Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Fogyasztói érdekvédelem

FÓRUM Fogyasztói érdekvédelem A lakosság életszínvonalának emelkedésével együtt növekednek az igények a kereskedelmi ellátás iránt. Tehát a mennyiségi növelés mellett az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az ellátás minőségére, kulturáltságának színvonalára, s ezzel párhuzamosan a fogyasztók érdekeinek védelmére. A SZOT elnöksége 1973. január 15-i határozatában megjelölte a szakszervezetek fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos feladatait. Ennek alapján végzett vizsgálatokat a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa. A jelentés, melyet az alábbiakban rövidítve ismertetünk, elsősorban a határozatból adódó szakszervezeti feladatokkal — a kereskedelem társadalmi ellenőrzésének újjászervezésével, a szakszervezetek árellenőrző tevékenységének kialakítására vonatkozó tervekkel — foglalkozik. A kereskedelem társadalmi ellenőrzése A főváros kiskereskedelmi hálózatának jelentős szerepe van a Budapesten és környékén élő lakosság ellátásában. A szocialista kiskereskedelem a fővárosban 26 áruházban, mintegy hat és félezer boltban és 3200 vendéglátóhelyen az egész ország kiskereskedelmi forgalmának kb. egyharmadát bonyolítja le. E kiterjedt bolthálózat átfogó és hatékony ellenőrzését az illetékes állami szervek társadalmi segítség nélkül nem képesek megoldani. Ezért — tekintettel a főváros sajátos helyzetére — a kereskedelemben az átlagosnál szélesebb körű, jól felkészített, szakosított szakszervezeti társadalmi ellenőrhálózat kiépítésére és foglalkoztatására van szükség. A SZOT elnökségének határozata alapján a vállalatok többségénél megválasztották a kereskedelmi társadalmi ellenőröket. Jelenleg mintegy kétezer választott társadalmi ellenőr működik a fővárosban; közülük — a fluktuációt is figyelembe véve — kb. 1800 dolgozik rendszeresen. Az egyes szakmákat tekintve a legnagyobb és legaktívabb — 650 főnyi — gárdával a Vasas Szakszervezet rendelkezik. Ezt követi az Építők Szakszervezete budapesti bizottsága több mint 200 ellenőrrel. Igen jelentős a Közlekedési Szakszervezet ilyen irányú tevékenysége is, ahol hetven dolgozót foglalkoztatnak rendszeresen. A HVDSZ budapesti bizottságánál 100 tagú ellenőr-csoportot szerveztek. A társadalmi ellenőrök irányítása A kereskedelem társadalmi ellenőrzésének átfogó irányítását az SZBT látja el, a szakmai szakszervezetek s azok budapesti bizottságai, valamint a szakmaközi bizottságok bevonásával. A Kereskedelmi Társadalmi Ellenőrzési Bizottságot újjászervezték és kibővítették a szakmák, a budapesti bizottságok és a szakmaközi bizottságok illetékes képviselőiből. A kereskedelmi társadalmi ellenőrök három csoportban tevékenykednek a fővárosban: közvetlenül az SZBT irányítása mellett működő szakcsoportokban, a szakmák központi vezetőségei, valamint a budapesti bizottságok irányítása mellett működő úgynevezett központi szakcsoportokban, ezenkívül a kerületekben, a szakmaközi bizottságok irányításával. A kereskedelmi társadalmi ellenőrzés átfogó irányításán túl — bizonyos területek ellenőrzésére — közvetlenül az SZBT mellett működő szakcsoportokat kell létrehozni. Részint azért, mert e területek (vendéglátóipar, gyermekélelmezés, üzemi étkeztetés) ellenőrzése speciális felkészültségű embereket igényel; másrészt azért is, hogy olyan jó felkészültségű gárdával rendelkezzenek, amely viszonylag gyorsan, bonyolultabb feladatok megoldására is mozgósítható. E követelményeknek megfelelően történt, illetve történik folyamatosan a 20—30 tagú