Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Körmendy István: Orvos-szemmel népesedési gondjainkról

Budapest vásárváros" — a múlt század derekán Szemlőhegy kincse Budapest természeti adottságainál fogva méltán lehetne nemcsak világhírű fürdőváros, hanem emellett világhírű barlangváros is. A számos kisebb-nagyobb barlang közül most csak a néhány évtizede szerencsés véletlen folytán felfedezett szemlőhegyi és ferenchegyi barlangot említem. E két barlang nem nagysága vagy az. Aggteleki barlanghoz hasonló cseppkőalakzatok gazdagsága miatt érdemel figyelmet. Ezeket a barlangokat ugyanis nem a víz felülről lefelé ható vájó, oldó hatása, hanem a nagy mélységekből feltörő hévizek alakították ki. Azok a hőforrások, amelyek a mai budai Duna-parton fakadnak. A barlangok falait pedig olyan csodálatos cseppkővirágok borítják, amihez hasonlót az egész világon alig ismernek. Ezek a kelbimbóra emlékeztető kővirágok, aragonit kristályok a meleg vízben feloldódott anyagok — mészkő — lecsapódása folytán keletkeztek. Ez a két tényező teszi ezeket a barlangokat különleges ritkasággá, amelyeknek kedvéért nem egy külföldi szakember jött már fővárosunkba. Amikor Kessler Hubert kiváló barlangkutató 1930-ban a szemlőhegyi barlangot először bejárta és felfedezését közzétette, óriási feltűnést keltett. „A legelőkelőbb bel- és külföldi lapok foglalkoztak az új barlanggal, mert ilyet még eddig nem ismertek. Ezek az új képződmények, méghozzá ilyen tömegben, egy barlangban sem fordultak eddig elő. A legkülönbözőbb múzeumokba és gyűjteményekbe kellett belőlük küldeni" — írja Barlangok mélyén című művében. Néhány évvel később újabb kinccsel gazdagodott fővárosunk. 1933-ban a Törökvész utcában, csatornaépítés közben egy üregre bukkantak. Ebbe az üregbe bemászva fedezte fel Kessler Hubert a ferenchegyi barlangot, mely képződményeiben hasonló a szemlőhegyihez. A ferenchegyi barlang nehezebben járható, mert egy szűk csatornán, az ún. „Kígyótorkán" kell átpréselniük magukat a vállalkozó szelleműeknek. A 40-es évek végén Markó István barátommal — aki szenvedélyes barlangkutató volt — magam is jártam e barlangokban s az aragonit kristályok látványa engem is lenyűgözött. A szemlőhegyi barlang Óriás-folyosójában, a barlangjárás közben megpihenve, már 30 akkor azon keseregtünk: miért is olyan szegény a mi országunk, hogy ezt a csodálatos föld alatti világot nem képes az idegenforgalom szolgálatába állítani! A barlangok felfedezése óta lelkes természetbarátok vasárnapjaikat feláldozva kutatják-bújják, vallatják a barlangok világát s újabb folyosókat, újabb „szobákat" fedeznek fel. Ilyen újabb felfedezésről ír Halász Zoltán Budapest felfedezése című könyvében, az ötvenes évek végén. A szerző az újabb felfedezések utáni hetekben, napokban járt a szemlőhegyi barlangban. Elragadtatással ír a „Csengő teremről", melyet hajszálvékony hófehér lemezek borítanak. Ezek a lemezek helyenként „dús csipkeként omlanak le festői redőkben", s ha a lecsüngő lemezek közül egyet gyengén megütünk, „ezüstharanghoz hasonló pendülés zenéje száll a termen végig". (Innen a „Csengő terem" elnevezés.) Ugyanilyen elragadtatással ír a „Föld szívének" elnevezett — alig 4 embert befogadó — félgömb alakú üregről, ahol csodálatos kincseket alkotott a természet, amely ezt a kis területet a szivárvány legszebb színeiben játszó cseppkövekkel szórta tele. Akik a szemlőhegyi barlangot (és ikertestvérét, egyes kutatók szerint a vele összefüggő ferenchegyi barlangot) látták, mind azt hirdetik, hogy ezt a csodás barlangvilágot Budapest egyik idegenforgalmi attrakciójává kellene tenni. Hiszen a szemlőhegyi barlang könnyen megközelíthető helyen fekszik, úgyszólván a város belterületén. Barlang a város alatt, barlang a házak alatt! Ilyennel nem sok város dicsekedhet. Azonkívül e barlang viszonylag könnyen járhatóvá tehető a nagyközönség számára. Üdvös lenne, ha az illetékes szervek megtalálnák a megoldást, mellyel a szemlőhegyi barlangot közkinccsé lehetne tenni. Ez inkább anyagi kérdés, mert bizonyos vagyok benne, hogy a lelkes természetbarátok szívesen megadnak minden segítséget a cél érdekében. A barlangok kutatói, akik napokat, heteket töltenek a mélyben egy-egy új részlet, új folyosó, új terem felfedezése, járhatóvá tétele érdekében, ezt a munkát sportból, önként végzik — nem fizetségért. Talán egyszer még a két barlangot összekötő utat is megtalálják . . . Dr. Zábrák Gyula