Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Fekete Gábor: Dunakeszi, a falu

forint értékű társadalmi munkát végeztek a lakosok az ifjúsági park építésénél, most készül közös erőből egy játszótér; a konzervgyár vezetői vállalták a lakosság zöldség- és gyümölcsellátásának megszervezését; a házgyáriak az iskolai sportpályák építésébe „szálltak be"; a Mechanikai Laborhoz vezető tanácsi utat közös erővel hozzák rendbe, mint ahogy a József Attila Művelődési Központotis közösen üzemeltetik az intézmények és a tanács. A Talajjavító Vállalat kívánság szerint szállítja az utak javításához szükséges kavicsot, a jövőre épülő óvoda érdekében 24 vállalat — közöttük budapesti üzemek is — dolgozói tartanak kommunista műszakokat. Egyedül az Egyesült Izzó zárkózott el a gyermeklétesítmény támogatásától . * Dunakeszi a főváros környéki településcsoport-központok egyik várományosa E cím tartalmi rendeltetése: a központok minden irányú, erőteljes fejlesztése s — ami azonos ezzel — Budapest tehermentesítése. A többszintes, koncentrált lakásépítés, a közművesítés, a kereskedelmi, kulturális és egészségügyi ellátottság intenzív javítása ezekben a „bolygó községekben" tehát igen határozottan körvonalazott koncepció, amelynek két sürgős kívánalommal kell kiegészülnie. Az egyik: az ipartelepítés. Paradoxonnak tűnik, de ez még az eléggé indusztrializált Dunakeszire is vonatkozik. Az olyan, viszonylag új ipartelepítések, mint a Hűtőház vagy a Házgyár sem változtatnak azon, hogy foglalkoztatási gondok vannak, elsősorban a nők körében. Számolni kell a meglevő óvodahiánnyal, ami miatt az asszonyok nem vállalkozhatnak ingázásra. Rövid távon a megoldás a bedolgozói rendszer szélesítésében rejlik, hosszú távon pedig az iparosítási terv összehangolásában a főváros és a megyei tanács, s ugyanígy a főváros, illetve más megyék tanácsai között; így elkerülhető lesz, hogy a szabolcsi, csongrádi családok méregdrága Pest megyei albérletekbe, szabadság-ligeti sufnikba költözzenek fel. Csupán az illusztráció kedvéért: országos vidéki átlagban száz lakásra 320 ember jut, Dunakeszin — négyszáz. A nagyközségnek 1960—1970 között csaknem 50 százalékkal nőtt a lakossága, s szállóige lett, hogy Dunakeszin kilencszáz a „holt lelkek" száma: 1970-ben ennyivel több nevet tartalmaztak a lakónyilvántartó könyvek a népszámlálási adatoknál. Sok háznál ugyanis — az adókivetéstől tartva — eltitkolták az albérlőket, illetve az albérlők albérlőit: mellesleg a nagyközség 16 ezer munkaképes lakosából csak mintegy négyezren dolgoznak helyben (hatezren más vidékről, például a fővárosból is jönnek ide), tizenkétezren Budapestre ingáznak. Ez a jelenség teszi indokolttá a második sürgős kívánalom teljesítését: a közlekedés javítása! Ami a közlekedéstörténet múltját illeti, a Budapest—Vác irány, benne Dunakeszivel, nincs híján érdekességeknek. Az egykori krónikák feljegyzik: a XIX. század elején ebben az irányban olyan rossz állapotban volt a „főútvonal", hogy szekérrel reggeltől éjszakáig alig két mérföldet lehetett megtenni. 1846. július 15-én a Pesti Hírlap címoldalon közölte a szenzációs hírt a közönséggel: „Miután a' nagyméltóságú magyar kir. helytartó tanács által megrendelt törvényes vizsgálat a' Pest és Vácz közti vaspályavonalat minden részben bevégezettnek találta, és a' vonal 's gépek biztos használatát hivatalosan helybenhagyta, van szerencséje az alolírt igazgatóságnak ezennel a' t. cz. közönséggel tudatni: miszerint ezen vasútvonal a folyó hó július hó 15-én a' köz' közlekedésnek át fog adatni.. ." Mellesleg a Nyugati pályaudvartól Dunakeszire 20 krajcár volt az első osztályú, 10 krajcár a harmadosztályú utazás. Szerepe volt a nagyközségnek a magyar vasutak villamosításának kezdetében is: Kandó Kálmán 1922-ben kezdett hozzá villamos mozdonyának szerkesztéséhez, s a próbautakat a Budapest—Dunakeszi—Alag közötti szakaszon végezték. Következzék a modernebb, de kevésbé szenzációs jelen. A Volán nyolc elővárosi járatvonala között ott található a Dunakeszi—Göd—Fót-Mogyoród—Sződliget—Sződ járat is. Hanem az adatok kevés jót árulnak el ezekről az utazásokról. Például a délutáni „csúcs"-ban, 17—18 óra között 125 százalékos a férőhely-kihasználtság a buszokon; amíg az érdi Volán autóbuszok óránkénti sebessége a