Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Zoltiay László: Erdő és parkerdő 200 000 fővárosinak

re, a soroksári Duna-ág mellékére, a Börzsönyre, meg a Velencei-tó környékére. Eszerint a Budapestről kiáramló 3—500 000 főnyi pihenő társadalmat e tájegységek között kell — idővel — megosztani. A pilisi táj — a VÁTI (a Városépítő Tervező Iroda) szerint — 200 000 kiránduló és üdülő embert tud fogadni, ha valamennyi létesítménye megépül. Ma még csak 70—80 ezer ember keresi fel egy-egy napsütéses hétvégén a Duna-kanyar jobb partját. Hogy mégis zsúfoltság-érzete van az embernek, annak oka a kevés tömegközlekedési eszköz és az a sajnálatos körülmény, hogy csupán néhány divatos kiránduló góc felé (Leányfalu, Visegrád, Dobogókő) özönlik a városlakók nagyobbik része. A pilisi táj sok remeteségének a gyors feltárása és közkinccsé tétele szétteríti még a jelenleginél háromszorta nagyobb kiránduló tömeget is, és enyhíteni fog a valóban pompás adottságokkal rendelkező híres kiránduló helyek túltelítettségén is. A Börzsöny, a Gödöllő környéki erdővidék, a soroksári Duna-ág, a Velencei tóvidék fejlődése pedig azt ígéri, hogy a Pilis túltelítettsége nem fog bekövetkezni, mert ezek az aktív pihenést kínáló tájak széthúzzák a Pestről kiáramlókat. A Pilis rendezési programja után tehát fogadni tud 200 000 megfáradt budapesti embert. .. Módomban volt szinte pontról pontra bejárni azokat a modern erdei létesítményeket, amelyekkel — alig egy évtized alatt — az erdészek gazdagították a Pilist. Forrásfoglalások — újak építése, régiek megújítása —, murvával szórt erdei utak hosszú kilométerei, erdészeti magán kocsiutak pompás pályái, vadászházak, hidak, tűzrakóhelyek, erdei esőházak, végtelen erdőtelepítések, erdei autóparkolók jelölik ennek a művészi tájfejlesztő alkotómunkának útját. Nekik köszönhetjük kocogópályáinkat. Mivel a budai hegyvidéket a Pilisi Parkerdőgazdaság gondozza, juttattak a kocogópályákból kettőt a budai erdők vándorának is. Ezekhez az aktív pihenőhelyekhez sorolhatók még a Pilisi Erdőgazdaság-gondozta dobogókői és normafai sípályák. Ide számíthatjuk a kitűnő szakember — Gencsy Tibor — vezette lovaglóiskolát is, Visegrád s Dömös határán. Jelenleg harminckét lovat nevel, idomít s készít elő versenyre, eladásra az Erdőgazdaság s az egyik pesti téesz által életrehívott, sok kül- és belföldi által látogatott lovasiskola. Külön fejezet illethetné a Pilis — ma sem fogyatkozó — változatos és gazdag vadállományát. Megnyugtató tudni hogy a Pilis, ez a budapesti pótközmű jó kezekben van, fejlődik. Riportom lezárásának napja egyébként ünnepnap volt a Pilis történetében. Az erdőgazdaság a Lepence patak torkolata táján fúrásokat kezdett. Ottlétem napján — hosszú munka után — buzgott fel először kiapaszthatatlan mennyiségben a 40 fokos termálvíz. Igy, ha már a Duna szennyezettsége okán a vízre nem is járhatunk, még néhány év és termálvízben lubickolhatunk Visegrád határában . . . Sétány Erdei pihenő