Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: A Batthyány tér (Csigó László felvétele)

Új lakóházak és irodaépület az Árpád-híd pesti hídfőjénél (Siklós Péter felvétele) ezekben a bérlemények száma 442 552. A bérleményekből 401 424 a lakás. Az épületek bruttó értéke meghaladja a 100 milliárd forintot. Meg kell említenem, hogy a legtöbb lakást a XIII. és a VIII. kerületben (42 ezer, illetve közel 41 ezer), a legkevesebbet a XVI. és a XXII. kerületben (1800, illetve 2800) kezelik az IKV-k. Ennyit a mennyiségről, amelyet követnie kell a minőség adatainak, mert ezek egyszersmind a forrásai az ingatlankezelő szervezet legtöbb gondjának. Az IKV által kezelt fővárosi lakóépületeknek 22 százaléka 1900 előtt épült, további 70 százaléka pedig a századforduló és a második világháború között. A hetven évnél öregebb lakóházak terén a Józsefváros „vezet", sorrendben utána Zugló, Erzsébetváros, Kispest és Terézváros következik. Ebben az öt kerületben található a századforduló előtt épült lakóházaknak a fele. Ami pedig a lakásokat illeti: a 400 ezer családi otthonnak több mint 30 százaléka szükséglakás vagy komfort nélküli, míg az összkomfortosak aránya 18 százalék. Szólnék az épületállomány további néhány jellemzőjéről is, mint olyan örökségről, amelynek a következményeit az 1948-ban Közületi Ingatlankezelő Központ néven megalakult szervezet s utódai különböző okok miatt 25 év alatt sem tudták felszámolni. Az 1972. évi felmérések szerint a budapesti lakásoknak csaknem a fele 1950 óta nem részesült felújításban. Az épületek avulásának gyorsuló mértékét érzékelteti, hogy amíg 1968-ban nem egészen 74 ezer négyzetméternyi aládúcolt födémet és függőfolyosót tartottunk nyilván, addig 1973-ban már 140 ezer négyzetméternél is többet. A halasztást nem tűrő tetőfelújítások mennyisége megközelíti a félmillió négyzetmétert, gépészeti vonatkozásban pedig a felvonók 10 százaléka, a központi fűtőberendezések 39 százaléka vár teljes felújításra. Ezeknek az adatoknak a birtokában határoztuk meg tulajdonképp az említett vizsgálat célját: megállapítani, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök mennyire felelnek meg az ingatlanállomány műszaki állapotának, a társadalmi igényeknek, hatékony-e ezeknek az anyagi eszközöknek a felhasználása, s melyek azok az ellentmondások, tennivalók, amelyek az ingatlankezelés területén mutatkoznak. Természetesen óhatatlanul foglalkoznia kellett a vizsgálatnak az IKV szervezet és a lakosság kapcsolatával is. Budapest: Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy mekkora anyagi erőforrásokkal gazdálkodik a szervezet, illetve milyen összegekre lenne szükség a közismerten nagymérvű elmaradás pótlására. Elnökhelyettes: Az ingatlankezelő vállalatok az önálló elszámolás elve alapján gazdálkodnak, nyereségük nincs, jövedelemszabályozásuk is speciális. Köztudott, hogy a bérleti díjak az üzemeltetési és épületjavítási költségeknek csak egy részét fedezik, a lakóházjavítási alap előirányzott keretösszegének mértékétől függően költség-2