Budapest, 1974. (12. évfolyam)
8. szám augusztus - Fekete Gábor: A ráckevei Duna-ág
A FŐVÁROSI KÖJÁL TEVÉKENYSÉGE Budapesten a KÖJÁ1 a Fővárosi Tanacs Egészségügyi Főosztályának közegészségügyi-járványügyi intézményekért működik. A KÖJÁL-ban a higiénikusok és a laboratóriumi szakemberek egy-egy osztály keretében végzik munkájukat, az egyes szakfeladatoknak megfelelten. Jelenleg nyolc osztály működik a KÖJÁL-ban, megfelelő laboratóriumi feltételekkel. A KÖJÁL feladata a közegészségügyi-járványügyi munka szervezése, irányítása, ellenőrzése és részbeni ellátása a főváros terülítén; a Vízműveknél, a Csatornázási Műveknél, egészségügyi intézményeknél, sugárzó anyagokat feliiasználó munkahelyeken stb. közvetlenül és rendszeresen végzi a helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokat. Folyamatosan tanulmányozza a főváros közegészségügyi-járványügyi viszonyait, kutatja a környezeti ártalmak és a főváros lakosságának egészségi állapota közötti összefüggéseket. Szervezi és irányítja dolgozóinak képzését, továbbképzését. A fővárosi KÖJÁL jelentős mértékben fejlődött az elmúlt tíz év alatt mind személyi, mind tárgyi ellátottság terén. A létszám nőtt és stabilizálódott: a szakmai feladatokat ellátó dolgozók csaknem 8o°0 -a törzsgárdatag. Az elmúlt évben befejeződött a nagy rekonstrukció, elkészült az ötszintes modern laboratórumi épület, s ma már minden szükséges vizsgálatot laboratóriumban, egy helyen végezhetnek a higiénikusok és az epidermikusok. A területi munkát a főváros huszonkét kerületében a közegészségügyi-járványügyi szolgálatok (KJSZ) látják el. Az utóbbi tiz év során megalakult kerületi állomások szakosítottan működnek (település-, élelmezés-, munkaegészségügy, járványügy). A fővárosi KÖJÁL és a kerületi állomások rendszeresen ellenőrzik a különböző intézményekben a közegészségügyi-járványügyi jogszabályok betartását, és a KJSZ-ek keretében működő Felügyelőség útján intézkednek az észlelt hibák megszüntetéséről. A kerületekben jelenleg 96 orvos és 227 közegészségügyi-járványügyi ellenőr teljesít szolgálatot. A kerületi orvosi állások kb. 15%-a betöltetlen. A fiatal orvosok a bérrendezés ellenére is idegenkednek a higiénikus tevékenységtől, hivatali, íróasztal melletti munkának tekintik. Ennek egyik oka, hogy az orvosképzésben a higiéné társadalmi jelentősége még mindig nem kap kellő hangsúlyt. Nézzük, hogyan történik szakágazatonként a közegészségügyi tevékenység. Település-egészségügy Világjelenség a levegőszennyezettség növekedése, melynek három fő forrása: a fűtésből, az üzemekből és a jármüvekből származó szennyeződés. A környezet vizsgálata az utóbbi évek legfontosabb feladatai közé tartozik. A füst, a por csökkenti a nap jótékony sugárzását, a különböző égéstermékek nagymennyiségű belélegzése káros a légutakra és a tüdőre, pusztítja a növényzetet és rongálja az épületeket. A nagy ipartelepek és pályaudvarok környékén erős a füst-, por- és korom-szennyezettség. A legszenynyezettebb a főváros belterülete, valamint Csepel, Kispest és Kelenföld. 1972-ben a KÖJÁL a közlekedési csomópontokon kétezernél több kémiai mérést végzett s a megengedhetőnél magasabb szénmonoxid, nitrogénoxid, és benzpyrén szennyezettséget észlelt. A közegészségügyi apparátus sokrétű feladatot lát el a fővárosban a levegőszennyeződés csökkentése érdekében. Rendszeresen végez méréseket a legszennyezettebb helyeken és vizsgálja: milyen hatással van a levegőszenynyeződés a krónikus légúti megbetegedések alakulására. A mérések tanúsága szerint az utóbbi tíz év alatt harminc százalékkal csökkent a levegőszennyeződés mértéke, a korszerű fűtés terjedése nyomán. Az egészségvédelem szempontjából döntő fontosságú a lakosság ellátása kifogástalan minőségű és megfelelő mennyiségű ivóvízzel. Az utóbbi évtizedekben a fővárosban egyre növekszik a vezetékes ivóvíz iránti igény. A Fővárosi Tanács jelentős mértékben fejlesztette a Vízművek kúthálózatát; felépült a felszíni vízkivételi mű, s 1950 óta több mint 1500 kilométerrel növekedett a vízvezeték-hálózat. Mindemellett néhány peremkerületben még közkutak szolgálják az ivóvizet. S bár a mennyiségi vízellátás évről évre javul, a minőségi kifogások száma — a kémiai és bakteriológiai vizsgálatok alapján — emelkedik, a csőhálózat elöregedése és a korszerű vízfertőtlenítő eljárások hiánya miatt. Mivel a főváros ivóvíz-ellátása jórészt a Dunából történik, a folyó tisztántartásának igen nagy a jelentősége. Ezért a fővárosi KÖJÁL megkülönböztetett gonddal végzi naponta a kémiai és bakteriológiai vizsgálatokat; a vízhálózat különböző szakaszaiból vett mintákon ellenőrzi a víz minőségét, és szükség esetén intézkedik. A köztisztaság megóvása nem csupán a kommunális szervek feladata; minden szerv, intézmény, üzem köteles a megfelelő köztisztasági állapotok megteremtéséhez hozzájárulni. A Fővárosi Tanács több mint két évtizede komoly erőfeszítéseket tesz a helyzet javítására, s ebben a törekvésében a lakosság is támogatja. A „Szép, tiszta virágos Budapestért" mozgalom s a fővárosi tavaszi nagytakarítási akció örvendetesen érezteti hatását. Emellett a kerületi Felügyelőségek ellenőrzései is eredményesek lettek, amióta a korábbinál szigorúbb hatósági intézkedéseket hoztak a köztisztaság megsértői ellen. Az iskola-egészségügyi szakterület munkatársai az óvodák, iskolák, diákotthonok üzemeltetésének és a tanulók élet- és munkarendjének higiénés kérdéseivel foglalkoznak. Az ellenőrzések tapasztalatai ezen a területen kedvezőtlenek. A takarítás általában kifogásolható, mert kevés a takarítónő. A tanulók többsége régimódi, szűk padokban szorong. A napközi otthonok és tanműhelyek higiénés helyzete viszont az utóbbi években javult. A legtöbb iskolában ma már külön napközi-termekben tartózkodnak a gyerekek. 1950-ben 208 iskolában 13 200 tanuló volt napközi otthonos; jelenleg mind a 290 budapesti iskolának jól felszerelt, tiszta napközije van, amelyet több mint 40 000 tanuló vesz igénybe. 10
