Budapest, 1974. (12. évfolyam)
8. szám augusztus - Román Kálmán: Huszonhárom milliárd cigaretta
Bibanco Gyula Hampel Antal A kereskedelem-oktatás ' m m 11 r r " uttoroi Két ábra a kereskedésről, Comenius Orbis pictusából Csigó László reprodukciói Természetesnek tartjuk fővárosunk lüktető kereskedelmi forgalmát, megszoktuk a csillogó kirakatokat, a fényes áruházakat, a korszerű szaküzleteket, a bennük folyó — bár sokszor bírált, de alapjában véve kielégítő és kulturált — munkát. Ritkán gondolunk azonban arra, hogy ezt az imponáló szervezetet évszázados szürke aprómunka alakította ki, és a vevőt fogadó köszöntés, az omló selymet a vevő elé rendező egyszerű és sima mozdulat, a pénztárgép billentyűjének szakszerű leütése mögött mennyi tanulás, gyakorlat van, hány ember tekintette élethivatásának, hogy a kereskedelmi munkát kulturálttá, világszínvonalon állóvá fejlessze. Azok közül, akik életüket tették fel arra, hogy a kereskedelem valóban szakmává legyen, csak néhányra, az úttörőkre szeretnénk ráirányítani a figyelmet, mert Budapest mai arculatának kialakításában közvetve nekik is részük volt. 1699: a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület megalakulása A kereskedelmet egészében sokan évszázadokon át nem tekintették mesterségnek. Comenius a méltán híres Orbis pictusában (1658) megkülönbözteti az áros házakban dolgozó kereskedőket a kalmár boltokban (sátorokban) áruló kalmároktól, a kuritolóktól (piaci csélcsapoktól) és a zsibárusoktól. Az 1699-ben alakult Pesti Polgári Kereskedelmi Testület önérzetesen tiltakozik az ellen, hogy a tanult, letelepült kereskedőt a „vásári zagyvalékkal" egy kalap alá vegyék. 1699-ben megerősített szabadalom-levelükben kimondják, hogy „aki itt (Pesten) polgári kereskedő vagy kalmár akar lenni", az „tartozik hites bizonyítvánnyal igazolni, hogy . .. kitanult kereskedőnél vagy kalmárnál tanult". Az igényes kereskedelmi munkára való elméleti és gyakorlati felkészítést szorgalmazta a Testület 1808. április 8-án kelt terjedelmes felségfolyamodványa is, amelyben javasolja, hogy az inas „a felszabadításakor a Testület színe előtt vizsgálatot tegyen", s ha az sikeres, „bizonyítványába írassék be, hogy feleletei által megérdemelt dicséretet és tetszést aratott". A katolikus — csak kivételesen más vallású — kereskedőket tömörítő Pesti Polgári Kereskedelmi Testület mellett az 1815-től sokat szereplő Izraelita Kereskedők Testülete, majd a már felekezeti különbséget nem ismerő Nagykereskedők Testülete (1846-tól) is sokat foglalkozik a szakképzés és szakképzettség problémáival. A XIX. század elejétől azután egyre-másra jelennek meg a kereskedelmi tárgyú szakkönyvek. Példátlan sikere volt az 1805-ben megjelent Magyar és német levelezőkönyv-nek, amely „részszerint regulákból, részszerint példákból álló oktatás, miképpen kellessék mindenféle... kereskedésbeli leveleket készíteni". Az öt kiadást megért (1824-ben jelent meg utoljára) könyv szerzője nemzeti irodalmunk egyik jelese, Berzsenyi Dániel felfedezője: Kis János dunántúli evangélikus püspök volt. A német levelezőrész csak függelék, amelyet korabeli német könyvekből azért állított össze a neves szerző, „minthogy Magyarországban a kereskedőnek elmúlhatatlanul kell németül is levelezni tudni". A könyvviteltani könyvek egy ideig még német és latin nyelvűek. A magyar szerzők, így Szarka József, a pesti egyetemen a bölcselet tanára is németül írja népszerűvé váló könyvét. A pesti, budai, óbudai német, zsidó, szerb, görög és a kisszámú magyar nemzetiségű kereskedő üzleti tevékenysége során többnyire német nyelvet használ. Vasárnapi szakiskola a Szarka utcában Kereskedelmünk fejlődése, Fáy András, majd Széchenyi István közgazdasági szellemű agitációja teremtette meg az alapot ahhoz, hogy Bibanco Gyula Emanuel 1830-ban megnyithassa vasárnapi