csoportok kiválasztása, felkészítése és a vizsgálati programok kidolgozása. Úgynevezett központi szakcsoportot csak néhány szakma központi vezetősége, illetve budapesti bizottsága működtet. A tapasztalatok szerint a szakmák és a budapesti bizottságok többsége a személyi feltételek hiányára hivatkozva alig-alig vagy egyáltalán nem foglalkozik a kereskedelem társadalmi ellenőrzésével. Az elmúlt két évben csupán a Vasas Szakszervezet tárgyalta, értékelte vezetőségi ülésen a társadalmi ellenőrök tevékenységét. Egyébként a Vasas Szakszervezeté a legjobb példa arra, hogy még ha a személyi feltételek nem biztosítottak is, helyes szemlélettel akkor is lehet eredményesen dolgozni. A Közlekedési, a Bányász és az Építők Szakszervezetének budapesti bizottságánál is jelentős ellenőrző munka folyik. Központi szakcsoportot szerveztek a Textil- és Ruhaipari Szakszervezet, a HVDSZ, valamint a Pedagógusok budapesti bizottsága mellett. Néhány szakma még keresi helyét a kereskedelmi társadalmi ellenőrzésben. Általában azonban a szakmák tevékenységében a fogyasztói érdekvédelem még nem kapott megfelelő szerepet. A főváros tizennégy kerületében a szakmaközi bizottságok irányítják a szakszervezeti kereskedelmi társadalmi ellenőröket. A szakmaközi bizottságokat 1973 első felében választották újjá. A társadalmi ellenőrzéssel kapcsolatos tevékenységüket akkor felülvizsgálták, s ahol szükséges volt, segítséget nyújtottak a feladatok meghatározásában és a felmerült problémák megoldásában. A legtöbb szakmaközi bizottság már kapcsolatot teremtett a kerületi tanács illetékes szakigazgatási szervével és velük együttműködve gondoskodik a társadalmi ellenőrök felkészítéséről, foglalkoztatásáról, szakmai eligazításáról. A szakmaközi bizottság szervezi és mozgatja a társadalmi ellenőröket, a tanács pedig oktatásukról, szakmai felkészítésükről gondoskodik. Nehezíti a munka megszervezését, hogy jó néhány kerületben a tanácsi szervek nem igénylik a társadalmi ellenőrök tevékenységét. Ennek részben szemléletbeli okai vannak; az esetek többségében azonban a szakigazgatási szervek megfelelő személyi feltételek hiányában nem tudnak ezzel a kérdéssel hatékonyan foglalkozni. Probléma az is, hogy a tanácsi szervek nem tájékoztatják a szakmaközi bizottságot, illetve a társadalmi ellenőröket arról, hogy az általuk feltárt hiányosságok és szabálysértések alapján milyen konkrét intézkedések történtek. Mivel a vonatkozó határozat a társadalmi ellenőrzéssel való foglalkozást kizárólag a kerületi tanácsok kereskedelmi osztályainak hatáskörébe utalja — így a szakmaközi bizottságok is e szervekkel tartanak kapcsolatot (holott például a szabálysértési eljárásokat az igazgatási osztályok bonyolítják). Megfelelő tájékoztatás hiányában a társadalmi ellenőrök nem érzik munkájuk hasznosságát, eredményét és megbecsülését. (Ezekkel a problémákkal az SZBT foglalkozik és keresi az illetékes szervekkel a megoldás módját.) Azokban a kerületekben, ahol nem választottak szakmaközi bizottságot, a SZOT elnöksége határozatának megfelelően úgynevezett bázisvállalatot jelöltek ki. A társadalmi ellenőrök tapasztalatai szerint a vállalati szakszervezeti bizottságok többsége nem foglalkozik jelentőségének megfelelően a kereskedelmi társadalmi ellenőrzéssel. Munkájuk — néhány kivételtől eltekintve — szinte kizárólag az ellenőrök megválasztásáig terjed, nem kísérik figyelemmel a társadalmi ellenőrök tevékenységét, így nem ismerik munkájukat. A különböző jutalmazásoknál a kereskedelmi társadalmi ellenőrzésben végzett munkát többnyire nem is veszikfigyelembe. 29