Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Heim Ernő: A tömeges lakásépítés — és ellentmondásai

Mert pl. az 50-es évek építkezé­seinek jellegzetes 3—5 emeletes magassága — az alaprajzi és fel­szereltségi hiányosságok mellett is — nyilvánvalóan emberibb léptékű volt, mint az utóbb általá­nossá vált 4—9 emeletes, sőt ma már 10—16 emeletes magasság (újabban a 10 emeletesnél maga­sabb lakóházak épitését — a gaz­dasági szempontok és a lakosság részéről tapasztalt idegenkedés figyelembevételével — elsősorban összevárosképi szerepük indokol­hatja). A gazdaságosság és a nagyüzemi építési mód azonban ezt a magasság-változást szükség­szerűen magával hozta. Építésze­ink feladata, hogy mind ezzel, mind a technológiából eredő egyhangúság veszélyével meg­birkózzanak. A lehetőségek az egyhangúság feloldására egyre inkább bővül­nek. A több és az egyenként is többet tudó házgyárak panel­változatai mind nagyobb variá­ciós lehetőséget biztositanak az épületek tömegformálásában és homlokzati kiképzésében. Felté­ve, hogy az építészeti megoldáso­kat a jövőben nem a kivitelezés öncélú, kényelmi és megalkuvásra kényszerítő, szűklátókörű szem­pontjai, hanem maga a hivatott tervezői elgondolás határozza meg, remélhető, hogy a megfelelő­en csoportosított, változatos tö­megű és loggiákkal feloldott, időt­álló anyaggal színezett épületek együttese mindannyiunkat ki fog elégíteni. Ehhez legfeljebb még azt tenném hozzá, hogy lakótele­peink funkcionális és esztétikai értékét egyaránt nagy mértékben fokozhatja vagy leronthatja azok parkosítása, és kertjeinek ápolt, vagy elhanyagolt, pusztuló álla­pota. Ezen a téren a beruházók és a Fővárosi Kertészet munkája minden elismerést megérdemel. Ami azonban a lakótelepi parkok tulajdonképpeni gazdáinak, vagy­is maguknak a lakóknak saját kertjükkel szemben tanúsított ma­gatartását illeti, az már sajnos kevésbé biztató. Lényegesen nehezebb a to­vábbi célkitűzések meghatá­rozása. Eléggé egyértelmű a két fő követelmény: a rekonstrukciók nagyobb arányú kibontakoztatása és a lakásállomány minőségi fej­lesztése. Az első vonatkozásában azonban számolnunk kell azzal, hogy a rendelkezésre álló lehető­ségek még valóban nem korlát­lanok; a második vonatkozásában pedig azzal, hogy az illetékes gazdasági és szakágazatoknak még önmaguk között is tisztázniok kell az e kérdésben nagyon is eltérő véleményeket. A rekonstrukciós feladatok mű­szaki, gazdasági és szociális prob­lémáinak feltárása, valamint a megoldások előkészítése folyamat­ban van. Azok gyorsabb ütemű megvalósítása vagy későbbi időre halasztása, illetőleg radikálisabb vagy megalkuvóbb megoldása a most készülő tanulmányok és előtervek megállapításaitól függ. Hiszen a lakásínség, ugyanakkor az avult épületek mielőbbi bon­tásának az igénye ugyanúgy alap­vetően ütköző érdekek körül­tekintő összehangolását kívánja meg, mint pl. a kialakult város­képi-városszerkezeti értékek kon­zerválásának és egész városrészek teljes újjáépítésének egyidejű, de ellentmondásos követelménye. A minőségi lakáshiány idő­szerűsége ugyancsak sokat vita­tott kérdés. Élőre kell bocsáta­nom : a minőségi lakásigény min­denkor kétféle időtávlatban jelent­kezik. Egyrészt a jelenben, hiszen a többgyermekes családok számá­ra még ma sem tudunk kellő mennyiségű három, vagy kettő és két félszobás lakást — úgyneve­zett fekvőhely-mentes nappali­val — biztosítani. Másrészt ennél is súlyosabb tehertételt jelent majd tíz év múlva, amikorra az elmúlt másfél évtized alatt és a követke­ző tíz év során termelt kereken 300000 lakás (Budapest akkori lakásállományának csaknem a fele, már ma is csak viszonylagos korszerűségével többé-kevésbé avultnak minősül. A növekvő szabadidő, a szükségszerűen be­következő differenciált életmód elkerülhetetlenül maga után von­ja a nagyobb és ugyancsak diffe­renciáltabb lakás követelményét, a pihenés, a szórakozás, a tanulás helyi elkülönítésének igényét. Te­hát már ma fel kell tennünk a kér­dést: miképpen fogják ezeket az újszerű igényeket az eleve szűkre szabott lakások kielégíteni? Mi­lyen sors vár a ma költségesen megépített, de hamarosan elöre­gedettnek bizonyuló lakótelepe­ink egy részére ? Mindezek tudatában, de a fenn­álló helyzetből adódó követel­mények ismeretében is — hogy ti. még mindig a „minél több" lakás termelésének kívánalmával állunk szemben — : vajon szabad­e már ma minőségi lakásépítésről beszélnünk ? Úgy vélem, a fenti indokok e felől aligha hagynak kétséget. ~.Ti •• Belső zöldövezet a zuglói lakónegyedben Lakóházak az épülő Őrmezőn

Next

/
Thumbnails
Contents