Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: Az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatóságának épülete a Villányi úton (Csigó László felvétele)

tudatosította, megerősítette: minden esetben meg kell találni a döntésnél a társadalmi érdek és a jogos egyéni érdek összhangját. Különösen fontos ez a kisajátítási kártalanítási perekben. Az ilyen pereket tárgyaló bírósági tanácsoknál helyes törekvés tapasztalható a spekuláció megelőzésére és a társadalmi tulajdon károsításának megakadályozására. A bírák a perekben mindig felfigyelnek arra, ha a kisajátítás ugyanazon személynél több ingatlant érint. Ilyenkor mindig szükséges annak vizsgálata is, hogy a több ingatlan tulajdonának megszerzése nem spekulációs célzattal történt-e; a kártalanítás összegének meghatározásánál ezt a körülményt a bíróság nyomatékosan értékeli. Nem kétséges ugyanis, hogy az ilyen telektulajdonos kártalanítása nem lehet egyenlő a tisztességes munkával megszerzett személyi tulajdon kártalanításával. A NET-határozat iránymutatást ad a jogalkalmazó szerveknek az ilyen viták igazságos és törvényes eldöntésére azzal, hogy kimondja: a kisajátítottnak a tényleges kárát kell megtéríteni. Köztudomású, hogy a kisajátítás közérdekből történhet. Az ilyen perek viszonylag nagy száma összefüggésben van azzal a nagy lendülettel folyó építőmunkával, lakás- és útépítéssel, amely társadalmunkban az utóbbi évtizedekben végbemegy. A lakótelepek kialakítása a főváros külső, olyan kerületeiben történt és történik, amelyekben számtalan személyi tulajdonban álló telek, családi ház is volt és van. Ennek következtében ezek az ingatlanok kisajátítás alá estek, amit igen sok esetben kisajátítási kártalanítási per követett. E perek száma — az irányáraknak 1970-ben történt rendezése ellenére is — még mindig elég nagy. A tényleges kár megállapításánál nagy szerepe van a forgalmi értéknek. A forgalmi értéket minden spekulációs áremelkedéstől függetlenül kell megállapítani. Ennek érdekében a Fővárosi Bíróság ilyen ügyekben eljáró szaktanácsa a kisajátított ingatlanoknál nyilvántartást vezet a kerület, az utca, a helyrajzi szám pontos feltüntetésével. Ebben a nyilvántartásban feltünteti a kisajátítás időpontját és a megítélt kártalanítási összeget is. Tehát e szaktanácsnak pontos összehasonlításra van lehetősége. Az építőipari anyagárak emelkedése nagy gondot okoz a kisajátítási ügyekben eljáró bíróságoknak. A kisajátított családi ház tulajdonosa nagyon nehezen tud a kártalanítási összegért más helyen hasonló házat felépíteni. Bíróságaink nagy gondot fordítanak a balesetekkel kapcsolatos kártérítési perekben a tényállás gondos tisztázására. Az ítélkező tanácsok gyakorlata a jogalap kérdésében helyes. A kár vagy az esetleges járadék összegét is nagy körültekintéssel állapítják meg. Ha szükséges, élnek a kármegosztás lehetőségével, a károsult felelősségének arányában. Figyelemmel vannak arra is, hogy az ilyen perek helyes és mielőbbi eldöntéséhez a károsultnak igen fontos érdeke fűződik. A maradandó testi fogyatékossággal járó balesetek ugyanis a károsultat egzisztenciájában rendítik meg. Ennek helyreállítása érdekében bíráink a járadékigényeket fokozott körültekintéssel bírálják el. Az ítélkezési gyakorlat kellően reagál az életben jelentkező olyan jelenségekre, mint egyes károkozások elszaporodása vagy a gyermekek által okozott károk. Az ilyen károkozó magatartások nemcsak a személyi, hanem a társadalmi tulajdont is jelentős mértékben sértik (közvilágítási lámpák, nyilvános telefonállomások, közkertek, padok rongálása). A gyermekek károkozásának megelőzése elsősorban a szülőkre, nevelőkre hárul. A tartósan felügyelet nélkül hagyott, megfelelő nevelésben nem részesített gyermekek nemcsak kárt okoznak, de egyéniségük is