Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Körmendy István: Orvos-szemmel népesedési gondjainkról

nélkül a meddő, terméketlen házasságok gondját. Budapesten a családok mintegy 10—15%-a egészségi okokból ki van rekesztve a gyermeknevelés öröméből. Ez nemcsak az érintett házastársak részére fájdalmas — sőt konfliktusok forrása is lehet —; az elmaradt gyermekáldás társadalmi jelentőségét sem becsülhetjük le. Mivel a meddőséget okozó ártalmak legnagyobbrészt elkerülhetők, a megelőző orvosi munkának kiemelt jelentősége van. A ma születő g/ermekek az évezredforduló táján válnak a társadalom aktív tagjaivá: ők fogják az anyagi és szellemi javakat előállítani és élvezni. Valószínű, hogy a fejlődés hihetetlen mértékű meggyorsulása a rájuk váró feladatokat is növelni fogja. Nem közömbös tehát, hogy 20—30 év múlva biológiai és társadalmi szempontból alkalmasak lesznek-e a velük szemben támasztott követelmények megvalósítására. Ilyen szempontból különös gondot okoz, hogy újszülötteink egészségi állapota az elmúlt évtizedekben határozottan romlott. Megnőtt a kis súlyú koraszülöttek aránya (6—8%-ról 11% fölé), sőt Budapesten a koraszülési gyakoriság 13—14%-ra emelkedett. Nemzetközi adatokkal összehasonlítva ez az érték kiemelkedően magas; és feltűnő, hogy a hazánkban észlelt koraszülési gyakoriság-emelkedés más országokban nem észlelhető. A koraszülött-probléma azt jelenti, hogy felnevelt gyermekeink körében nő a veleszületett fejlődési rendellenességekben szenvedők, testi, szellemi és mozgásfogyatékosak, a közösségbe nehezen beilleszkedők száma. Természetesen megvan a lehetősége annak, hogy a koraszülöttekből teljes értékű, sőt kiváló emberek legyenek. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy tömeges jelenségről van szó, s míg egy-egy korosztályban az életben maradt koraszülöttek aránya nem haladja meg a 6—7%-ot, Budapesten az iskolaéretlenek 1/5-e, a kisegítő (gyógypedagógiai) iskolákban tanulók, illetve egészségügyi gyermekotthoni elhelyezésre váró képezhetetlen értelmi fogyatékosok 1/3-a koraszülött volt. Legfontosabb feladatunk az újszülöttek körében növelni az érettek és csökkenteni a koraszülöttek arányát. Mivel a kedvezőtlen demográfiai jelenségek igen sokféle okra vezethetők vissza, megoldásuk is csak széles körű nemzeti összefogással, az egész társadalom közreműködésével képzelhető el. Az 1957 óta egyre tudatosabbá és hatékonyabbá váló népesedéspolitikai koncepció intézkedéseihez kapcsolódva a közelmúltban a családokat érintő gazdasági és szociális kedvezmények egész sora látott napvilágot. Ezek mind azt az alapelvet szolgálják, hogy a kívánt gyermekszám elérésére a gyermeknevelés terheinek csökkentésével, szociális támogatással ösztönözzük a családokat, s ne kényszerintézkedésekkel igyekezzünk a születésszámot növelni. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek: Budapesten a kívánt terhességek száma jelentős emelkedését észleltük a legutóbbi népesedéspolitikai intézkedések nyomán. Milyen feladatok várnak az egészségügyi hálózatra? A leendő szülők és a születendő gyermekek egészségének biztosítása és azavartalan felnevelés érdekében elő kell mozdítani a tudatos családtervezést. Arra kell törekedni, hogy a gyermekek a legalkalmasabb időpontban és körülmények között születhessenek meg s ezt a szülők olyan módszerekkel szabályozzák, melyek egészségüket nem veszélyeztetik. Ennek megalapozását a családban kell kezdeni és a nevelési intézményekben elmélyíteni. A családi életre nevelés célja, hogy a szocialista humanizmus szellemében felkészítse a felnövekvőket a harmonikus, boldog családi életre, a házastársi és szülői feladatokra, a gyermekek örömmel vállalására és felelős felnevelésére; s mindezek érdekében az egészséges és felelősségteljes szexuális magatartásra. A nevelés sajátos feladata, hogy — nyújtson ismereteket a család és a társadalom viszonyáról, a család jelentőségéről, az anyát és a gyermekeket védő jogszabályokról, intézményekről és kedvezményekről, a család feladatairól, szerepéről a családtagok életében; — ismertesse a nemek élettani és lelki sajátosságait, az egészséges nemi élethez, a szaporodáshoz, a családtervezéshez és az utódok egészségének biztosításához szükséges tudnivalókat (ezen belül a korszerű fogamzásszabályozás módszereit és eszközeit); — alakítson ki helyes erkölcsi szemléletet a nemek kapcsolatáról, a szexualitásról és a szerelemről, a nemi élettel járó felelősségről, a családról, a gyermekek