Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: A Füredi úti lakótelepen (Csigó László felvétele)

ről tanúskodik. Amikor az iskola és az üzemek közötti kapcsolat erősítését hangsúlyozzuk, elsődlegesen nem az anyagi segítségre gondolunk. Bár őszintén megvallva, azt sem nélkülözhetjük. Ám ami sokkal lényegesebb: nem mondhatunk le nevelőmunkánkban az üzem politikai és pedagógiai segítségéről. Ha valóban azt akarjuk, hogy a fiatalok bátran vállalják majd a fizikai munkát, sőt örömmel készüljenek a munkás életre, ezt az üzemi munka megismertetése nélkül, az üzemekkel kiépített folyamatos és termékeny kapcsolat nélkül nem érhetjük el. Csak helyeselni lehet, ha minél több alkalmat teremtenek a munkások és a tanulóifjúság találkozóira, ha az üzemi dolgozók "részt vesznek az ifjúság szabadidejének megszervezésében, és így tovább. Arra ösztönözzük iskoláinkat, hogy az üzemekkel sokoldalú kapcsolatot alakítsanak ki; s ne csak az iskola várjon támogatást, hanem maga is nyújtson segítséget az üzemi dolgozóknak — elsősorban kulturális téren, a családi nevelésben, a felnőttoktatás kiszélesítésében stb. Az iskola és a társadalom kapcsolatában harmadik feladatként a közművelődési intézmények iránti érdeklődés felkeltését állítottuk iskoláink elé. Az ifjúság túlterhelésének csökkentése csak úgy lehetséges, ha az ismeretszerzés, a művészeti nevelés számos területét áttesszük a közművelődés szférájába, hogy a közművelődési intézmények gazdag tevékenysége termékenyítőleg hasson ifjúságunk életére. Az iskoláknak ki kell alakítaniok azt a szemléletet, hogy ismereteket nemcsak tanórán lehet szerezni, hanem a szabadidő eltöltéseként, szórakozásképpen, művelődési intézményekben, klubokban, művészeti intézményekben. Csak örülhetünk annak, ha olyan embereket nevelünk, akik a közművelődés lehetőségeivel már ifjan élni tudnak. Biztatóak az itt következő számadatok. Mintegy 18 ezer ifjúsági operabérletet adtak el az elmúlt évben; 15 ifjúsági zenebarátklub működik; a rádió 100 iskolai kórussal készített felvételt. Az Irodalmi Színpad kísérletképpen 8 iskolával alakított ki együttműködést, melynek keretében szakköröket támogat, s ünnepségeken, rendhagyó irodalmi órákon vesznek részt a színpad művészei. A kísérlet nagyon hasznosnak bizonyult, és más színházak is készek ilyen kapcsolat kialakítására. Ötven iskolának biztosítottunk 50%-0s ifjúsági bérleti kedvezményt a színházakban. Többezren hallgatták a „Kalandozások 2000 év színpadán" című előadássorozatot, és részt vesznek a televízióban meghirdetett pályázaton. Mintegy 25 ezerrel nőtt a moziba látogató fiatalok száma, s ezzel már a 400 ezret is meghaladta. örvendetesen javult az iskolák könyvellátása. Az általános iskolákban néhány évvel ezelőtt tanulónként 5,3 Ft-ot költöttünk könyvbeszerzésre; 1973-ban már 13,— Ftot, és ezzel országos átlagban az első helyre kerültünk. Több iskolában biztosítanak helyben olvasásra is alkalmas könyvtári helyiséget. Az általános iskolák 60%-ában részesítik órakedvezményben vagy díjazásban a könyvtári munkával foglalkozó pedagógusokat. A gimnáziumokban a könyvtárosok 90 °n-a, a szakmunkástanuló iskolákban 48 %-uk függetlenített. A szakközépiskolákban is megkezdtük a függetlenített és tiszteletdíjas könyvtárosok beállítását. A közművelődés alkalmait azonban még nem merítettük ki. Fel kell használnunk a közművelődési lehetőségeket arra, hogy színesebbé, gazdagabbá tegyük ifjúságunk ismeretszerzését. Ezért támogatjuk pl. a Budapesti Történeti Múzeumnak azt a kezdeményezését, hogy az iskolák kérésére autóbusszal viszi be a tanulókat a múzeumba, ha ott akarnak történelemórát tartani; az Állat- és Növénykertben gyakori a kihelyezett biológiai óra; a Levéltár lehetővé teszi, hogy helyiségeiben a tanulók történeti forrásokat tanulmányozzanak. E területeken azonban még bőven van kiaknázatlan lehetőség. Sürgetjük az iskolai klubélet fejlesztését, s megfelelő segítséget kívánunk nyújtani a klubvezetőknek. Módszertani útmutatást adunk számukra, s megszervezzük a klubmunkával kapcsolatos továbbképzésüket is. Egyértelművé kívánjuk tenni az általános iskolákban az úttörőcsapat és a klub együttműködését, a középiskolákban pedig az ifjúsági szervezet és a klub visszonyát, hasonlóan a területi klubokhoz. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a következő esztendőben a szakmunkástanuló iskolákban és a szakközépiskolákban is megalakuljanak a klubok. Helyeseljük, ha az iskolák — különösen a középfokú iskolák — és a művelődési házak szerződést kötnek egymással. Mint ahogy a TIT Budapesti Titkárságával most kötünk szerződést, amelynek értelmében valamenynyi szakmunkástanuló iskola számára az általános műveltséget gazdagító ismeretterjesztő programot, előadássorozatot szervezünk, teljesen ingyenesen. Az iskolai élet demokratizmusa Az iskolai élet demokratizálása az elmúlt tanév jellegzetes változásai közé sorolható. Az igazgatók hatásköre ugrásszerűen megnőtt, s a vezetés munkastílusának alakulásában is biztató a fejlődés. Az iskolai élet demokratizmusa a színesebb, gazdagabb nevelőtestületi életen mérhető le. Éppen ezért még sokat kell munkálkodnunk a nevelőtestületi élet demokratizmusának fejlesztésén. Nálunk ez nem csupán azzal a társadalmi igénnyel függ össze, mely egész társadalmunkban oly erőteljesen jelentkezik a X. Kongresszus nyomán — hanem szakmai munkánkkal is. Demokratizmusra nevelni, megértetni az ifjúsággal a jogok és kötelességek összhangját, arra szoktatni az ifjúságot, hogy mindig bátran éljen demokratikus jogaival, s ne legyen soha közömbös annak a közösségnek az ügye iránt, amelyben él — minderre csak olyan nevelő képes, aki maga is ilyen légkörben dolgozik, személyes élményei vannak a demokratizmus gyakorlásában, beleszólása van iskolája életébe, megkérdezik és odafigyelnek véleményére; aki a saját tapasztalatán lemérheti, mennyire összefügg a demokratikus jogok gyakorlása a felelősségérzet kialakításával. Iskoláinkban pozitív az ilyen irányú fejlődés, de még távolról sem kielégítő. Nyílttá kell tenni az iskolák vezetését. Részletesen kell tájékoztatni a nevelőket az iskola elé állított követelményekről, bevonni őket az iskola terveinek formálásába, a végrehajtás megszervezésébe. Különösen fontos nagyobb nyíltságot biztosítani a személyi kérdésekben. Az egyes pedagógusok munkájának megítélése, eredményeik elismerése mindig az egész testület nyilvánossága előtt történjék, s ehhez ne kapcsolódjék semmiféle titokzatosság. Legyen a nyilvánosság előtt megindokolt, ki miért kap fizetésemelést, jutalmat, kitüntetést, s miért elmarasztalást. Ugyanilyen nyíltsággal kezeljék a személyi állományban bekövetkezett változásokat : ki miért megy el a tantestületből, s hogyan választják ki az új kollégákat. Ez a nyíltság teremthet csak bizalmat egymás és a vezetés iránt, így lehet kiirtani az intrika csíráit is, így válhat egészségessé, emberivé a testületi légkör. És csak ilyen alkotó légkörben várható el pedagógus kollégáinktól, hogy felelősséget érezzenek az iskola munkájának egészéért. Erősítenünk kell nevelőinkben azt a különleges felelősségtudatot, amit a szocialista iskola napjainkban történő alakulása, fejlődése valamennyiünktől megkíván. Ebben a kísérleti munkában minden nevelőnek részt kell vennie; hangot kell adnia a maga nézeteinek, szembe kell szállnia azokkal az elképzelésekkel, amelyekkel nem ért egyet, vállalnia kell a vitát — annak érdekében, hogy a most alakuló szocialista iskola mind jobban megfelelhessen a társadalmi igényeknek. A nevelőtestületi élet demokratizmusát hangsúlyozva lehet csak szólni az ifjúsági élet demokratizmusáról. Az ifjúság körében a demokratizmus nem formálódhat a nevelők segítsége nélkül. Az elmúlt esztendőben életbe léptetett rendtartások kiszélesítették az ifjúság demokratikus jogait. Ezek érvényesülése folyamatban van, s jó hatással van az iskolai légkör egészének alakulására. Tapasztalataink szerint néhol e jogokról, valamint a szervezeti kérdésekről való viták háttérbe szorították a demokratizmusra nevelés alapvető funkcióját. Az új tanév előtt ezért újra hangsúlyozzuk: az iskolának — mindenekelőtt a nevelőtestületnek — kötelessége az ifjúságot szocialista demokratizmusra nevelni. Meg kell tanítani őket — életkoruktól függően — felelősen törődni saját életükkel, közvetlen környezetük életével, hogy kapcsolódni tudjanak népünk nagy közösségének életéhez. Az ifjúság felelősségérzete csak úgy alakulhat ki, ha felelősségteljes döntésekre adunk módot saját és az iskola életének megszervezésében, különösképpen a tanórán kívüli programok alakításában és végrehajtásában. Az ifjúság felelősségérzete, kötelességérzete és jogainak gyakorlása csak együttesen fejlődhet. Hogy ezekkel jól tudjon élni, ehhez nevelőitől vár segítséget. Az ifjúsági szervezetek is e tevékenységben válnak a nevelőtestületek partnereivé; a nekik nyújtott segítség, lehetőségeik bővítése egyben az egész ifjúság szocialista demokratizmusra való nevelését gazdagítja. Új tanévre készülünk. Nem hoztunk új intézkedéseket. Mégis nagy feladatot kell megoldanunk, az évről évre visszatérő folyamatos tevékenységet: az ifjúság nevelését. 3