helytelen irányban alakul. Ezért az ilyen kártérítési perekben bíróságaink fokozottan juttatják érvényre a Polgári Törvénykönyvnek azt a rendelkezését, amely szerint a szülő vagy a gondozó anyagi felelősségét meg kell állapítani, ha nevelési kötelezettségét felróhatóan megszegte. Bíróságaink felismerték, hogy az utóbbi években a kárviselés jelentős mértékben társadalmi síkra tolódott át. Ez különösen a gépjárművek kötelező felelősség-biztosításáról szóló kormányrendelet hatályba lépése óta érzékelhető. A jogszabály általánossá tette az Állami Biztosító fizetési kötelezettségét, és a közvetlen perelhetőségét is lehetővé tette. Mindez azonban — amint ez az ítélkezési gyakorlatból is kitűnik — nem teszi szükségtelenné a károkozó magatartások alapos és körültekintő vizsgálatát, mind a károkozó, mint a károsult oldalán. 1971-ben léptek hatályba az új lakásbérleti jogszabályok, amelyek több kérdésben is új helyzet elé állították a bírósági gyakorlatot. A lakásbérletből eredő — nem egyszer még ma is a lakásért folytatott elkeseredett harcot tükröző — perek számos jogalkalmazási problémát vetettek fel. Ezek megoldásánál a bíróság kellő súllyal vette figyelembe a lakáspolitikai célkitűzéseket és a lakáshelyzet adottságait. A társadalmi és az egyéni érdek összeegyeztetése, nemkülönben a szocialista együttélés szabályaihoz igazodó magatartásra nevelés a lakásbérletből eredő perek eldöntésének is fontos elve. A Fővárosi Bíróság ítélkezési munkájában gyakran észlelt olyan törekvést, amely a jogszabályok kijátszására, jogtalan előnyök szerzésére irányul. Ilyen például, hogy a bérlő a lakás elhagyása után is az ottlakást színleli, néhány bútordarabot viszszatart, vagy más személyt fogad be a lakásba. Gyakran előfordul az is, hogy a bérlő az állami lakásban létesített bérleti jogviszonyáról pénzbeli térítés ellenében lemond, el is költözik, de más személyt a lakásban visszahagy. Olyan esettel is találkozunk, hogy a házastársak részére kiutalt bérlakásba vagy tanácsi értékesítésű lakásba csak az egyik fél költözik be. A korábbi lakásban visszamaradó házastárs arra hivatkozik, hogy időközben megszakadt az életközösség. Bíróságaink gyakorlata következetes abban, hogy a visszaélésekre irányuló ilyen törekvéseket meg kell akadályozni. Jelentős, és a felbomló házasságok szaporodásával tovább emelkedő a különélő, illetőleg a volt házastársak közös lakásával összefüggő perek száma. A fővárosban a lakáshelyzet súlyosabb, mint vidéken. Ezt bizonyítja az az érdekes statisztikai adat, hogy az országban az összes lakásügyi perek 42,4 %-a a Fővárosi Bíróság területén működő bíróságokhoz érkezett 1973-ban (országos érkezés 9616, ebből fővárosi 4078). A fellebbezések viszonylag magas száma is bizonyítja, hogy a lakásügyi perek bővelkednek heves vitákban, kiélezett ellentétekben. 1973-ban az összes polgári perek 16%-ában éltek a felek fellebbezéssel. Ugyanakkor a lakásügyi perekben benyújtott fellebbezések aránya 39,5% volt. A lakásügyi perekkel kapcsolatban még egy probléma érdemel említést. Az új lakásügyi jogszabályok megjelenése óta gyakran hallani olyan kritikai észrevételt, hogy az állampolgár tulajdonában álló lakás bérlője hátrányosabb helyzetben van, mint az állami bérlakás bérlője. Tény, hogy az új jogszabályok elősegítik azt a társadalmilag és gazdaságpolitikailag egyaránt kívánatos helyzetet, hogy a tulajdonos lehetőleg saját családi házában, öröklakásában lakjék. Ha azonban a saját céljára akarja használni a tulajdonában levő lakást, megfelelő cserelakást kell felajánlania a lakás bérlőjének. Ezt a helyes jogpolitikai szemléletet képviselik a Fővárosi Bíróságnak lakásügyekben eljáró fellebbezési tanácsai. Végül a polgári perek között a vagyoni perek tapasztalataihoz is fűzök néhány megjegyzést. A