Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Heim Ernő: A tömeges lakásépítés — és ellentmondásai

A budafoki városközpont bevezető főútvonala Emberléptékű beépítés Budafokon Jól emlékszünk még arra, hogy az ötvenes évek elején — midőn a valóban nyomasztó lakáshiány miatt az elsődleges cél minél gyorsabban, minél olcsóbban, mi­nél több lakás termelése volt — már azt is örömmel fogadtuk, hogy ennyi vagy annyi család számára új otthont tudtunk bizto­sítani. Közben azonban szív­szorongva gondoltunk arra, vajon valóban otthonul szolgálhatnak-e az alig 35 m2 -es, vaskályhával fűtött, fürdőszoba nélküli, kívül­ről le sem vakolt épületekben elhelyezkedő úgynevezett „Cs­lakások"? A napjainkban épülő két, két és félszobás, 50—60 A nagyarányú építési tevé­kenység a koncepcionális vá­rosfejlesztés terén is jelentős eredményekkel járt. Egyrészt ki­alakulhatott a balparti síkon túl­ságosan szétterülő, ellaposodó Budapest nagyvárosi magja körül, azt mintegy lehatárolva, az az új városnegyedek kisebb-nagyobb m--es lakások tulajdonosai talán fel sem képesek mérni, mily nagy utat tettünk meg ezen a téren az elmúlt két évtized alatt. Csak éppen megállnunk nem szabad azon a szinten, amelyre — az alábbi táblázat tanúsága sze­rint — a három legutóbbi terv­időszak során eljutottunk. A lakások területi és szobaszám­növekedése azok differenciáltabb alaprajzi kialakítását és korszerűbb felszereltségét is maga után von­ta. Ma már a lakótelepi lakások kivétel nélkül beépített konyhá­val és szekrényekkel felszereltek, valamint táv- vagy gázfűtéssel ellátottak. együtteséből álló lakótelep-gyű­rű, mely ma már a főváros átfogó panorámájában is domináns té­nyező. Másrészt azáltal nyert valóban városépítési jelentősé­get, hogy az utóbbi években végre elkezdődhetett a legavul­tabb városrészek rekonstrukciója. Az első vonatkozásban — csu­pán a nagyobbakat említve — immár tizenkét, egyenként 2000 — 15 000 lakásos lakótelep alkotja a fent jelzett gyűrűt. Közülük a legjelentősebbek: az Árpád-híd pesti hídfőjénél épült (2500 lakás), a Thälmann utcai (2100 lakás), a Kacsóh Pongrácz úti (3000 lakás), az Újpalotai (15 000 la­kás), a Zuglói és a Kerepesi út — Nagy Lajos király úti (21 500 lakás), a Kőbánya—Újhegyi (4500 lakás), az Üllői úti (8400 lakás), a XVIII. Lakatos utcai (2900 lakás), a Csepel Csillag­telepi (1700 lakás), a Lágymányo­si (3600 lakás), a Kelenföldi (9100 lakás) és a most épülő Őrmezői lakótelep (2200 lakás). A második vonatkozásban vi­szont — ti. az elavult város­részek rekonstrukciójával kap­csolatban — a városszerkezeti és városképi megújulásnál is nagyobb jelentősége van annak, hogy egyre több elöregedett, a legelemibb egészségügyi, szociális és kultu­rális igényeket is alig kielégítő lakás felszámolása válik lehetővé. Minthogy azonban a fővárosban a lakást igénylők száma még min­dig meghaladja a 100 ooo-et, és mivel a lakástermelés volume­ne, az építőipar nagymértékben megnövekedett kapacitása mellett sem lehet több évenként 15 — 16 000 lakásnál, e két adottság a lakásbontásoknak szükségszerűen határt szab. így az úgynevezett szanálási feladatokat — néhány kisebb bontva-építési akciótól el­tekintve — lehetőleg az erre leginkább megérett városrészekre kellett koncentrálni. Ennek meg­felelően került sor két avult, belsőbb slum — a Józsefváros és Óbuda —, valamint két peri­fériális munkáskerület — Újpest és Pesterzsébet — belterületének teljes újjáépítésére. Ezzel pár­huzamosan folyik, bár lassúbb ütemben, Kőbánya, valamint Cse­pel és Budafok centrumának a rekonstrukciója is. Ily módon az 1950-ben a fővárossal egyesített csaknem va­lamennyi, egykori előváros tartal­mában és városképében megújul. Mind a lakótelepek, mind az újjáépítésre kijelölt városrészek — csaknem kivétel nélkül — a már meglevő, vagy építés alatt álló, illetőleg a városfejlesztési terv távlatán belül megépülő metró- és gyorsvasúti vonalakra fűződnek fel. így kapcsolatuk a városközponttal, egymással és a távolabb fekvő munkahelyi ne­gyedekkel is a legközvetlenebb. A lakótelep-építkezésekről alkotott kép teljességéhez kül­ső megjelenésük, elsősorban építészeti megformálásuk sokat vitatott ellentmondásai is hozzá­tartoznak. A két évtized alau végbement többszöri léptékváltás és a házgyári technológiából ere­dő uniformizálódás ugyanis — különösen eleinte — jogos ellen­kezést váltott ki nemcsak a laiku­sokból, de a szakemberekből is. Az állami lakótelep-építés lakásainak nagysag szerinti megoszlása Atl. nagyság 1 + 1/2 szobás 2 + 1/2 szobás lakások százalékos aránya nagyot II. ötéves terv III. ötéves terv IV. ötéves terv* 47,6 m2 51,3 m2 53,0 m2 34.9% 9.8% 7,o% 17.3% 22,9% 12,0% 38.3% 48,0% 45,o% 7.6% 7.o% 20,0% * (A IV. ötéves tervre vonatkozó adatok terv-számok) 1,8»/ I2,3»< 16, o°,

Next

/
Thumbnails
Contents