag a visegrádi bazilita remeték lakták. Ám ha kicsit gondosabban megnézzük a barlangok előtt kialakított sziklapad mellvédjét, egyszeribe kiderül: azt az oromfalat, amely Dömösről vagy a Dunáról meredek sziklafalnak tűnik, nem a természet alkotta. Rakott fal az! Falazástechnikája, kötőanyaga pedig — a helyszínen talált néhány cseréppel együtt — azt is elárulja: római kori építmény! Ha valóban használták ezeket a barlangokat a középkor kegyes anakhorétái — legfeljebb a légiókat követték. A rómaiak viszont okkal építettek ide figyelőtornyot. (Torony? Igen! Az avarban az egyik torony aljának kövei még jól kirajzolódnak, a barlangok előtti plató északi végén.) Innen remekül szemmel tarthatták a Duna-kanyar jobb partját. Sőt kővető gépeikkel még az alanti út, meg a Duna közlekedését is megbéníthatták. Rejtett kincsek Szobon Délre jár, mire Szobra érünk. A kicsiny határállomás közelében találjuk a Börzsöny Múzeumot. A gyönyört, mintaszerűen modern gyűjtemény voltaképpen egyetlen embernek, Laczus Géza szobi pedagógusnak az életműve. A Pest megyei múzeumügy ezzel a miniatűr múzeummal Szobot olyan értékes látnivalóval ajándékozta meg, amelyért messze földről ide zarándokolnak a néprajz és a régészet kedvelői. Az őskori kultúrák és a római kor emlékei után megilletődötten szemléljük a hajdani kóspallagi kolostor bejáratának köveit. Még jelentősebb az a két — vörös trachitból faragott — reneszánsz oszlopfő, amelyet áldozatos munkával Letkésen mentett meg Laczus Géza. Letkés, az esztergomi érsekek régi birtoka, már 1261-ben szekereseiről volt híres. Megsemmisült plébániatemplomának ezek a pompás faragásai arról tanúskodnak, hogy Estei Hippolit (1486-1490), majd Bakócz Tamás (1490—1521) érseksége idején a reneszánsz az Ipoly menti faluban éppúgy megjelent és hódított, mint Bányász cfmer 1417-ből a „bányász templomon" Férfifej a Szent István-templom szentélyének külső falán A Szent István-templom közelről A nagybörzsönyi Szent István-templom szentélye (XII. század)