bíróság a vagyonjogi perek tárgyalásánál is észlelte a spekulációra, a munkanélküli jövedelem szerzésére irányuló törekvést. A Fővárosi Bíróság az ilyen perekben az ügyész indítványára rendszerint az állam javára elvonja a jogtalanul szerzett jövedelmet. IV. A jogpolitikai irányelvek előírják a bíróságok számára, hogy törekedjenek a családvédelem megvalósítására. Ennek a követelménynek a teljesítése igen nehéz, hiszen a bíróság elé már a megromlott házasságok kerülnek. Ám a bíróság csak akkor bontja fel a házasságot, ha meggyőződik arról, hogy az végleg feldúlt, a házasfelek között minden érzelmi kapcsolat megszűnt. Ezt felismerve, a Fővárosi Bíróság családjogi fellebbezési tanácsai úgy irányítják a gyakorlatot, hogy az érdemi tárgyalást megelőző meghallgatás — a békítő tárgyalás — ne legyen formális; a felek alaposan gondolják meg, hogy lépésük szükséges, elkerülhetetlen-e. Az utóbbi években az iránymutatást követő bírói munka eredményes volt. Ezt bizonyítja, hogy az ilyen perek egyharmada az érdemi tárgyalás előtt megszűnik, mert a felek kibékülnek. Az irányítás arra is kiterjed, hogy ha a felek vagy egyikük kitart az elhatározása mellett, a bíróság úgy ítéljen, hogy a válni akarók gyűlölködés, egymás erkölcsi megbélyegzése, anyagi tönkretétele nélkül, kölcsönös és tisztességes engedmények mellett számolják fel a tarthatatlan köteléket. A házasságok felbontása esetén a bíróságnak minden ún. járulékos kérdésben is — gyermektartás, gyermekelhelyezés, lakáshasználat, a házassági vagyonközösség megosztása — a családvédelmi szempontoknak megfelelően kell döntenie. A házasság felbontása iránti perekben járulékos kérdésként rendszerint éles vitát vált ki a házasságból született gyermek elhelyezése. Tapasztalható az is, hogy a gyermek elhelyezését rendező bírói döntésbe az egyik fél nem tud belenyugodni, azt a törvényben meghatározott idő eltelte után újból felveti. Sajnos évről-évre több az ún. újraelhelyezési per bíróságainkon. A gyermekelhelyezési és újraelhelyezési perekben bíróságaink követik a Legfelsőbb Bíróság elvi döntésének iránymutatását, amely szerint alapvető szempont a gyermek érdekének a vizsgálata. Ezt nem szűkítik le anyagi, gondviselési körülményekre, hanem figyelembe veszik azt is, hogy a gyermek személyiségfejlődése, a szocialista társadalom értékes tagjává nevelése hol biztosított. Azt is figyelembe veszik, hogy a gyermek érzelmi világában mennyiben okozhat törést vagy javulást az elhelyezés. Az új családjogi törvény gyermek-tartásdíjra vonatkozó előírása, az, hogy a tartásra kötelezett nem meghatározott összeget, hanem jövedelmének bizonyos százalékát köteles fizetni — minden bizonnyal csökkenteni fogja a peres ügyek számát. V. A bíróságnak más állami szervekhez, így elsősorban a tanácsokhoz fűződő kapcsolatairól szólva, önként adódik, hogy az államigazgatási határozatoknak a bíróság előtti megtámadásával kapcsolatos perekkel, illetve az e téren az államigazgatási hatóság és a bíróság együttműködésével foglalkozzam. A bíróságnak az államigazgatási határozatok felülvizsgálására nincs általános hatásköre. Bíróság előtt csak a jogszabályokban meghatározott esetekben lehet az államigazgatási határozatot megtámadni. A megtámadási jog az államigazgatási határozatoknak többnyire arra az aránylag kis körére biztosított, amely az állampolgárok és a gazdálkodó s egyéb szervek alapvető jogait és kötelességeit érinti. Ide tartoznak az adó- és illetékügyekben, továbbá a lakásügyek egy részében hozott államigazgatási határozatok. Az adóügyekben hozott határozat megtámadása esetén a bíróság hatásköre a kivetés jogalapjának a vizsgálatára terjed ki. Az adók kivetése igen fontos államigazgatási feladat, mivel az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségek teljesíté-4