Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Fekete Gábor: Dunakeszi, a falu

VIRÁG • • • szegfűt adott el a Virágért. Üvegházi rózsa 1952-ben 100 ezer, 1973-ban 365 ezer szál fogyott, dáliából az 1952-es 10 ezerrel szem­ben 1973-ban 86 ezret vásároltak. Növeke­dett a cserepes virágok forgalma is: 1973-ban háromszor annyi cserép cikláment, két és fél­szer annyi tulipánt vásároltak, mint 1952-ben. A Virágért rákosvölgyi virág- és növény­termesztő telepén átnéztem az idei első negyedév tervszámait. Például a tervbe vett 1500 páfrány helyett 3270-et, dieffenbachia­ból 600 helyett 1490 cserepet adtak el. A Sasad anyák napján és a ballagások ide­jén a tavalyinál 20 ezerrel több s/ál szegfűt, 20 ezerrel több rózsát, 10 ezerrel több szál gerberát és 20 ezerrel több cserepes növényt adott el. A Sasad egyébként 1962-ben 20 üzlettel és évi 11 millió forintos forgalommal indult, s 1974-ben 45 üzletben már eddig 60 millió forintos forgalmat bonyolitott le. Az Óbuda téesz fővárosi virágforgalma 1974 első félévében tízszerese az 1968. évinek. Szegfü-kultusz Mint a számok bizonyítják: a legkedvel­tebb virág a szegfű. Az Óbuda téesz és a Rozmaring szinte teljesen szegfűtermelésre állt rá. Nemcsak belföldi piacra, hanem ex­portra is termelik az „amerikai szegfű" vagy ötven fajtáját: fehéret, a lila, a rózsaszín, a piros legkülönbözőbb árnyalatait, illatosat és szagtalant, hosszú szárút, tömzsibbet. Ez a fajta szegfű munkaigényes, és csak üveg­házakban termelhető. (A szabadföldi a vázá­ban nagyon rövid ideig áll el, nem olyan szép és hosszú szárú, mint az amerikai szegfű, emiatt a/, üzletekben csak az utóbbit árusít­ják." A dugványokat Olaszországból, Dániá­ból, Hollandiából hozzák, itthon gyökerezte­tik; a/ Óbuda, a Rozmaring szaporítia is A napi több tízezer szál termeléséhez mái ipari szintű berendezés kell. A Virágért rákosvölgyi telepén még alig akad igazán kor szerű (automatizált fűtő-, öntöző- és szel­lőzőberendezéssel ellátott) üvegház; a/ Óbuda téesz pünkösdfürdői, a Rozmaring pesthidegkúti telepének viszont minden üvegháza modern, a fűtés, szellőztetés és ön­tözés automatikus: beprogramozzák. Az üvegházak 40—50 fokos melegében állan­dóan párásítani kell a növényeket. Ha a szegfű megeredt, kétszer is vissza kell törni — természetesen szálanként, kézzel —, hogy elágazzon, dús szirmú legyen. Ezután követ­kezik a „hálózás". Előre megszerkesztett, kockás, drótból, fonalból készített, hosszú­hosszú hálókat borítanak a növekedő virág fölé, hogy a megnyúlt szálak el ne dőljenek. Két-három évenként talajcserét kell végezni — ez is kézi erővel történik —, tőzeggel, trá­gyával, műtrágyával dúsítani az előzőleg fel-I)

Next

/
Thumbnails
Contents