Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Fodor László: A budapesti agglomeráció fejlesztése II.

FÓRUM Dr. Fodor László Á budapesti agglomeráció fejlesztési kérdéseiről (II.) Cikkünk első részében felvázoltuk azokat az általános jellegű kérdéseket, amelyek — megítélésünk szerint — a budapesti agglomeráció továbbfejlesztésének elvi alapjait jelenthetik. Alaphipotézisünk a következő: elfogadjuk, hogy a budapesti agglomeráció távlati lakosságszáma 1985-ben 2,4 — 2,5 millió, 2000-ben 2,7 — 2,8 millió fő körül alakul. Azonban nem hisszük, hogy bármiféle indok alapján ragaszkodnunk kellene a fővárosban, illetve a környéki településekben elérendő népességszámok merev értelmezéséhez. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a Budapesten belül jelenleg meglevő népességszám változatlanul hagyása vagy csökkenése mellett a népesség-növekedés külső övezetekben történő koncentrálásával a fejlődés területi súlypontját az agglomerációs övezetekbe helyezzük át. Nem követhető gyakorlat szerintünk az sem, hogy a budapesti agglomerációhoz tartozó települések körét bármilyen megfontolásban is változtathatatlannak tartsuk. Az elmúlt 15 év fejlődése is bizonyította: már ma is több olyan település tartozik a 44 településbe, amelyek növekedése, társadalmi-gazdasági szerkezetének módosulása, a fővároshoz való viszonya olyan irányban változott, hogy nem tekinthető az agglomeráció szerves részének; ugyanakkor a budapesti agglomeráción kívüli települések között számos olyan található, amelyek növekedése indokolná, hogy az agglomeráció részének tekintsük. Várható, hogy ez a tendencia a jövőben gyorsulni fog, és az agglomeráció településcsoportjába tartozó települések köre szükségszerűen átértékelésre kell hogy kerüljön. Megítélésünk szerint ezt a folyamatot megfelelő koncepcionális keretekbe kell illeszteni, és az agglomerációs övezet nem statikus, hanem rugalmasan dinamikus kezelésével a főváros és környéke számára kidolgozható egy olyan koncepció-variáns, amely a változások irányát, mértékét és tendenciáit figyelembe képes venni. Cikkünk első részében a fejlesztési tengelyek elvi kérdéseit többé-kevésbé tisztáztuk. Ezeknél a beruházások és fejlesztési célú erőforrások térbeli koncentrációjának követelményéből indultunk ki; nevezetesen abból, hogy a rendelkezésre álló szűkös anyagi-pénzügyi lehetőségek koncentrált felhasználása a budapesti agglomeráció fejlesztése szempontjából alapkövetelménynek tekintendő; az erőforrások területi koncentrációja eleve meghatározza, hogy csak igen korlátozott számban jelölhetők ki ésszerűen olyan fejlesztési tengelyek, amelyek e követelmény teljesülését a maximális mértékben lehetővé teszik. Megítélésünk szerint a nagytávlatú időszakban 3—4 olyan fejlesztési irány jelölhető ki, amely az erőforrások megfelelő koncentrációjával biztosítani képes a budapesti agglomeráció gyors ütemű, gazdaságos továbbfejlődését. A jelenlegi adottságok alapján a következő négy fejlesztési tengely képzelhető el a nagy távlatú tervezési időszak feladatainak megoldása szempontjából : a) Óbuda és Szentendre fejlesztési tengely, b) Újpest —Vác fejlesztési tengely, c) Örs vezér tere — Gödöllő fejlesztési tengely, d) Kelenföld— Budaörs — Torbágy fejlesztési tengely. Óbuda — Szentendre fejlesztési tengely Buda északi lakásépítési területeinek koncepciózus továbbfejlesztése feltételezi az Óbuda — Flórián tér környéki rekonstrukciós területhez kapcsolódó Aranyhegy, Csillaghegy- Római, Békásmegyer területén kijelölt, illetve a megvalósulás stádiumában levő lakásépítési területek infrastrukturális ellátásának olyan mértékű fejlesztését, hogy az a fejlesztési tengely fővároson kívüli településeiben megvalósítandó többszintes lakótelepek infrastruktúrával szembeni igényeit is ki tudja elégíteni. Lakásépítés A fejlesztési tengelyben elvileg felépíthető 150 ezer, átlagosan 2,2 szobás lakás. Ebből a főváros közigazgatási határán belül 70 ezer lakás, Budakalász, Szentendre térségében pedig 80 ezer lakás épülhet, jórészt a Szentendrei úti házgyár termékeiből. A lakások és lakóépületek a meglevő adottságok figyelembevételével kerülhetnek kialakításra. Elsősorban a Szentendrei úti házgyár rekonstrukciójának befejezése után nyílik mód korszerű városépítési együttes, ezen belül megfelelő lakás-struktúra kialakítására. Nem szükséges valamennyi lakást házgyári épületekben megvalósítani. A város környéki települések intenzív lakásépítési területein célszerű lehetőséget teremteni egy-kétszintes olyan lakóépületek gazdaságos, nagy sorozatú telepítésére — akár házgyári elemek megfelelő adatpálásával —, amelyekben idősebbek és nagycsaládok számára megfelelő lakástípusok kialakítására nyílik mód. így lehetővé válik — megfelelő urbanizációs színvonal mellett — egészséges, fokozatosan urbánussá váló szuburbiák kialakítása is. Jelenleg a lakásépítés elsősorban az óbudai rekonstrukciós területen folyik, és a békásmegyeri körzetben megkezdődött az intenzív lakásépítés előkészítése. Az ún. „közbeeső" (Aranyhegy, Római) lakásépítési területeknek a lakásépítési programba bevonásával a fejlesztési tengely teljes hosszában — tehát Aranyhegy, Római, Békásmegyer, Budakalász, Szentendre térségében — folyamatos, intenzív lakásépítés folyhat, és egy többé-kevésbé összefüggő, magas urbanizációjú tengely kialakítására nyílik mód. Aranyhegy és Római lakóterületeinek szervesen kapcsolódniuk kell a már meglevő szerkezethez, és átmenetet kell biztosítaniuk az alacsonyabb beépítésű, részben üdülő jellegű területek felé, azok speciális funkcióját megtartva. Területviszonyok A fejlesztési tengely domborzati viszonyai változatosak. Aranyhegy és Római területein mozgalmas, inkább a budai hegyvidékéhez hasonló jellegű beépítésre nyílik mód. Békásmegyer, Budakalász, Szentendre térségében alapvetően síkvidéki területek beépítésére van lehetőség, a Duna-parti beépítetlen területek felhasználásával. A már előkészítés alatt álló békásmegyeri terület szerves továbbfejlesztésével a 1 i-es út mentén egészen Szentendre határáig azonos adottságú, kedvező területi viszonyok vannak. Ezen összefüggő sík területen olyan önálló városépítési együttes kialakítására van lehetőség, amely alapvetően nagyvárosi jelleggel a főváros egyik legjelentősebb fejlesztési tartalékának tekinthető. A Duna-parti sávon a római-parti üdülőterület észak felé történő koncepciózus továbbfejlesztésével az új városépítési együttes lakóinak üdülési igényei is kielégíthetők. Közlekedés A fejlesztési tengely közlekedési hálózata a kedvező adottságok alapján viszonylag kisebb ráfordítások mellett alakítható ki. A közúti hálózat az autópálya jelleggel kiépülő 11-es útra támaszkodik. Ehhez kapcsolódik a lies út régi nyomvonalának korszerűsítése, valamint a Duna-parton a Nánási út északi felé történő továbbépítése és korszerűsítése. E három 31