Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Román Kálmán: Huszonhárom milliárd cigaretta

Román Kálmán Huszonhárom milliárd cigaretta — Egészségére! — köszöntik hazánkban közel négyszáz esztendeje azt, aki tüsszent. A tüsszentés az orrban az úgynevezett agyvíz lefolyásának ad helyet, csökken az agyvizenyőnek az agyra gyakorolt nyomása, enyhül az esetleges fejfájás is. A kívánatos tüszszentést hosszú időn át csipetnyi dohánypor, a tubák is kiváltotta. Medici Katalin éppúgy használta, kínzó fejfájása ellen, mint legkisebb apródja, aki hírét sem hallotta a fejfájásnak, annál inkább a tubák élvezetének. A tubák használata Európa-szerte divattá vált. Hazánkban is. Sok helyen már tiltó intézkedést hoztak ellene. A legenyhébb a tubákos szelence elkobzása volt. A gyulafehérvári országgyűlés 1680. november 19-i XI. törvénycikke kimondta: „.. . tapasztaltuk a tobák meg a pipa veszedelmes terjedését ebben a hazában. Ezért újból elrendeljük: vele e hazában élni nem lehet." Szibériai száműzetés, egyházi átok, halálbüntetés Oroszországban kancsukaveréssel büntették a dohányzáson rajtacsípett muzsikot, a második esetben keresztülfúrták az orrát, harmadszorra levágták. Moszkva és a többi orosz nagyváros utcáin egész sereg orrnélküli ember lézengett. Nem volt ritka a szibériai száműzetés, sőt a halálbüntetés sem. Az elkobzott, jófajta dohányt a cári udvar fogyasztotta el... A XVII. század mindenfelé a dohányzás tilalmazása jegyében folyt le. Inkvizítori törvényeket hoztak, s egyre kegyetlenebb büntetéseket róttak a dohánylevél füstjét élvezőkre. Minden hiába! Hiába sújtotta egyházi átokkal VIII. Orbán pápa a dohányzás híveit, a templomokban is kézről kézre adták a tubákos szelencét. A spanyol papok az oltár előtt is szivaroztak. A dohányzás hazánkban is rohamosan terjedt. A török katonaság az Alföldön terjesztette; az alföldi szpáhi-birtokokon keletkeztek az első dohánykertész-falvak. Arad és Szeged környékén, valamint a Bánátban a folytonos sanyargatás elől menekülő délszláv és magyar jobbágyok alapították az első dohánytermesztéssel foglalkozó községeket. A törökök jófajta dohánnyal kedveskedtek a magyar nagyuraknak. Ali budai pasa Apafii erdélyi fejedelemnek az adók pontos beszolgáltatásáért aranyozott fonállal átszőtt zsákban a legfinomabb pipadohányt küldte ajándékba. Híres óbudai tajtékpipametszök Abban az időben az emberek rendkívüli gyógyító erőt tulajdonítottak a növényeknek, a füveknek. A dohányt, mint szokatlan és ritka növényt, szintén gyógyhatásúnak hitték, s ez feltehetően hozzájárult elterjedéséhez. Hazánkban a XVIII. század elején kezdődött el általános termesztése. Heti és országos vásárokon kofák árusították a dohányneműt. Külön dohánykereskedés csak Pesten, Budán és a nagyobb vidéki városokban volt. Az 1840. évi XVI. törvénycikk az első, amely a dohánykereskedést szabályozta, kimondván: csak azokban az üzlethelyiségekben árusítható dohány, melyeknek cégtáblája a császári sast ábrázolja. 1847-ben Pesten 80, Budán 10 engedélyezett trafik működött, de számos kereskedő és árus foglalkozott mellékesen dohányeladással. Óbudán híres tajtékpipametszök működtek, közülük is kitűnt a Schuszter és a Róth cég. A trafikrendszer világszerte meghonosodott; az 1848-as szabadságharc egyik menekültje, Madarász László, Londonban trafikot nyitott. A dohányegyedáruságot hazánkban a gyarmatosítók csak a szabadságharc leverése után, az 1850. évi november 29-én kelt császári nyílt parancs alapján tudták teljes érvénnyel megvalósítani. A rendelkezés 1851. március i-én lépett életbe. Ezt megelőzően a dohány termesztése, gyártása és szállítása szabad volt, kivéve az exportot; azt a jóval korábban megalakult osztrák dohányjövedék tartotta kézben. A dohánytermesztés ugyanis az ország akkori területén oly hatalmas méretűvé fejlődött, hogy a termelt mennyiség a belső szükségletet jóval fölülmúlta. Az 1848 előtti feljegyzések szerint a múlt század első évtizedeiben körülbelül 50—55 ezer holdnyi területen 500 ezer bécsi mázsa (280 ezer mázsa) dohányt termesztettek; a legtöbbet Csanád, Csongrád, Heves, Szabolcs, Szatmár, Nógrád, Tolna és Somogy megyében. A jobbágyoknak dohánytermesztés céljából üres területekre telepítése mind az osztrák gyarmatosítóknak, mind a magyar feudális uraknak igen nagy hasznot hozott. A telepesek keserves helyzetükben szívesen vállalták a vad földek feltörését és egy új falu felépí-37