Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: A Füredi úti lakótelepen (Csigó László felvétele)

ről tanúskodik. Amikor az iskola és az üze­mek közötti kapcsolat erősítését hangsúlyoz­zuk, elsődlegesen nem az anyagi segítségre gondolunk. Bár őszintén megvallva, azt sem nélkülözhetjük. Ám ami sokkal lényegesebb: nem mondhatunk le nevelőmunkánkban az üzem politikai és pedagógiai segítségéről. Ha valóban azt akarjuk, hogy a fiatalok bátran vállalják majd a fizikai munkát, sőt örömmel készüljenek a munkás életre, ezt az üzemi munka megismertetése nélkül, az üzemekkel kiépített folyamatos és termékeny kapcsolat nélkül nem érhetjük el. Csak helyeselni lehet, ha minél több alkalmat teremtenek a munkások és a tanulóifjúság találkozóira, ha az üzemi dolgozók "részt vesznek az ifjúság szabadidejének megszerve­zésében, és így tovább. Arra ösztönözzük iskoláinkat, hogy az üzemekkel sokoldalú kapcsolatot alakítsanak ki; s ne csak az iskola várjon támogatást, hanem maga is nyújtson segítséget az üzemi dolgozóknak — elsősorban kulturális téren, a családi neve­lésben, a felnőttoktatás kiszélesítésében stb. Az iskola és a társadalom kapcsolatában harmadik feladatként a közművelődési intéz­mények iránti érdeklődés felkeltését állítottuk iskoláink elé. Az ifjúság túlterhelésének csök­kentése csak úgy lehetséges, ha az ismeret­szerzés, a művészeti nevelés számos területét áttesszük a közművelődés szférájába, hogy a közművelődési intézmények gazdag tevékeny­sége termékenyítőleg hasson ifjúságunk éle­tére. Az iskoláknak ki kell alakítaniok azt a szemléletet, hogy ismereteket nemcsak tan­órán lehet szerezni, hanem a szabadidő eltöltéseként, szórakozásképpen, művelő­dési intézményekben, klubokban, művészeti intézményekben. Csak örülhetünk annak, ha olyan embereket nevelünk, akik a közműve­lődés lehetőségeivel már ifjan élni tudnak. Biztatóak az itt következő számadatok. Mintegy 18 ezer ifjúsági operabérletet adtak el az elmúlt évben; 15 ifjúsági zenebarát­klub működik; a rádió 100 iskolai kórussal készített felvételt. Az Irodalmi Színpad kísérletképpen 8 iskolával alakított ki együtt­működést, melynek keretében szakköröket támogat, s ünnepségeken, rendhagyó irodal­mi órákon vesznek részt a színpad művészei. A kísérlet nagyon hasznosnak bizonyult, és más színházak is készek ilyen kapcsolat kialakítására. Ötven iskolának biztosítottunk 50%-0s ifjúsági bérleti kedvezményt a színházakban. Többezren hallgatták a „Ka­landozások 2000 év színpadán" című előadássorozatot, és részt vesznek a televí­zióban meghirdetett pályázaton. Mintegy 25 ezerrel nőtt a moziba látogató fiatalok száma, s ezzel már a 400 ezret is meghaladta. örvendetesen javult az iskolák könyv­ellátása. Az általános iskolákban néhány évvel ezelőtt tanulónként 5,3 Ft-ot költöttünk könyvbeszerzésre; 1973-ban már 13,— Ft­ot, és ezzel országos átlagban az első helyre kerültünk. Több iskolában biztosítanak hely­ben olvasásra is alkalmas könyvtári helyisé­get. Az általános iskolák 60%-ában részesí­tik órakedvezményben vagy díjazásban a könyvtári munkával foglalkozó pedagóguso­kat. A gimnáziumokban a könyvtárosok 90 °n-a, a szakmunkástanuló iskolákban 48 %-uk függetlenített. A szakközépiskolákban is megkezdtük a függetlenített és tiszteletdíjas könyvtárosok beállítását. A közművelődés alkalmait azonban még nem merítettük ki. Fel kell használnunk a közművelődési lehetőségeket arra, hogy színesebbé, gazdagabbá tegyük ifjúságunk ismeretszerzését. Ezért támogatjuk pl. a Budapesti Történeti Múzeumnak azt a kez­deményezését, hogy az iskolák kérésére autóbusszal viszi be a tanulókat a múzeumba, ha ott akarnak történelemórát tartani; az Állat- és Növénykertben gyakori a kihelye­zett biológiai óra; a Levéltár lehetővé teszi, hogy helyiségeiben a tanulók történeti forrá­sokat tanulmányozzanak. E területeken azon­ban még bőven van kiaknázatlan lehetőség. Sürgetjük az iskolai klubélet fejlesztését, s megfelelő segítséget kívánunk nyújtani a klubvezetőknek. Módszertani útmutatást adunk számukra, s megszervezzük a klub­munkával kapcsolatos továbbképzésüket is. Egyértelművé kívánjuk tenni az általános iskolákban az úttörőcsapat és a klub együtt­működését, a középiskolákban pedig az ifjúsági szervezet és a klub visszonyát, hasonlóan a területi klubokhoz. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a következő eszten­dőben a szakmunkástanuló iskolákban és a szakközépiskolákban is megalakuljanak a klubok. Helyeseljük, ha az iskolák — különösen a középfokú iskolák — és a művelődési házak szerződést kötnek egymással. Mint ahogy a TIT Budapesti Titkárságával most kötünk szerződést, amelynek értelmében valameny­nyi szakmunkástanuló iskola számára az általános műveltséget gazdagító ismeret­terjesztő programot, előadássorozatot szer­vezünk, teljesen ingyenesen. Az iskolai élet demokratizmusa Az iskolai élet demokratizálása az elmúlt tanév jellegzetes változásai közé sorolható. Az igazgatók hatásköre ugrásszerűen meg­nőtt, s a vezetés munkastílusának alakulásá­ban is biztató a fejlődés. Az iskolai élet demokratizmusa a színesebb, gazdagabb nevelőtestületi életen mérhető le. Éppen ezért még sokat kell munkálkodnunk a nevelő­testületi élet demokratizmusának fejleszté­sén. Nálunk ez nem csupán azzal a társadalmi igénnyel függ össze, mely egész társadal­munkban oly erőteljesen jelentkezik a X. Kongresszus nyomán — hanem szakmai munkánkkal is. Demokratizmusra nevelni, megértetni az ifjúsággal a jogok és kötelessé­gek összhangját, arra szoktatni az ifjúságot, hogy mindig bátran éljen demokratikus jogaival, s ne legyen soha közömbös annak a közösségnek az ügye iránt, amelyben él — minderre csak olyan nevelő képes, aki maga is ilyen légkörben dolgozik, személyes él­ményei vannak a demokratizmus gyakorlásá­ban, beleszólása van iskolája életébe, meg­kérdezik és odafigyelnek véleményére; aki a saját tapasztalatán lemérheti, mennyire össze­függ a demokratikus jogok gyakorlása a felelősségérzet kialakításával. Iskoláinkban pozitív az ilyen irányú fejlő­dés, de még távolról sem kielégítő. Nyílttá kell tenni az iskolák vezetését. Részletesen kell tájékoztatni a nevelőket az iskola elé állított követelményekről, bevonni őket az iskola terveinek formálásába, a végrehaj­tás megszervezésébe. Különösen fontos nagyobb nyíltságot biztosítani a személyi kérdésekben. Az egyes pedagógusok mun­kájának megítélése, eredményeik elismerése mindig az egész testület nyilvánossága előtt történjék, s ehhez ne kapcsolódjék semmi­féle titokzatosság. Legyen a nyilvánosság előtt megindokolt, ki miért kap fizetéseme­lést, jutalmat, kitüntetést, s miért elmarasz­talást. Ugyanilyen nyíltsággal kezeljék a személyi állományban bekövetkezett válto­zásokat : ki miért megy el a tantestületből, s hogyan választják ki az új kollégákat. Ez a nyíltság teremthet csak bizalmat egymás és a vezetés iránt, így lehet kiirtani az intrika csíráit is, így válhat egészségessé, emberivé a testületi légkör. És csak ilyen alkotó légkör­ben várható el pedagógus kollégáinktól, hogy felelősséget érezzenek az iskola munkájának egészéért. Erősítenünk kell nevelőinkben azt a külön­leges felelősségtudatot, amit a szocialista iskola napjainkban történő alakulása, fejlő­dése valamennyiünktől megkíván. Ebben a kísérleti munkában minden nevelőnek részt kell vennie; hangot kell adnia a maga néze­teinek, szembe kell szállnia azokkal az elkép­zelésekkel, amelyekkel nem ért egyet, vállal­nia kell a vitát — annak érdekében, hogy a most alakuló szocialista iskola mind jobban megfelelhessen a társadalmi igényeknek. A nevelőtestületi élet demokratizmusát hangsúlyozva lehet csak szólni az ifjúsági élet demokratizmusáról. Az ifjúság körében a demokratizmus nem formálódhat a nevelők segítsége nélkül. Az elmúlt esztendőben életbe léptetett rendtartások kiszélesítették az ifjúság demokratikus jogait. Ezek érvényesü­lése folyamatban van, s jó hatással van az iskolai légkör egészének alakulására. Tapasztalataink szerint néhol e jogokról, valamint a szervezeti kérdésekről való viták háttérbe szorították a demokratizmusra ne­velés alapvető funkcióját. Az új tanév előtt ezért újra hangsúlyozzuk: az iskolának — mindenekelőtt a nevelőtestületnek — köte­lessége az ifjúságot szocialista demokratiz­musra nevelni. Meg kell tanítani őket — életkoruktól függően — felelősen törődni saját életükkel, közvetlen környezetük éle­tével, hogy kapcsolódni tudjanak népünk nagy közösségének életéhez. Az ifjúság felelősség­érzete csak úgy alakulhat ki, ha felelősség­teljes döntésekre adunk módot saját és az iskola életének megszervezésében, különös­képpen a tanórán kívüli programok alakításá­ban és végrehajtásában. Az ifjúság felelősségérzete, kötelesség­érzete és jogainak gyakorlása csak együttesen fejlődhet. Hogy ezekkel jól tudjon élni, ehhez nevelőitől vár segítséget. Az ifjúsági szervezetek is e tevékenységben válnak a nevelőtestületek partnereivé; a nekik nyúj­tott segítség, lehetőségeik bővítése egyben az egész ifjúság szocialista demokratizmusra való nevelését gazdagítja. Új tanévre készülünk. Nem hoztunk új intézkedéseket. Mégis nagy feladatot kell megoldanunk, az évről évre visszatérő folya­matos tevékenységet: az ifjúság nevelését. 3

Next

/
Thumbnails
Contents