vállalásáról és neveléséről; — formálja a felnövekvők érzelmi életét az életkoruknak megfelelő humánus és kulturált nemek közötti kapcsolatokra, neveljen a kulturált érintkezésre, alakítson ki a gyermekek, serdülők és ifjak életkorának megfelelő gazdag tartalmú kapcsolatrendszert, formálja és tudatosítsa e kapcsolatok esztétikáját; — alapozza meg a jövendő családi élet megszervezéséhez (gazdálkodás, önkiszolgálás), a család közösséggé fejlesztéséhez, a családi szerepek (házastársi, apai, anyai) betöltéséhez, a családtervezéshez és a gyermekneveléshez szükséges felelősséget, érzelmeket, ismereteket és készségeket, ébressze fel a gyermek utáni vágyat; — aktív egészségneveléssel előzze meg és küszöbölje ki a testi-biológiai fejlődés károsodásait, egészséges életelveket, képességeket, szokásokat alakítson ki. A családi életre nevelés a szocialista személyiség-formálás része, ezért a nevelési folyamat egész rendszerében érvényesülnie kell, a legkisebb gyermekkortól a felnőtté válásig. Mindebből nyilvánvaló, hogy nem speciális egészségügyi feladatról van szó, de megoldásában a családot gondozó és az iskolai egészségvédelmet ellátó szakembereknek (körzeti gyermekorvos, iskolaorvos, védőnő) közre kell működniök. Nagyon fontos, hogy a házasulandók megismerkedjenek a tudatos családtervezés tennivalóival! Ezért a házasságkötés előtt kötelező felkeresniök a nővédelmi tanácsadót, ahol egészségügyi tanácsokat kapnak a szakorvostól. Amennyiben valamilyen betegség vagy rendellenesség szükségessé teszi, lehetőség van arra is, hogy vizsgálatban, illetve kezelésben részesüljenek. Mivel igen fontos, hogy az anya első terhességét kiviselje, a fiatalokkal megbeszélik azt a legkedvezőbb időpontot, amikorra az első szülést tervezik, és azt is, hogy addig milyen módon védekezzenek. Egészségügyi szempontok miatt szükségessé vált a terhességmegszakítás korlátozása is. Ezzel kapcsolatban az egészségügyi hálózat új feladatokat kapott. Az új abortusztörvény nem adminisztratív eszközökkel korlátoz, nem alkalmaz kényszert, hanem a körülményeket figyelembe véve a korszerű megelőzést szolgálja. A terhességmegszakítást engedélyező bizottságok működése zavartalan és eredményes; ez év első 3 hónapjában a művi abortuszok számának jelentős csökkenését észleltük. A nővédelmi (házasság előtti) tanácsadók január elsején szintén megkezdték munkájukat. A jelenleg 13 helyen folyó, nehéz körülmények között megindult tanácsadás működési feltételeinek javítása, egységes, színvonalas és hatékony tevékenységének kialakítása a legfőbb gondunk. Arra törekszünk, hogy a tanácsadók fokozatosan általános családvédelmi tanácsadássá alakuljanak át. A Minisztertanács határozata alapján az 1974 75. tanévtől kezdve az általános és középiskolák egy részében kísérletképpen meg kell kezdeni a fiatalság családi életre való felkészítését. Budapesten a kísérlet 20 általános és 10 középiskolát érint. A kezdő lépéseket minden területen megtettük. Legjelentősebbnek a nevelő, tudatformáló feladatot tartjuk, ezen belül is a fiatalokkal való foglalkozást. Körükben olyan életelveket, képességeket, szokásokat kell kialakítani, melyek harmonikus férfivá, nővé fejlődésüket elősegítik, s a születendő utódok egészségét óvják. A családi életre nevelés természetesen nem kezdődhet csak az iskolában. A gyermek fejlődését — szexuális fejlődését is — már kisgyermekkortól kezdve jelentősen formálja a család légköre, a szülők—gyermekek viszonya, az apa és anya példája. Ebből következik, hogy csak a családi nevelés színvonalának általános emelésével alapozhatjuk meg igazán jól a szervezetten meginduló iskolai nevelő munkát. A fiatalság nevelése nemcsak a családban zajlik, nemcsak az iskolában, hanem az ifjúsági és sportszervezetekben, az utcán és olyan közösségekben is, melyek hatásai éppen rejtett voltuknál fogva nem mindig kívánatosak. Nem jó, ha ezen a téren megtűrjük akár az álszemérmet, akár a képmutatást vagy köntörfalazást. Veszélyesek az avantgardista — a fiatalság körében igen tetszetős — teóriák is. Szükséges elérnünk, hogy a pedagógusok, az orvosok, az ifjúsági szervezetek és a munkahelyi közösségek is mind egy irányba befolyásolják fiatalságunkat. Mindenkitől el kell várni, aki neveléssel foglalkozik: ügyeljen rá, hogy a fiatalok fogékony, érzékeny, szélsőséges reakciókra is hajlamos személyiségét egymással ellentétes tendenciák, egymást kompromittáló állásfoglalások ne vihessék a kiábrándulás, a cinizmus útjára. Dr. Körmendy István 29