legjobb Pest megyében — 42 kilométer —, addig a Budapest—Dunakeszi viszonylatban a legrosszabb: mindössze 22 kilométer óránként. Hétköznapokon ezen a vonalon egy irányban 130 autóbusz közlekedik, a reggeli és délutáni csúcsidőben nyolc percenként; a zsúfoltság és a lassúság mégis szembetűnő. A vonatoknál sem kedvezőbb a helyzet. Budapestről Vác irányába 36 ezer utas ingázik naponta, ehhez képest a személyszállítás színvonala nem kielégítő. A vonatok zsúfoltsága 160 százalékos, az utazási sebesség a 30 kilométert sem éri el óránként, a szerelvényeken az utasok zöme végig áll. Várat magára a dunai rév- és kompközlekedés javítása is, Dunakeszi és Szentendre, illetve Budakalász között. * Beszéljünk most a lakáskombinátról, utóvégre százezernyi budapesti lakos él olyan falak között, amelyeket a Dunakeszi Házgyár állított elő. A 43. Állami Építőipari Vállalat 3. számú Házgyárának vezetője, Fehér János a következő szavakkal érzékelteti munkahelyének jelentőségét: — A modern építészet az egyszerűség építészete, amely az élet követelményeitől inspirálva bontakozik ki .. A vasbeton, a műanyag, a panel eleget tesz a követelményeknek, és ami három-négy évtizede még elképzelhetetlen volt, itt ma Dunakeszin valóság: iparosított lakástermelés zajlik... Mint ahogy valóság az is, hogy a Dunakeszi Házgyár munkásainak többsége betanított: azelőtt földművesként dolgoztak a környékbeli falvakban. Mégis, annak ellenére, hogy ez a gárda zömében nem kész szakmunkásokból verbuválódott, a munkásvándorlás szinte ismeretlen fogalom. Hozzájárul ehhez a „saját nevelés" is, de főként a lakásépítés üzemesítése: a korszerű, fedett csarnokokban három műszakban dolgozó házgyáriakat nem zavarja a hagyományos építőipar átka, a hideg. Egyébként a vas- és beton falelemek, hőszigetelt homlokzati falak fiatal gyár termékei. Alig négy esztendeje, hogy — beruházási-szervezési hibák miatt nem kevés késéssel —• végre megindult a próbagyártás, s szovjet technológia és berendezések segítségével kezdetben évi 2500 lakás elemei indultak útnak Újpalotára. Az eredeti technológia szerint a Dunakeszi Házgyár teljes kapacitása 3600 családi otthon kiszolgálásához lett volna elég évente. Az ésszerűsítés, a gyakorlottság 4400-ra emelte ezt a számot, de ez még korántsem a határ. Ami a minőséget és a változatosságot illeti, a dunakeszi házkomblnát sok tekintetben megelőzte budapesti társait; itt kezdték meg először a vizeskabin-gyártást, olyan előregyártott fürdőszoba készítését, ahol a fa'akkal együtt a kádak, mosdók, csövek, villanyvezetékek, csempék is egy tömbben beemelhetők, s a helyszínen a szerelőkre már csak az összeillesztés vár. Az országúton a nap minden szakában végiggördülő, s immár Csepel, Óbuda, a Kerepesi út felé haladó traílerek, vontatók, speciális platós tehergépkocsik rakományai arról is tanúskodnak, hogy öt színben nyolc háztípust készít már a gyár, az egyhangúság leküzdésére. Az összes közül csak a Dunakeszi Házgyár képes tíz emeletnél magasabb lakóépület elemeinek előállítására. Az idén itt kezdték meg végre az ablakos konyhával épülő típusok gyártását is, így az új családi otthonokba költöző fővárosiak örömét többé nem keseríti meg a sötét, ablaktalan konyha. * Joggal kérdezheti bárki, van-e közvetlen haszna Dunakeszinek a „húsosfazék", azaz a házgyár közelségéből? Van, éspedig nagyközségi arányokat tekintve nem is kevés. Ebben az évben három tízemeletes lakóépület készül el Dunakeszin a helyi házgyár elemeiből, 258 lakással. Szerkezetileg az első már teljesen kész, a másodikban is dolgoznak az alsó szinteken a szakipari munkások, míg a harmadikat — nyolcvanhat lakással — ezekben a hetekben alapozzák. A lakások 80 százalékát munkások kapják, a nagyközség ugyanis — a helyiek örömére — egyike az ország ötvenhat településének, amelyre érvényes a kiemelt munkáslakás-építési program. A három toronyházzal korántsem ér véget az építkezés; következik a teljes _kőzművesítés, majd további 3000 lakás falainak összeillesztése. És akkor a gyárfaluból de facto gyárváros lesz. Talán — de jure is. A dunakeszi üzemek érthetően nem lelkesednek a főváros vonzásáért, lévén, hogy annak saját munkáslétszámuk látja kárát. A járműjavítóban 10 A gyermekváros bejárata A dunakeszi új könnyűszerkezetű iskola A fóti templom