Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: A Batthyány tér (Csigó László felvétele)

vetési támogatásból egészül ki a vállalatok bevétele. Ami pedig a fejlesztést illeti: a szervezet az elmúlt 25 év alatt csupán minimális pénzzel gazdálkodhatott, ennek következménye, hogy a vállalatok korszerűtlen munkakörülmények között, szétszórt telephelyeken, csak kevéssé gépesítve működnek ma is. A fejlesztés elmaradottságát tekintetbe véve 1971-ben módosították a szabályozó rendszert oly módon, hogy a tanácsi házkezelési szervek a negyedik ötéves tervben a kezelt épületállomány bruttó értékének évenkénti 0,15 százalékában állapíthatják meg fejlesztési kereteiket. A lakóházjavítást iiletően: 1956-ban 430 millió, 1960-ban 1 milliárd, 1970-ben 1,6 milliárd, jelenleg mintegy 2 milliárd forint jut évente lakóházjavításra. A lakóházjavítási alapot a kezelt épületállomány teljes értékének 1,8 százalékában állapították meg 1971-től. Jóllehet ez az intézkedés 40 százalékkal nagyobb összeget biztosított a korábbi évekhez képest, a dráguló építési tevékenység és a lakosság növekvő korszerűsítési igényei miatt ma sem biztosítja — még a normál felújítási szükségleteket sem. Az V. ötéves tervidőszakra — a III. ötéves tervhez viszonyítva — 60 százalékkal nagyobb összeget irányoztak elő lakóházjavításra. A lakóházak állagromlását kétségkívül a pénzügyi fedezet hiánya okozza. Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet, s a több szakértő bevonásával készített elemzések szerint hozzávetőlegesen 18 — 20 milliárd forint értékű felújítási lemaradással állunk szemben, s ha a felújitások üteme nem gyorsul, az ezredfordulóra ez az összeg — megkétszereződik. Másrészt: 80— 90 ezer gazdaságosan már rendbe nem hozható lakással kell számolnunk — a jelenlegi 36 ezer helyett. A lakásállomány ilyen mértékű károsodása társadalmi és anyagi vonatkozásban egyaránt rendkívül negatív hatású lenne, ezért elkerülhetetlen a fokozottabb gondoskodás a meglevő lakásállományról, mind a lakóházjavítási keretek növelése, mind a kapacitás biztosítása révén. A számítások szerint a jelenlegi 1,8 százalékos lakóházjavítási kulcsot 2,5 — 3 százalékra kellene növelni — hozzávetőlegesen évi 3 milliárd forintra —, hogy a fenntartás feladatainak eleget tehessen az ingatlankezelési szervezet, s a lemaradást is pótolhassa. E tekintetben irányadónak kell elfogadni azt az álláspontot, hogy — minden évben figyelembe véve a bekövetkező árváltozásokat — minden olyan épület teljes felújítását el kell végezni, amely legalább 2000- ig megfelelő lakhatási feltételt biztosít. Ezzel együtt természetesen el kell látni az új és a felújított lakóházak tervszerű állagvédelmét is. Budapest: Ha már a tervszerűségről van szó: hogyan értékelhető ebből a szempontból az ingatlankezelési vállalatok tevékenysége? Még pontosabban: mennyire hatékonyan gazdálkodik a szervezet a meglevő erőforrásokkal? Elnökhelyettes: Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi gazdálkodásra még erősen jellemző 3