Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: A Füredi úti lakótelepen (Csigó László felvétele)

csak akkor vezethetnek eredményre, ha intenzív nevelőmunkával párosulnak. Ha megteremtjük iskoláinkban az individuális foglalkozást a gyermekekkel, azaz figyelembe vesszük fejlődési-érettségi skálájukat, érdeklődési körük sokszínűségét, ha a nevelőmunkával el tudjuk érni, hogy gazdagodjék a tanulók belső motiváltsága, akkor lemondhatunk a kényszerítő eszközök nagyfokú használatáról. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a tanulóifjúság munkaerkölcsét megszilárdítsuk. Sokat teszünk azért, hogy a diák tanulását megkönnyítsük, s hozzásegítsük az egészségesebb életritmus kialakításához — de arról nem mondhatunk le, hogy tanuljon. Sok aggasztó jel késztet bennünket arra, hogy nyomatékosan felhivjuk a pedagógusok — és az ifjúsági szervezet — figyelmét a tanulók munkaerkölcsének javítására. Általános iskoláinkban lényegében már megszüntettük a bukást. A középfokú iskolákban viszont (gimnázium, szakközépiskola, szakmunkástanuló iskola) sokat panaszkodnak az általános iskolákból kikerült tanulók ismereteinek hiányosságaira s főleg laza munkaerkölcsükre. Az elmúlt tanév második felében — különösen a középiskolák IV. osztályaiban — ugrásszerűen megnőtt az igazolatlanul hiányzó tanulók száma. Egyes esetekben még pedagógusok is elősegítették ezt azzal, hogy a tanórákon csak azokkal a diákokkal foglalkoztak, akik az adott tárgyból érettségire készültek. Az ifjúságot azzal segítjük igazán, ha kötelességérzetet, olyan erkölcsi magatartást alakítunk ki bennük, hogy elképzelhetetlennek tartsák a munka nélküli életet. Az ifjúsági közvélemény megnyerése — s ebben az ifjúsági szervezetek készek a segítésre — elengedhetetlen a munkaerkölcs megszilárdításához. A munkáját el nem végző, az iskolából indokolatlanul hiányzó, tanulmányait elhanyagoló diák nem lehet példaképe egyetlen diáknak sem. Az ilyen tanulói magatartást egy iskola sem tűrheti tétlenül. A nevelőmunka intenzívebbé tetelében sokat segíthet idén a felszabadulás 30. évfordulójára való felkészülés. A Budapesti Pártbizottság — valamennyi állami és tömegszervezet elképzeléseit egyeztetve — tervet készített az évforduló méltó megünneplésére a fővárosban. A kerületi pártbizottságok hivatottak arra, hogy kerületükben összehangolják az ünnepi eseményeket. Ezt az alkalmat is használjuk fel arra, hogy megértessük ifjúságunkkal: mindaz, amit a 30 év alatt elértünk, harcban, kemény munka eredményeképp született. Ez a 30 esztendő évszázados lemaradás felszámolását szolgálta hazánkban; korszakos jelentőségű, a szocialista társadalom megteremtésén munkálkodó időszak áll mögöttünk. Nem az akciók sokaságában való részvételt javasoljuk az iskoláknak, hanem az elmélyültebb nevelőmunkát; a törekvést arra, hogy az ifjúság minél gazdagabb képet nyerjen szocialista társadalmunk valóságáról., céljairól; hogy értékelni tudja erőfeszítéseinket, és felkészülhessen a szocialista vívmányok továbbfejlesztésére. Ezért is tartjuk helyesnek, ha az iskolákban egybekapcsolják a 30. évfordulóra és a XI. Kongresszusra való felkészülést. Ifjúságunk is tudjon arról, hogy az elkövetkezendő esztendőben népünk kiemelkedő eseményre készül. Ismernie kell — életkorától függően —, hogy milyen kérdésekben dönt a Kongresszus; s merítsen ösztönzést abból a lelkesedésből, mely ma áthatja az üzemek dolgozóit, a kongresszusi munka verseny résztvevőit. A közéleti ember nevelése elképzelhetetlen az aktuális politikai eseményekben való tudatos és intenzív részvétel nélkül. Ily módon ezek az évfordulók, a jelentős nemzeti események is gazdagíthatják nevelőmunkánkat, s nevelési elveink megvalósításához jó gyakorló terepül szolgálnak. A tanulók mikrokörnyezetének vizsgálata Újra és újra fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a gyermekek fejlődése nagyon különböző. Ezt egyrészt számos fiziológiai tényező befolyásolja, másrészt nagyban meghatározza az a családi környezet, amelyben a gyermek él. Indokolt tehát az az igény, hogy a nevelőmunka során nem hanyagolható el a tanulók környezetének vizsgálata. Az önálló, alkotó pedagógiai műhely fogalma feltételezi, hogy az általánosan megfogalmazott iskolai követelményeket mindenkor a helyi adottságokhoz, az ott tanulók életéhez kell alkalmazni. Magunk is végeztünk ilyen mikroszociológiai vizsgálatokat. Pl. két azonos szociális összetételű iskola tanulóinak