Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Wellner István: Domborművek a Fővárosi Tanács épületén

sebb kapuk fölött — vannak a kérdéses domborművek. Barokkosan göngyölődő cartoucheokba foglalt latin nyelvű felirat és évszám utal a jelképes domborművek történeti jelentésére. Ezeket Schoen Arnold, a domborművek első ismertetője fejtette meg számunkra, „A budapesti központi városháza" című, 1930-ban megjelent, és sajnos már nehezen megszerezhető kitűnő munkájában. Az északi, azaz a Martinelli tér felöli hármas kapu domborművei III. Károly királyra vonatkoznak. Az első dombormű hatpár evezős, dagadó vitorlájú, ókori típusú hajót ábrázol, melyet az orrában ülő vezér irányít. Fölül a felirat: „SIC PÁTRIÁM FUGIMUS. MDCCIII." (így hagytuk el hazánkat. 1703.) Vergilius első Eclogájából vett idézet, kis módositással (az ereketiben sic helyett nos van: elhagytuk hazánkat). A kép arra emlékeztet, hogy Károlyt mint osztrák főherceget 1703-ban spanyol királlyá választották, és ekkor az út egy részét Bécsből Spanyolország felé hajón tette meg. A következő relief felirata: „QVANTA PER AEQVORA VECTUM ACCIPIO. MDCCXI". A Vergüius Aeneisének VI. énekéből vett idézet magyar jelentése szabadon fordítva: Mennyit hányódtál a tengeren, míg végre viszontlátlak. 1711. A kép parthoz érő hajót ábrázol, melynek orrában Aeneas alakjában tulajdonképpen III. Károly áll, aki Spanyolországból 1711-ben tért vissza hajón Ausztriába, hogy elfoglalja az apja halálával megüresedett császári trónt. A parton pálmaággal, a dicsőség jelképével várja a Habsburg-ház géniuszát szimbolizáló nőalak. A jobb oldali hármas kapuépítmény domborművei a törökök elleni harc fővezérére, Savoy a i Jenő hercegre vonatkoznak. Jobbról, azaz a Kossuth Lajos utca felöli sorrendben az első dombormű felirata: „TIBI SIGNA DEDIT. MDCCVI." Azaz: Jeleket adott neked. 1706. A reliefen katonai tábort látunk, sátrakkal és katonákkal, a háttérben pedig egy hegyen álló várba vonulnak harcosok. A kép Schoen Arnold szerint azt a kitüntetést szimbolizálja, melyet Savoyai Jenő Torino és a milánói hercegség meghódításáért kapott császárától. Ebben az esetben a signum szón a szokásos „jel" helyett jelvényt, kitüntetést kellene értenünk. A domborművön azonban kétségtelenül egy napfogyatkozást ábrázoltak, amikor a Hold korongja eltakarja a Napot. A Napból csak egy keskeny sarló látszik ki, amelyből hangsúlyozottan egy irányba indulnak ki a napsugarak. így a relief Savoyai Jenőnek egy olyan győzelmét illusztrálja, amelynél — égi jelként — napfogyatkozás volt. Végül a negyedik dombormű felirata: „TER VICTOR IN ANNO. MDCCX." (Háromszor győztes egy évben. 1710.) Ugyanis ebben az évben Savoyai Jenő Bethune, St. Venant és Aire elfoglalásával aratott diadalt. A relief harcosok küzdelmét ábrázolja, míg bal oldalt egy oszlop talapzatának támaszkodva áll Hercules, koszorút nyújtva az élő és halott hősök felé. A reliefeket feltehetően Johann Christoph Mader (1697— 1761) osztrák szobrász készítette, aki a XVIII. század közepén ünnepelt bécsi művész volt. Főműve, a bécsi Karlskirche homlokzatát díszítő oszlopok spirálisan haladó, domborművű képszalagja — stílusában a pesti reliefekre emlékeztet — 1730-ra készült el. De sajnos biztosat nem tudunk a pesti Invalidusház domborműveinek készítőjéről, valamint arról sem, hogy ki adta meg a szobrász számára a képek témáját s az irodalmi idézeteket. Kétségtelen viszont, hogy hazai viszonylatban kvalitásos alkotások, melyek több figyelmet érdemelnek, mint amennyiben eddig részük volt 19