Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Román Kálmán: Régi pincék, pincelakások

1875. június 26-án heves vihar, tomboló jégeső, hatalmas felhőszakadás árasztja el a pincék egy részét. A vízáradat falakat dönt le, szegényes, rozoga bútorokat sodor magával, betör az Óbuda-újlaki templom pincéjébe, kettérepeszti a kriptaboltozatot, koporsókat zúz szét, méter magasságú hullámokon csontvázak, koponyák úsznak. A pincékből utászkatonák éjjel-nappal szivattyúzzák az iszapos vizet, a lakásaikból kivert pincelakók hetekig, hónapokig szabadon tanyáznak, amíg lakóhelyük úgy-ahogy kiszikkad. A népesedő Budapest pincelakóinak helyzetéről Fodor József, a magyar közegészségügy kiemelkedő, harcos egyénisége megállapítja: „A tébécé, a himlő, a difteritisz, a tífusz, a kolera a pincelakásokban kiirthatatlanul lappang. A pincelakók közt 60 százalékkal több a beteg, mint a többi lakók soraiban. A pince 2—3 évvel megrövidíti az ember életét. 1880-ban 4964 pincelakás van a fővárosban s számuk minden tiltó rendelet ellenére növekszik. Ha kiteszik a szegényt az egyik pincéből, odahúzódik a másikba." A Duna balpartján, különösen a mélyebben fekvő s az altalaji vízerektől átszelt részeken — hangoztatja Fodor József — régebben nem ügyeltek a feltöltési anyag minéműségére. Sok munkára volt szükség, hogy a talaj végül is megfeleljen a közegészségügyi követelményeknek. Fodor — vizsgálatai nyomán — követelte, hogy a főváros következetesen és szigorúan érvényesítse a magánépítkezéseknél is a közegészségügy igényeit. Végül eléri, hogy az újabb szabályozási és építkezési munkáknál a talajt kizárólag szervetlen anyagokkal töltik fel, csatornázási és vízelvezetési kényszert alkalmaznak, a pöcegödröket megszüntetik. A város talajviszonya javul. Míg a belső Józsefvárosban, a Nemzeti Múzeum környékén főúri paloták épülnek, a kerület külső részében, II. József iparosítási akciójának eredményeként kis- és középüzemi mesterek részére házsorok épülnek, pinceműhelyekkel. Faforgáccsal, fűrészporral telt, földszint alatti asztalos, üvegtörmelékkel borított üvegcsiszoló, üvegfestő, rézmarató, vörösrézöntő, műesztergályos, intarziakészítő, bronz-, kard- és puskaműves, műszerész, aranyozó, karosszériagyártó műhelyek nyílnak mindenfelé. A mesterek legényei, inasai közül sokan, megfelelő szállás és pénz hiányában, télennyáron az egészségtelen pinceműhelyekben húzódnak meg. A tehetősebb segédek, a nősülni szándékozók a közeli házak kapui felett, a jellegzetes alacsony, helytakarékoskodási okokból álpadlásszobává épített szállásokat bérlik. A Nagykörúttól alig száz lépésnyire más jellegű pincéket találunk. A falusias, lugasokkal tűzdelt udvarokból nyíló, egykori tehenészek, majorosok tejeskannáival, ácsmesterek állványaival, vaskapcsaival, Olaszországból idetelepített kőfaragó mesterek szerszámaival, cukrászok, fagylaltárusok, selyemgombolyítók, szalámi készítők idényekint nélkülözhető eszközeivel telt pincék éjszakánként a legszegényebb alkalmazottaknak nyújtanak szállást. Számos pince az Olaszországból bevándorolt kéményseprő-családok (Del Medico, Del Necchio, Rosambo, Galliotti, Walla, Melocco) legkülönbözőbb munkaeszközeinek, felszerelésének raktára s egyben éjszakai szállás a legmostohább viszonyok közt élő legények, tanoncok számára. A kőbányai házak pincelakásait javarészt kis- és nagyüzemi gyári munkások, téglavetők, serfőzdék dolgozói lakják. 1880 : 4964 pincelakás Budapest épül, fejlődik, lakossága szaporodik. A lakásviszonyok tovább romlanak. 1880-ban a fővárosban 4964 pincelakás van. 1890-ben a 107,047 budapesti lakásnak 5,09 százalékát pincében találjuk. A fővárosi lakások 61,48 százalékának van csak lakószobája. Közülük 2,57 százalék közvetett világítású, kellően nem szellőztethető, kisebb, beboltozott hálófülke — alkov —, 2,60 százalék ablaktalan kamra, 5,98 százalék csupán előszobából álló lakás. S a bérek! Állandó a „steigerolás", a lakbéremelés. Az is előfordul, hogy valaki egy-egy jobb, elfoglalt lakást úgy szerez meg, hogy bértöbbletet ajánl fel. A legnehezebb a többgyermekes családok helyzete. A háztulajdonosok lehetőleg nem adják ki lakásaikat sokgyermekes családnak. Néhány adat a múlt századvég lakásbéreiből. Magyar u. 10: négy, egyenként szoba-konyhás pincelakás évi bére 150 forint. XI. kerület, Katona József u. 17: a négyes számú szoba-konyhás pincelakás bére (szennycsatorna vezet a lakáson keresztül!) 133 forint. A szoba keskeny, hossza négy és fél méter; a konyha 2,10 méter széles. Egy négyzetméter terület ára 5 forint 25 krajcár. egy köbméteré 1,64 forint. A VII. kerületi Alsóerdősor u. 16. számú, elöregedett, vízvezeték és W.C.-lehúzó nélküli házban a háztulajdonos az egyszobás silány odú évi 76 forintos bérét 130-ra emeli. Embertelen lakásuzsora A,.Közegészségügy" írja 1880-ban: „A házak jórésze elavult, a legtöbb closet, a szennyes vízkiöntők, az udvari csatornanyílások rosszul zárnak, hiányosan szerkesztvék, s megengedik, hogy a legszebb ház levegője büdös, fertőző. A legtöbb házi csatorna is felületesen készíttetett s ezért tetőzi a bajt. A fővárosnak rendezni kell a pincelakások ügyét. Szigorúan kell ellenőriztetni, csakúgy, mint a zsúfolt lakásokat, a szegények szállását. Új és egészséges lakásokat kell építeni! Ma emberhez nem méltó módon laknak szegényebb polgártársaink. Embertelen módon fosztják ki munkásainkat a lakásuzsora által, pihenőhelyük nedves, egészségtelen." Dr. Farkas József királyi közegészségügyi felügyelő a „Gyógyászat" 1895. évi számában javasolja: „A sajtótudósítók tekintsenek be s írjanak azokról a pincelakásokról, ahol a nyomor, a bűn és a nyavalyák tartják orgiáikat." Az 1895. évi budapesti nemzetközi higiéniai és demográfiai kongresszuson általános feltűnést kelt Jacques Bertillon demográfus előadása a nagyobb városok lakásviszonyairól: „A szegények és a munkások lakásviszonyai mindenütt hagynak fenn kívánni valót. Több statisztikai adat bizonyítja, hogy Euró-Gyerekek pincelakásban (MTI Fotóarchívum)