Budapest, 1974. (12. évfolyam)
6. szám június - Dolecskó Kornélia: Ki a szabadba!
véleménykutatást végzünk, kiderül, igaziból kevésnek. A hobby csak így, szóformában divatos, lényegében alig létezik. • S mégis, azt mondjuk, egészségesen, okosan, aktívan pihenve, a mindennapok városi zajától távol lenne jó eltölteni a szabadnapokat. Ez — úgy gondolom — sok-sok család óhaja. A kérdések kérdése: hol? Amire vágyunk: villamosnyi, busznyi távolságon belül, erdőben, vízparton, a természetben, a főváros környékén. Kényelmes, lapos sarkú cipőben, kis táskával, melegítőben, anorákban kirándulni. Szóval, kellemesen. Hová vezetnek az utak? Mind kevesebb a turistajelzés. Ismét csak idézni tudom szakemberek panaszait arról, hová lett a budai hegyek varázsa. A Hazafias Népfront budapesti bizottságánál a közelmúltban ankétot rendeztek a szabadidő aktív eltöltésének lehetőségeiről a főváros környékén. A résztvevőkhöz dr. Kiss Ákos, a Piliscsaba — Perbál környék területének tudós kutatója levelet intézett. Levelében — a többi között — a következőket olvashatjuk: „A két háború között igen nagy ellenszenvet váltott ki Habsburg Józsefnek az az intézkedése, hogy a főváros közvetlen közelében bérleti vadas erdejét drótkerítéssel elkerítette . . . Elég pillantani a kor sajtóvisszhangjára, különösen a munkásegyesületek felszólalására, amelyek ellenezték, összeegyeztethetetlennek tartották a milliós város közvetlen közelében ezeket a főúri kedvteléseket szolgáló kerítéseket. 1945-ben a legtermészetesebb volt, hogy a feudalizmus e jeleit eltávolították. 1948-ban tábla is hirdette több helyen, hogy a felszabadulás a budai hegyeknek a nép által való birtokbavételét is jelenti, tehát a felfrissülést, a táji szépségeket keresők, a budapestiek ott szabadon mozoghatnak. Az 1960-as években furcsa módon „vadvédelmi" indokkal ismét kerítéseket állítottak fel. Ezt betetőzte a közelmúlt hónapokban megjelenő még több kerítés. Például Nagyszénás táján a legszebb ligetes részeken egymás mellett cikcakkban futnak a különböző drótakadályok. Nem szorul bizonyításra, hogy az épp kétmilliósra nőtt Budapest hatalmas karéjban körülvéve e zárt vadvédelmi területekkel, milyen módon van megfosztva legszebb, természetesen hozzá tartozó hegyi-erdei területeitől. Közérdek e képtelen akadályrendszer mielőbbi eltávolítása és a vad-kérdések áthelyezése a magyar középhegység bármely más területére." A tudós professzor véleményéhez sokan csatlakoztak ezen az ankéton. A magyar turisztika neves képviselői hangoztatták, hogy az erdők teljes szabadságát hirdető táblákra még sokan emlékeznek. A kialakított útjelzés-hálózat még ma is fellelhető a budapesti hegység 1954-ben megjelent térképén. De csak ott. Mert a hegyekben, az erdőkben már csak a táblák egy része van meg. Furcsa és keserves dolog, hogy egy kétmilliós nagyváros ózondús levegőre, kikapcsolódásra vágyó lakóit kerítések állítják meg. Furcsa és talán változtatható állapot az is, hogy olyan helyre telepítik a vadállományt, ahol kevés a víz, ahol voltaképpen nem is erre való a terület. Viszont eddig járnak a kék buszok, itt vannak a HÉV-megállók, itt vannak a villamos-végállomások, ide jutnak el könnyen, gyorsan a pestiek szombat-vasárnaponként. • Természetesen, azért lehet kirándulni. Igaz, hogy szűkebb vagy távolabb körben, igaz, hogy nem akárhová, de sok helyre. Praktikus, okos tanácsokkal szolgál rendszeresen a Turista Magazin. Tallózzunk a kalauz segítségével. A Budai-hegység területe 700 négyzetkilométer, a Duna