Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Zoltiay László: Erdő és parkerdő 200 000 fővárosinak

Pilisszentlélek: pálos kolostorrom hanem a régi pilisi erdőispánok modern utóda, dr. Madas László. Ő a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatója. (A Baselben székelő Goethe-alapítvány Európai Díj a táj fejlesztésért díjjal tüntette ki.) Pilisi távlatok, pilisi tervek Én valamilyen környezet-, vagy inkább embervédelmi meggondolások jegyében járom-bolyongom a Pilist., Ez a meggondolás ilyenféle: a füstköd fővárosunkban kétmillió embert mérgez, köhögtet. Ennek a kétmillió embernek fele öregember, kisgyerek. Ők nem mozdulnak ki a városból. A maradék milliónak egyik fele — szabadidejében — beül egy moziba, kávéházba, presszózik. Más részük közelebbi programot keres: parkba megy, a kegyesebbje temetőt látogat, kijár a Szigetre, a Várba, a Ligetbe, múzeumokat néz, a fiatalabbja nyáron uszodába jár, az öregebbje úttörővasutazik a budai hegyekben. De még így is marad — legalábbis papiroson — vagy három-négyszázezer pesti ember, aki — ha csak teheti — vonatra, buszra, autóba ül és kitör a szürke „beton-mocsárból". E csoportnak most az a része az érdekesebb, amelyik autó nélkül indul útnak. Az autósok dolga könnyebb: ők délre eljutnak a Balatonig, északra a Mátráig. (Bár akad, aki a tikkadt vasárnapokon Pestre utazik, hogy valahol csendben, békességben legyen s kihalt utakon közlekedjék.) Mit tehet a nagy pilisi táj azért, hogy segítsen a pesti emberen? A régebbi helyzetről az esztergomi határ Fárikútnál levő forrásánál Komán Béla ny. erdőfőtanácsost, a 82 éves erdőmérnököt faggatom. A Pilis nagy örege ő. Évtizedekig ápolta, gondozta az erdőt, újratelepített ültetései ma már árnyat adó, derekas erdők. Nagyműveltségű és nagy szaktudású, modern ember. Máramarosi, vadonok, havasok közepette született s növekedett. Mint nevelő is jeleskedett, több erdésznemzedéket tanított és nevelt fel. Erdei házának ámbitusán üldögélünk, szarvasbőgésbe hajló őszi estén. A Pilis régi századainak élő évkönyve. Utolsó félszázadát pedig személyes tapasztalatból ismeri. A mai Pilissel kapcsolatban pedig dr. Madas Lászlóhoz fordulok. Neki is megvallom az alapproblémát: mi a feloldása az erdő arisztokratizmusa, zártsága és az erdő demokratizmusa, látnivaló (vagy látszólagos) paradoxonának? Ha mindenki számára megnyitnák a Pilis erdeit, szarvasok helyett táskarádiók bőgnének. Benzingőz és olajszag ülné meg az illatos erdőt, ha itt is eluralkodna egyfajta újmódi budapesti szemlélet. Az ti., hogy mi már oda is csak kocsin járunk, ahová hajdan még a király is gyalog járt. Hogyan lehet mégis közkinccsé tenni mindazt, amit a Pilis ingyenvaló ajándékként nyújt? — A budapesti átlag-kirándulók mozgási köre általában 50—60 kilométerre korlátozott — mondja Madas László. — Ha Budapest körül véges-végig megvonjuk ezt az 50—60 kilométeres rádiuszt, öt nagy táji kör bontakozik ki. Ez a levegőt hozó, aktív pihenés célját szolgáló üdülőgyú'rű öt tájegységre osztható. A Pilisre, a Gödöllő-Besnyő-lsaszeg környéki erdős dombvidék-A Pilis — Dobogókőről Kopjafás temető a Pilisben