Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Zoltiay László: Erdő és parkerdő 200 000 fővárosinak

Schopper Tibor felvételei és Szentlászlót. Dömös királyi mulatópalo­táját a XII. század elején Álmos herceg örökölte, aki 1108-ban a kastélyt — Skóciai Szent Margit tiszteletére — prépostsággá alakíttatta át. Később ugyanitt következett be egyik legsötétebb — shakespearei — ki­rálydrámánk: Kálmán király 1113-ban itt vakíttatta meg Álmost és fiát, a kis Béla herceget. (Utóbb II. Vak Béla néven, 1131 — 1141 között ő lett,az ország királya.) Pont száz esztendővel később, 1213-ban ugyan­csak a Piliserdőn következett be II. Endre király feleségének, Gertrúdnak ismeretes tragédiája. Őt a királyi vadászkastélyból cisztercita kolostorrá alakított szentke­reszti templomban temették el. Vadászok és remeték a Pilisben A dömösi és a szentkereszti királyi va­dászház után a kékesi is kolostorrá vált. Ezt a vadászkastélyt Kun László király ado­mányozta oda egy új szerzetnek: a pálosok rendjének. Kolostorukat Szent László ki­rály oltalmába ajánlták, így lett ez a tele­pülés Pilisszentlászló. Ugyanis a XIII. század derekán egy új szerzetesrenddel — ez volt az egyetlen magyar alapítású —, a pálos remeték rend­jével szaporodtak a szerzetek. Alapítója Eusebius — Özséb — esztergomi kanonok volt. Ő 1246-ban fordított hátat előkelő világi papságának s pár társával a Pilis bar­langjaiba, remeteségbe vonult. (Szerzetü­ket a XIII. század utolsó éveiben Aquinói Szent Tamás közbenjárására kanonizálta a pápa.) A hamarosan elterjedő pálosrend Piliszentkereszten — a falutól délkeletre eső mai Kiskovácsi pusztán, az állami gaz­daság területén építette fel első kolostorát. A másodikat Pilisszentlászlón (Kékesen), a harmadikat Szentléleken. Utóbbinak rom­jait az 1930-as években Reviczky alispán ún. ínségmunkaként ásatta ki, hogy a Pilis leg­szegényebb faluja, Szentlélek munkanél­külijeinek kenyeret juttasson. (A rom ma is áll; kőemlékeit az esztergomi vár kő­tárába vitték.) A XV. századra a pálosod Mátyástól megkapták a visegrádi Szent Endre kolostort is. Ez megalapítója, I. Endre királyunk védszentjének nevét vi­selte. így lett — négy kolostorukkal — a pálos remeték meg a királyi vadászok paradicso­ma a visegrádi koronauradalomhoz tar­tozó pilisi erdőispánság. Remetéken s va­dászokon kívül erdő-óvók, favágók, mész-és szénégetők járták a Piliserdőt. A bu­dafelhévízi és az esztergomszentkirályi kereszteslovagok jussa volt, hogy a Pilis­erdőből lássák el kolostoraikat tűzifával. A százötven éves török seregjárás annyi­ra elnéptelenítette a Pilist, hogy a régi Esztergom vármegye jobb parti huszon­három falujából mindössze kettőnek, Pilis­marótnak és Dömösnek maradt meg a ma­gyar őslakossága. Igy az sem véletlen, hogy ma mindössze e két falunak református te­metőjében akadunk — ki hinné? — kopja­fás sírokra. Duna menti római őrtornyok, középkori kolostorromok, a pálosok halastavainak vízgátjai eszményi célpontjai lehetnének történelmi tájat járó turistáinknak. Ezeket azonban már nem én mondom, 25

Next

/
Thumbnails
Contents