és a Mezőföld határát alkotó dombos vidék, a zsámbéki medence és a solymári süllyedék határolja. Része a Dunántúli-középhegységnek. Két északi vonulata, a Rózsadomb, a Ferenc- és a Látó-, a Kecske- és az Újlakihegy, illetve a Mátyás-, a Remete- és a Táborhegy. A kettő egyesül a Hármashatár-hegyben, folytatódik a Csúcs-, Szarvas- és Kálvária-heggyel. Északnyugat felé a Fazekas-, a Hosszúerdő-, a Remete,- Kerek-, Zsíroshegy, Nagyszénás és Bükköstető vonulata húzódik. A déli rész középpontja a Szabadság-hegy és a Széchenyi-hegy fennsíkja, melyből kiemelkedik a János-hegy 529 méteres csúcsával és csatlakozik hozzájuk a Hárshegy, melynek legmagasabb pontja 458 méter. Dél felé meredeken letörött csúcsok, sasbércek zárják le a hegységet, a Gellérthegy, Sashegy , Ördögorom, budaörsi, csíki hegyek. A Budai-hegység minden pontjáról vagy csodálatos kilátás nyílik a városra, vagy a természet örök változatossága, kikapcsolódást nyújtó romantikus tája jelent élményt. Kevés a forrás, de a Disznófő, a Városkút, a Béla király kútja ma is ismert és népszerű. E tájon éttermek, büfék, turistaházak sokasága szolgálja a kirándulókat. A hegyvidék nagyrészt a főváros területéhez tartozik, ezért nagyon jó a közlekedése: tíz-harminc perc alatt sok szép helyre lehet jutni. A fő túra-kiindulópontok a Margit-híd budai hídfője, a Moszkva tér és a Móricz Zsigmond körtér. Szinte külön kirándulóprogram az utazás a fogaskerekűn, az úttörővasúton, a libegőn. Tehát azért Pesten, ha valaki nagyon akar, kirándulhat. És itt vannak a barlangok. A legnagyobb a belterületen a budai Várhegy barlang pincerendszere. Megtekinthető az Úri utca 9. számú épületből induló járaton át vasárnaponként 10—18 óra között. A Molnár János forrásbarlang a Lukács-fürdőnél, a Malomtó mögött ma még nem látogatható. Viszont közkedvelt és ismert a Pálvölgyi-barlang, ahová a 65-ös busz jár, 1100 méter hosszú, hévizes eredetű, s van benne néhány kisebb cseppkőképződmény is. A Pálvölgyben villany világít, szakvezetők állnak rendelkezésre és utcai ruhában lehet benne túrázni. Barlangász-felszerelés kell a guggerhegyi, a Bagyura, a pálvölgyi sziklaüreg és a szépvölgyi hidegbarlang „bevételéhez". A Ferenchegyi aragonit barlang két egymást keresztező szakadékrendszer, csak vezetővel látogatható. És itt a rejtélyes Báthory-barlang. A középkorban vasbányászat folyt benne; aztán kiváló kirándulóhely a Remete-barlang, a Hétlyuk barlang, mely a Remete-hegy északkeleti oldalán van, nevét hét bejáratáról kapta. A solymári Ördöglyuk-barlang hét kilométer hosszú és a zsíroshegyi turistaháztól a zöld jelzésen át közelíthető meg. Rendelkezésre állnak, kirándulókra várnak a hegység forrásai, emlékhelyei, közöttük a Hűvösvölgy. A nagyszénási és a frankhegyi turistaházat a Munkás Testedző Egyesület emelte, a munkássport emlékhelye. A főváros közepén van a Gellérthegy csodálatos parkrendszere, a Citadellával. Gerecse elpusztult középkori falu a Hármashatár-hegytől északnyugatra. Először 1212-ben említik. A középkorban jelentős település volt. Román kori alapokon épült templomának falai több méter magasságban állnak a szántóföld közepén. Kalandozzunk. A Hűvösvölgyben az Ördögárok, a Jánoshegyen a Kilátó, Nyékfalu közelében Mátyás király vadaskertje, a Rózsadombon Gülbaba türbéje lehet úticélunk. A sziklamászók Mekkája: az Ördög-torony, a kis Szénás közelében emelkedő 20 méteres szikla, ahol a mászóiskola van. A főváros természetvédelmi területe a Sas-hegy; a 30 hektárnyi terület hamarosan megnyílik