Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Zoltiay László: Erdő és parkerdő 200 000 fővárosinak

Zolnay László Erdő és parkerdő 200 000 fővárosinak Budapestnek jobb parti lakója egy kisded európai középhegység lábánál tanyázik. Bölcsőjét ezeken a lankákon ringatják, itt él, majd itt válik maga is a Pilis porává. Elődeink letelepedési helyét— vagy tízezer esztendeje — a Duna s a Pilis hegyköze szabta meg. Ez jelölte ki az eraviszkuszok tabáni-gellérthegyi oppidumát. Ez — s a források — szabták meg a rómaiak Aquincumának mesgyéjét. Ez vonzotta a magyart Megyerre, Budára, Fel- és Alhévízré. A pilisi tájnak s a mai budapesti embernek kapcsolatát még szorosabbra fűzi az, hogy a nagyjából állandó, uralkodó északnyugati széljárás jóvoltából a Pilis erdeinek illatát szívjuk. Vagy szívnánk. Régi szólás az, hogy a Pilis Budapest tüdeje. Bár ma már inkább a — saját füstködében fuldokló, öngyilkos — város oxigénpalackjának, vastüdejének nevezhetjük. Mert mi jut el ma fővárosunkba a Pilis fűszeres levegőjéből? így hát a Piliserdő sorsa egyáltalán nem közömbös számunkra. A Pilis Budapest közügye. Még pedig két okon: a levegő szerencsére nem ismeri a közigazgatási határokat, nem igazodik azokhoz. így a Pilis levegője Budapesté is. A másik, ami miatt a Piliserdő sorsa fővárosi közügy s ami miatt a Piliserdő valóságos budapesti közmű — az, hogy a Duna-kanyar ölelte Pilis a budapesti ember aziluma. Százezreknek aktív pihentető-helye, pihenője. Történeti emlékei és természeti szépségei vonzzák az embert erre a kicsinységében is monumentális tájra. Lapozzunk bele egy percre a Pilis évkönyveibe . . . A régi Piliserdő Noha Pannónia egészében még felettébb egészséges, jószagú ország volt, a Pilis értékét már azÁr pád-házi királyok is felismerték. Persze akkor még más szempontok vezettek a megbecsülésére. Elsősorban az, hogy a hajdani Visegrád megye, majd a nevében 1848-ig élt (és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyébe olvasztott) Pilis vármegye fölséges vadászterület volt. A medvén kívül minden vad megtermett benne. Régi lesek helyét őrzi a Vadállókövek helyneve. Nagy téli hajtásokét a Görbehajtás. S Disznós-árok, Disznóshegy, Disznózúg, Szarvasbérc, Szarvaszúg, Macskásvölgy, Macskás mind hajdani vaddisznók, szarvasok, vadmacskák trófeáját idézi, a régi vadászzsákmányok váltak itt földrajzi fogalmakká. S ha már a pilisi helyneveknél tartunk, hadd idézzem fel néhánynak csengő-zengő szép hangzatát. Miféle emlékeket, tragédiákat, vígságokat őriznek ezek a nevek: Királykút, Simon halála, Zsiványbarlang, Prépost-24 hegy. Urak asztala. Búbánatvölgy, Holdvilágárok, Basaharc, Ördöglyukbarlang, Aranylyukbarlang, Prédikálószék, Szentfakápolna, Hideglelőskereszt, Paprét, Vértesmező, Háromszázgarádics . . . Alighanem a Piliserdőn esett meg 1031-ben Imre királyfi halála. Vadkan hasította fel s pusztította el, mint 650 évvel később Zrínyi Miklóst. Ehhez a hegységhez fűződik legrégebbi vadász-rendtartásunk is. 1157-ben II. Géza király elrendelte: ,, . . . minden harmadik esztendőben, amikor az nekem úgy tetszik (az esztergomi érsekek az ő királyi kősójuttatásukból a pilisi erdőispánnak) száz darab kősót adjanak. Ezek a sótömbök pedig ott, ahol a szarvasok gyülekezni szoktak, tétessenek a földre . . ." íme a szarvasetetőknél ma is dívó sózást már 800 év előtti vadgondozóink is ismerték! A Pilis peremein régi uralkodóink két — sőt Visegráddal három — székhelyüket építették fel. Esztergom 970-től az 1241/42. évi tatárjárásig volt az ország fővárosa. Buda 1243-tól máig. És Visegrád is fővárosszámba ment egy fél évszázadig, az Anjouk alatt. A hegység vadonait ez időben pompás királyi vadásztanyák ékesítették. Ilyen román kori vadászkastélyt építettek Dömösön, Pilisszentkereszten, Piliszentlászlón (a régi nevén Kékesen). Meglehet, hogy Klastrompuszta román kori kolostorát (amelyet eddig még egyetlen írásos emlékben felsorolt pilisi monostrorral sem sikerült azonosítani) szintén királyi szálláshelynek építették. De nemcsak királyok, esztergomi érsekek is építtettek pilisi nyaralókat. A maróti határban Ákospalotája előbb a híres Ákos nemzetségnek volt a faluja; Zsigmond idején Kanizsai János érsek szerezte meg. Utóbb Bakócz érsek építtette meg Ákospalotáján pazar, reneszánsz nyaralóját. Az érseki nyárilak egy forrás fölé épült. Itt vízvezeték terelte a forrás vizét a patakba. Ez a patak pedig — amolyan pilisi Tivoli módján — többlépcsős halastavakba torkolt. Nyomai — az Ákospalota romjai — ma is megvannak a Búbánatvögyben, meg az ún. Lipót-szikla alatt. Volt egy régebbi érseki nyaraló is, ezt már 1234-ben említik: a Helembai szigeten állt s almáskert övezte. (Az oklevél nyomán elindulva 1955-ben sikerült megtalálni a tatárjárás előtti kőház maradványát, sőt az almafák gyökérzetének szenes maradványait is.) Szentendrén már 1148-ban állt a veszprémi püspök kúriája. A Pilis királyi vadászkastélyait uralkodóink a XII. századtól fogva rendre kolostorokká alakíttatták át: elsőként Dömöst — ahonnan 1079-ben Szent László a német földre indult —, majd Szentkeresztet lllli