Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Gábor István: Egy régi épület új élete Kúria, Nemzeti Galéria, Párttörténeti Intézet

A Kúria épületének Kossuth téri homlokzata Csigó László felvételei Gábor István Kúria, Nemzeti Galéria, Párttörténeti Intézet Még a kiegyezés előtt felvetődött a gondolat, hogy Magyarországnak reprezentatív igazságügyi palotára volna szüksége. Többféle terv készült erre. Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter a Ferenciek terére képzelte a palotát, Pauler Tivadar és Fabinyi Tihamér igazságügy-miniszterek a Várba, a királyi palota közelébe tervezték az épületet. Végül Szilágyi Dezső miniszternek támadt az az ötlete, hogy a kúriát és az ítélőtáblát közös épületben kell elhelyezni, amihez viszont megfelelő terjedelmű központi telekre volna szükség. A tervezésre még 1864-ben — a hely pontos kijelölése nélkül — Ybl Miklós kapott megbízást, majd a kiegyezés után Szkalnitzky és Koch építészeket kérték fel a tervek kidolgozására. De a telek kiválasztásáról ekkor sem született végleges döntés, így tovább halasztódott a tervek realizálása is. Végül Szilágyi Dezső igazságügyminiszterfölkérte Hauszmann Alajost, korának neves építőművészét — aki a régebbi tervek készítésében is részt vett —, hogy keressen megfelelő helyet az igazságügyi palotának. Több változat után megszületett a határozat a királyi kúria, a budapesti királyi ítélőtábla és a királyi főügyészség jelenlegi elhelyezéséről az V. kerületben, a Nádor, Alkotmány, Honvéd és Szalay utcák által határolt, 1810 négyszögöl nagyságú telken. Több érv szólt e hely mellett, mindenekelőtt az, hogy a telek közel volt az ugyancsak Hauszmann által tervezett, 1890-ben elkészült törvényszékhez az Alkotmány utcában. Amint Ybl Ervin a Magyar Nemzeti Galéria palotája című könyvének elején leírja — miután ez a legjobb összefoglaló mű az épületről, Ybl Ervin munkájából a továbbiakban is sűrűn merítünk —, a szomszédos Igazságügyi és Földművelésügyi Minisztérium közös épületéhez hasonlóan az igazságügyi palota elé is árkádokat terveztek, de az ötletet a várhatóan magas költségekre hivatkozva elvetették. A Parlamenttel szemben épült palota érdekességéheztartozik még, hogy helyén korábban a katonaság társzekérraktára volt. azt később lebontották. Hauszmann Alajos 1891. november 7-én kapta meg az igazságügyminisztertől a megbízást, és 1892. június 11-én terjesztette be a terveket és a költségvetést. Megint kisebb huzavona kezdődött, mert a pénzügyminiszter csökkenteni kívánta a költségeket, ez ellen viszont az igazságügyminiszter tiltakozott. Végül a Pénzügyminisztérium két millió forint kölcsönt adott a célra az igazságügyi tárcának. A tervezőnek 71 798 forintot szavaztak meg tiszteletdíjként, ebből Hauszmann kereken 70 ezret fogadott el. Később kapott még ötezer forintot a bútorzat és a belső berendezés megtervezéséért. 1893. július 28-án megkötötték a szerződést, melynek értelmében Hauszmannak 1896. május 1-re át kell adnia az elkészült palotát. 1893. június 15-én már megérkezett az építési engedély a fővárostól, így augusztus 16-án megkezdődhettek a munkálatok. Az új igazságügyi palota zárkőletételére 1896. október 20-án délelőtt 11 órakor került sor, Ferenc József, valamint Bánffy Dezső miniszterelnök jelenlétében. Erdély Sándor, az akkori igazságügyminiszter ünnepi beszédére — a Fővárosi Lapok 1896. október 21-i beszámolója szerint — a király így válaszolt: Nem kétlem, hogy áthatva magasztos hivatásuktól, valamint szem előtt tartva, hogy ítéleteiket nevemben hirdetik, ez új épületben is mindenkor csak a törvény és és igazság fogja vezetni Önöket és utódaikat bírói kötelmeik teljesítésénél." A nevezetes aktushoz az Új Idők a következő kommentárt fűzte: ,,A zárkőletétel fényes ceremóniája után most már minden hivatalos formalitással megkezdi a fehér istenasszony az ő nagy igazságosztó munkáját, s márványtrónjáról őrködve uralkodik a magyar igazságszolgáltatás felett. Adja Isten, hogy az is mindig oly szűztiszta és ragyogó fehér legyen, mint amilyen az ő márványból faragott hatalmas patrónája." Hogy ez a jámbor óhaj később miképpen teljesült, arról még ejtünk néhány szót e cikkben. Az igazságügyi palota építkezése — ismét csak Ybl Ervin adatai szerint — pontosan 2 454 851 forint és 23 krajcárba került. Mielőtt magát az épületet bemutatnánk, hadd szóljunk röviden a tervezőről is. Hauszmann kezdetben Budapesten, majd 1866-tól Lechner Ödön és Pártos Gyula társaságában a berlini Építészeti Akadémián tanult, és 1872 őszén, 25 éves korában már a Műegyetem középítéstani és műépítészeti tanszékére kinevezett nyilvános rendes tanár. Kezdetben a neoreneszánsz híve, majd a 90-es években többedmagával új stílust honosít meg, és mindenekelőtt az eklektika iránt érdeklődik. Erről Ybl Ervin ezt írja: ,,Ma, az új szerkezetek, más életfelfogás jegyében hajlandóak vagyunk alkotásaikat a kelleténél alacsonyabbra értékelni, de az idő meghozza az elégtételt, s az eklektika legkiválóbb alkotásait késő utódaink nem fogják csak félvállról kezelni." Hauszmann budapesti tervei közül említésre méltó a Markó utcai reáliskola, a József körúti Technológia (ma: a KERMI és több más intézmény), a Műegyetem — a későbbi bölcsész-, illetve természettudományi kar — Puskin utcai épülete, a firenzei Palazzo Strozzi mintájára készült Lenin körúti Batthyány-palota — most: központi házasságkötő terem —, az Alkotmány utcai törvényszéki palota és nem utolsó sorban a jelenlegi sajtókombinát, a patinás, bár vitatható szépségű New York-palota. A művészettörténészek szerint valamennyi között a legkiemelkedőbb a Kúria palotája. Érdemes idézni néhány sort a fiatal Lyka Károlynak a palota születésekor az Új Időkbe írt cikkéből: „Egészben véve derűs nyugalommal hat az egész épület-test, melynek díszét még nagyban emelik 13 Egy régi épület új élete