és látogatható lesz. És minden kirándulás talán legszebbike a budai Vár. A Vár, melynek helyreállítása évek óta folyik, ahol történelmi kincseink előbukkannak, melynek múzeumaiban, kiállításain gyermekeink találkozhatnak tankönyveikből ismert őseink hőstetteivel, a régmúlt századok máig megőrzött emlékeivel. • És el lehet tölteni a szabadidőt uszodában, strandokon, mert Budapest fürdőváros, mert úszni szép, fürödni jó, de ehhez egy kicsit „erőszakosnak" kell lenni. Mert Budapesten, annak ellenére, hogy azt hisszük, sok a lehetőség, s ma még csak a kánikulai napokon zsúfoltak az uszodák és a strandok — kevés a víz. Lapozzunk bele a fővárosi tanács mértékadó kiadványába. A legutóbbi adatok szerint a vetkőzőhelyek száma a gyógyfürdőkben 2280, az uszodákban és strandokon 58 652, a tisztasági fürdőkben 265. Tizennégy strand van. S ezeken a strandokon, melyekhez sok-sok vállalati üdülőjével a Római-part csatlakozik, ma még lehet nyáron pihenni. S néhány szó a Rómairól. A legnagyobb szabad strand lehetne, de a part csatornázatlan, kevés a vendéglő, a Duna vize piszkos, tilos fürödni benne már évek óta, és ez még évekig így lesz. Düledeznek a régi csónakházak, piszkosak, elhanyagoltak az utak — de majd, ha megépül a partvédelmi rendszer, ha lesz csatornahálózat . . . Majd. Addig ilyen. Kedvenc így is, közel van . .. És itt a soroksári Duna-ág. Budapest déli üdülőövezete ott alakul majd ki. Romantikus szigetek, árnyas partok, holt- és élővizek, kavicstavak . .. Gyönyörű vidék. És k'özel van. Talán itt is nagyobb léptekkel haladhatna a fejlesztés, talán több lehetőséget lehetne biztosítani azoknak, akik e tájon kívánnak vállalati üdülőket, horgásztanyákat, hétvégi pihenőket kialakítani. Talán lehetne átgondoltabb minden, talán mehetne gyorsabban. Egyelőre elhanyagolt és esetleges ez is. Kevés a csónak, ide nem települ kölcsönző, szűk a strand, még nincs uszoda, pedig Csepel, Erzsébet, Kispest vidékéről mennyien járhatnának erre a közeli vidékre — és milyen olcsón! 0 S ha nem vállalkozhatunk messzi utakra . . . Budapesten változatos programokat ígérnek a nyári szezonban a kultúrházak, a szabadtéri színpadok, a filmszínházak. A nagy hagyományú munkás-kultúrházakban mind fontosabb szerepet kapnak a különböző ismeretterjesztő programok, a szakkörök, a találkozók. S találhatók itt könyvtárak is. Egyébként a budapesti könyvtárhálózat is rendelkezésre áll. Ezekről persze nehéz újat mondani. Mindenki ízlése szerint, érdeklődésének megfelelően találhat kikapcsolódást, okos szórakozást, jó elfoglaltságot. A lényeg, a legfontosabb az, hogy úgjéljen, úgy pihenjen az ember, hogy ne lustuljon el, ne zárkózzék el a közösségi élettől, hogy gondolatokat cseréljen, vagy olyan szórakozást keressen, mely új gondolatokra inspirál, mely „élményekkel tölti fel", melyek hétfőn reggel új lendületet adnak a munkához. És az sem árt, bár nem szívesen írom le, nem szívesen mondom el, hisz mindnyájan elhatároztuk már oly sokszor, és oly kevesen gyakoroljuk, naponta tíz-húsz percet tornázni is lehet. Mert ez az egészséges, mert szükségünk lenne rá, mert ehhez a szándék megvan bennünk, csak az akarat hiányzik. Hát így. így és szabadidőben. »Nem tudom, a kedves olvasó mit gondol. Elöljáróban elmondtam mentségemet, tudom, kétmillióan vagyunk, kétmillióféle vággyal, gonddal, és mégis annak ellenére, hogy mind több a szabadidőnk, nagyon kevés az időnk és talán kevés az ötletünk is. Támasszuk föl kedvünket és induljunk útnak! Csak az első lépés nehéz . . . 12