Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Román Kálmán: Huszonhárom milliárd cigaretta

tését azért a kedvezményért, hogy megszabadulnak a dézsmától. Ezek a telepes-jobbágyok szabadoknak érezték magukat az új helyen, hiszen „csak" pénzt és dohányt kellett fizetniök a földért. Telepes-jobbágyok, feles-kertészek A földbirtokosok később a telepeseken kívül feles-kertészekkel végeztették a dohánytermesztést. Ezeknek a kertészeknek sem telkük, sem házuk nem volt, mindig csak egyegy évre álltak be a földbirtokos majorsági földjére. Csak dohánytermesztéssel foglalkoztak, és annyi földet kaptak, amennyit családtagjaikkal együtt megdolgozhattak. A dohánytermés eladásáig a birtokos által adogatott előlegekből (gabona, kukorica, kevés pénz) tengődtek. A dohánytermés egyik fele a földbirtokosé, a másik pedig a feles-kertészé volt. Az év közben kapott előlegeket persze kamatostól levonták, így a fele részből jóformán semmi sem maradt a kertész kezén. Mégis, a feles-kertész foglalkozás apáról fiúra szállt, családi foglalkozássá vált. A feles-kertész rendszer a jobbágyság megszűnése után is fennmaradt, egészen a felszabadulásig! Magyarország dohánytermésének 96 százalékát a feles-dohánykertészek termelték. Az a hatalmas haszon, amit a magyar és az osztrák kapitalizmus 100 év alatt zsebrevágott, az ő verejtékes munkájukból származott. (A dohánykertészek kizsákmányolására jellemző, hogy egy öt dolgozó tagú „dohányos" család egész évi bevétele 1932-ben 1088, 1933-ban 675 pengő volt. Míg 1932-ben a mezőgazdasági napszám 1,30 pengő volt, a dohányföldeken dolgozó családtag egy napi munkájáért 35 fillért kapott.) És a kizsákmányolt feles-kertészek nemzedékről nemzedékre örökített tapasztalataikkal és nagy szaktudásukkal megteremtették a magyar dohány jó hírnevét. Jean Nicot A dohánytermesztés hazánkban egyre jobban fellendült, s ezt az állam jól adminisztrálta: országszerte megalakultak a dohánybeváltó-felügyelőségek. A kincstár számára az engedéllyel termelt dohányt a dohánybeváltó-hivatalok vették át, s kiválogatás és elszállítás végett beraktározták. 35 dohánybeváltó hivatal működött az országban. A budapesti dohányfelügyelőséghez a budapesti, barcsi, érsekújvári, faddi, kiskunfélegyházi és a nagykátai beváltóhivatal tartozott. Az első hazai cigaretták Külföldről drága gépeket, szakembereket hozattak, s megkezdődött a hazai gyártás. Addig csak a Fuchs-féle dohánygyár működött, a Síp utcában. A munkaerő olcsó: túlnyomó része nő. A pipadohány és a szivar gyártásán kívül 1865-ben megkezdődött a szivarka gyártása is. Öt centiméteres „hülznije", szopókája volt. 1865-ben hétszázezer fogyott belőle. 1866-ban már nyolcféle cigarettát gyártottunk s 13 milliót fogyasztottunk. Felépült Budapesten a ferencvárosi dohánygyár, majd a kőbányai s az óbudai. Építik Debrecen, Eger, Sátoraljaújhely, Szeged, Pécs, Pápa dohánygyárát. 1881-ben a szivarka minőségének feljavítására a kincstár beszerezte a világhírnévnek örvendő Hercegovina, Ghiubek és Aya Suluk elnevezésű finom dohányleveleket. 1882-ben a pénzügyminisztérium kebelében külön testület alakult: a Magyar Királyi Dohányjövedék. 1883: a ferencvárosi dohánygyár megkezdi a szivarka gyártását. Életbelép az 1887. évi XLIV. törvénycikk: tilos szivarkának bármily díjazás mellett vagy eladás végett mások részére való készítése vagy készíttetése. 1894-ben csaknem 700 millió cigarettát füstölt el Magyarország lakossága, tízszer annyit, mint 30 évvel előtte. Fogyott a pipadohány s a szivar is. Erzsébet királyné számára szivarkülönlegesség készült, Ferenc József részére pedig hatalmas méretű szivar, melynek szalagját aranyos, tarka cirádák közt az uralkodó arcmása díszítette. 1894-ben tizenhét dohánygyár működött az országban. A gyárakban feldolgozott dohány 80 százaléka belföldi, 20 százaléka külföldi eredetű volt. Az 1868. évihez képest, azaz egy negyedszázad alatt a feldolgozott dohány mennyisége százezer mázsával nőtt: az emelkedés kereken 90 százalék. 1894-ben már győzött a cigaretta: szivarból 492 millió, cigarettából 689 millió darab készült. A lágymányosi dohánygyár fejlődése A budapesti dohánygyárak közül kiemelkedő jelentőségre tett szert a lágymányosi dohánygyár. A Budafoki úton épült, mocsaras, nádas talajon; a gyár frontja és a Budafoki út vonala között 3 és fél méter volt a szintkülönbség. Az 1911-ben megnyílt gyár kezdetben 950 dolgozót foglalkoztatott. Szivart, cigarettát, közönséges és finom pipadohányt, burnótot, dohánylúgvíz-kivonatot gyártott, és a legfinomabb magyar szivarkadohányt készitette. A gyárban kezdetben Holland pipaház a XVIII. században 38