állásfoglalását, magatartását, valamint a szülők helyzetét, gondolkodásmódját vizsgáltuk. Nagyon nagy különbségeket tapasztaltunk; s e különbségek még nagyobbak lennének, ha statisztikailag is eltérő körülmények között dolgozó iskolákat vontunk volna be a vizsgálatba. Számadataink azt bizonyítják, hogy ma a budapesti tanulók 10—15%-a valamilyen formában gondot jelent az iskolának. (E kérdésekről a folyóirat áprilisi számában részletesebben írtam.) Az új tanév feladatairól szólva, ismét hangsúlyoznom kell: ha nem tudjuk ezt a számottevő ifjúsági réteget bevonni nevelőmunkánk hatókörébe, súlyos veszélyeknek tesszük ki őket. Nem hallgathatok el egy adatot. Budapesten 1973-ban 1700 gyermeket vettünk állam igondozásba. Közülük 520 még három éves kora előtt került állami gondozásba, 1200 gyermek azonban már óvodás vagy iskolás volt, tehát előzőleg valahol tanult, valamilyen közösséghez tartozott. Mégis többségükről csak a legvégső stádiumban — az állami gondozás elrendelésekor — derült ki, hogy olyan rossz környezetben élnek, olyan súlyos helyzetben vannak, hogy hatósági beavatkozásra van szükség megmentésük érdekében. Például a nevelési tanácsadók közülük mindössze 110 gyermekkel foglalkoztak. Van olyan tapasztalatunk, hogy egyes iskolák szégyellik az ilyen tanulókat — a velük való fokozott törődés helyett. Különösen a középfokú iskoláknál tapasztaljuk ezt. A nevelési tanácsadók családgondozói tevékenysége sem fejlődik kellően; sokkal intenzívebb kapcsolatra lenne szükség az iskolák és a nevelési tanácsadók között. Mindezek a jelenségek arra intenek, hogy újra és újra felhívjuk a figyelmet: az iskolának minden egyes gyermek nevelésével törődnie kell, minden egyes gyermeket el kell juttatnia képessége maximális kibontakoztatásához, s mindannyiukat a társadalom értékes tagjává kell nevelnie. Iskola és társadalom Az iskola és a társadalom kapcsolata sokoldalúan alakul. A következő tanévben három vonatkozásban szeretnénk javítani iskoláink ilyen irányú munkáját. Az első: a szülőkkel való kapcsolat. Erről is újra meg újra szólnunk kell. Nem azért, mert rossz ez a kapcsolat, hanem mert minduntalan felmerülnek bizonyos konfliktusok, szemléletbeli problémák. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Budapesten a családok életmódja, a családi struktúra megváltozott. A női foglalkoztatottság magas arányszáma s az életmód átalakulása megköveteli, hogy az iskola sokkal többet segítsen a családnak a nevelési feladatok elvégzésében — anélkül, hogy a család felelősségét csökkentené. Más kapcsolatra van szükség iskola és család között, mint amilyen az hosszú éveken keresztül volt. A család és az iskola között teljes nézetazonosságnak kell létrejönnie a gyermekekkel szemben támasztott követelményekben, az eléjük állított eszményekben, nevelésük minden fontos kérdésében. E partner-viszony kezdeményezője, élesztője elsődlegesen az iskola legyen. Biztosítson beleszólást a szülőknek az iskolai életbe. Kérdezzék meg a szülök véleményét, milyen legyen az iskola követelményrendszere, hogyan alakuljon az iskola kulturális és sportélete. Beszéljék meg, hogy mit tervez az iskola a szabadidő színes, gazdag felhasználására, s ennek érdekében milyen anyagi terheket kíván áthárítani a családra. Konzultáljon arról a szülővel, hogy milyen nyelvekre akarja taníttatni gyermekét, milyen rendkívüli tárgyakat, tanfolyamokat szeretne az iskolában. A szülő kapjon rendszeres információt az iskola célkitűzéseiről, terveiről, az iskolában bekövetkező változásokról. Ilyen módon természetessé válik, hogy a szülők is készek segiteni az iskolának. Részt vesznek tervei formálásában, a végrehajtás megszervezésében, segítséget nyújtanak a feltételek megteremtésében. Mindenekelőtt pedig: az ilyen partner-viszony alapján a szülő örömmel fogadja az iskola tanácsait, természetesnek tartja a hivatásos pedagógus segítségét a családi nevelés megszervezésében. Az iskola és a társadalom kapcsolatán belül nagyon jelentős helyet foglal el az üzemekkel kialakított jó viszony. Többször hangoztattuk, hogy mennyire pozitívnak értékeljük az „Egy üzem—egy iskola" mozgalmat, s mennyire sajnálnánk, ha e mozgalom elszürkülne. Ismételten arra kérjük iskoláinkat, küzdjenek ez ellen, s inkább gazdagítsák, erősítsék kapcsolatukat az üzemekkel. Sokan kérdezik: vajon nem jutott-e már el szocialista társadalmunk odáig, hogy lemondhassunk az üzemek segítségéről az iskolák életében PAkérdés téves elképzelések-2