Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Börzsönyi vándorutak

SCHOPPER TIBOR FELVÉTELEI dulással kényelmesen megjárhatjuk. Megéri. Beszélő helynevek Vácon túlhaladva érkezünk a Duna-kanyar lankáira. A Börzsöny lába és a Duna között, Váctól Nagymarosig egyetlen hatalmas gyümölcsös a táj. A Duna a hegyek nagykönyvének — partitúrájának — az osztója: délen a Pilis, északon ikertestvére, a Börzsöny szegélyezi. Valóban királyi látvány a Dunazug! A Pilist a visegrádi királyi vár romjai koronázzák. És felséges pompát idéznek Börzsöny helynevei is: Királyné tava, Királyné paliaga — a gótikus templomú Szokolya mellett —, vagy a Várhegy maradványával ékes Királyrét. Búsabb emléket sugall Törökmező . . . s itt-ott a törökdúlta romok is. A mi utunk ezúttal nem a Börzsöny csúcsaira vezet. Nem is a hegység közepébe. A Duna mentén Szob irányába megyünk az Ipolyig, az ország nyugati határáig. Azonban már odamenet is akad egy s más megnézni s főképpen meglátni való. Ne rohanj el, vándor, Nógrádverőce előtt! Egy Duna-parti rommaradvány mellett haladsz! Érdemes lenne megpihenni e romok között. Ha lehetne . . . Ám a helybéli Vízművek drótkerítése padostul-pihenőstül megközelíthetetlenné tette ezeket a nemrégiben feltárt és gyönyörűen konzervált romokat. Fájó jelképe ez a kerítés annak, hogy nem elég jó törvényeket hozni — például műemlékek védelmére —, meg is kell azokat tartani. A rómaiak határ-erődláncolatának — a limesznek — egyik nagyobb burgusa állt itt. 374-ben építtette Valentinianus császár. Romjait az 1930-as években Paulovics István professzor tárta fel. (A Duna-kanyar Intéző Bizottságára vár a feladat: biztosítani a szép rommező megtekintését.) Nagymaros, a hajdani mezőváros Nagymaroshoz érkezve, a község déli szélén barokk hangulatot áraszt az országút mentén egy kis kápolna. Jómetszésű oromfalára hetyke huszár-tornyot ültetett a hajdani építőmester. A népes település — Nagy Lajos korában mezőváros — ma új honfoglalás színhelye. A Duna-kanyar pionírjai pihenőházak százaival szórják tele a «zelídgeszteny ékkel ékes marosi dombokat. Múlt és jelen fonódik össze a marosi vasútállomás körül: villamosított vonatok vágtatnak itt, a falu gótikus templomának szentélyétől szinte kartávolságnyira. A templomot hatalmas állványzat övezi: az Országos Műemlékfelügyelőség szakkutatói dolgoznak rajta. Újkori átépítések, vakolatköpenyek alól rendre-másra bújnak elő a hajdani Maros oppidum plébániatemplomának szép metszésű ablakai. Bizony az újkorban — amikor a török alatt néptelenné vált marosi városromot német telepesekkel népesítették be — az osztrák barokk nem sokat törődött a magyar gótika emlékeivel! A lóhere-íves gótikus ablakokba kegyetlenül belegyilkolták a XVIII. század jellegtelen barokk ablakait. (Nem is érdemli meg az ablak nevet, „nyílászáró szerkezet" csupán, mint korunkban mondják . . .) A négyzet alaprajzú torony — amelynek 2—3 emelete már nyolcszög alaprajzba csap át — kimagasló emlék! Amíg a túlparti Visegrádon az alsó palota maradványai csak a föld színe alatt, a fellegvár falai pedig kiégett romokban maradtak meg, Maros templomtornya mintegy 18—20 méter magasságig túlélte a viharos századokat. A szép tornyot s gótikus ajtaját — mint a torony aljának boltozati záróköve közli — 1509-ben készítették. Légionisták és remeték lába nyomán Nagymaros és Zebegény között a Börzsöny valósággal belekönyököl a Dunába. A fantasztikus képződménynek Szent Mihály-hegy a neve. Alig pár méter van — a vasút és az út helye — a Szent Mihály-hegy s a víz A nagymarosi középkori templom tornya és gótikus főkapuja