Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Fekete Gábor: Dunakeszi, a falu

Jellegzetes utcarészlet Hatezer „őslakos", 17 ezer megtelepedett bevándorló és ismeretlen számú, ideiglenes bejelentővel élő lakos szűkebb hazája ez az 54 négyjetkilométer. A bevándorlókról árulkodik a nagyközség 1. számú általános iskolájának osztálykönyve is, benne a tanulók születési helyével: Tiszabecs és Derecske, Hajdúhadháza és Siófok, Kiskunmajsa és Orosháza. A fássufniktól a tízemeletes házakig terjed a nagyközség építményeinek skálája. A négyzetkilométerek tekintélyes része hamisítatlan mai falut ábrázol, benne egy különleges falu-slum-mel: a bódék körzete a Szabadság-liget, ahova az ország minden tájáról a nagyközségi vagy a budapesti munkahelyekre igyekvők egy része aludni tér. Víz, villany, út, bolt nincs errefelé, a gyerekek naponta kilométereket gyalogolnak, vonatoznak a legközelebbi iskoláig, s valamennyien napközisek, mert otthonuk nem alkalmas a tanulásra. Mindez még a Budapest-centrikus ipar vonzásának következménye. Ez az év mindenesetre a bódé-világban is frontáttörést hoz: októberre elkészül az út, amelynek mentén boltot is nyitnak a ligetieknek, decemberre égni fog a villany, és lesz víz is. Másfelől Dunakeszi északi részén, a 2-es főközlekedési út mentén alig néhány esztendeje épült lakóházak sora emelkedik. Az éremnek ehhez az oldalához tartozik az is, hogy a nagyközség 13 üzeme, gyártelepe, ipari szövetkezete tízezer dolgozót foglalkoztat. A felnőtt lakosság 72 százaléka munkás, A tanácsnál nyilvántartott egyetlen adat is érzékletesen szemlélteti a mérföldes léptű fejlődést: a fejlesztési alap 1955—1970 között, tehát másfél évtized alatt összesen 27 és fél millió forint volt; 1971—1974 között, alig négy esztendő idejére: 130 millió. Amihez további milliók társulnak, mérhető vagy nem mérhető formában. A nagyközség Csatornamű Társulata a csatornázási költségeknek több mint a felét vállalta; mintegy félmillió Az épülő új lakóházak