Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Fekete Gábor: Budakalásztól Pomázig

Pomázi gyümölcsösök (Csigó László felvételei megszokás, Budapest varázsa, a kulturáltabb munkakörülmények, a nyereségrészesedés teszi-e — a rejtélyre legfeljebb egy gondos közvéleménykutatás adhatna választ. Az is igaz, hogy a nappal eljáró budakalásziak helyét félig-meddig betöltik a más környékről érkező dolgozók. Alig fél éve települt ide a Gyógynövénykutató Intézet, kísérleti parcelláin százával kapálnak, gyomlálnak — szabolcsiak. Az ingázás tarka természetrajzába természetesen beletartozik az albérletek sokasága: először érkezik a családfő, néhány héttel-hónappal később az asszony és a gyerekek. Ez a fajta „népszaporulat" évente átlag kétszáz új lakossal gyarapítja a nagyközséget. Ideiglenes lakosokkal, akik számára ez az átmeneti állapot valóban átmeneti; Budapest vonzása Budakalász vonzerejét is növeli, a főváros képzeletbeli falainak tövében véglegesen letelepedni, állandó munkát vállalni, állandó lakással rendelkező lakossá lenni — ez a törekvés, ez a tendencia szemlátomást érvényesül. „Önös" érdekből... Budakalász árgus szemekkel figyeli, mondhatni szuggerálja a főváros fejlődését. Önös érdekből ugyan, de ezért nem elítélhető. Budapest és az agglomeráció hivatalos, szervezett együttműködése kibontakozásának egyik apró tünete, hogy nemrégiben a III. kerületi Tanács és a szentendrei járási hivatal képviselői — utóbbiak természetesen az érintett községek, települések véleményével a tarsolyukban —- tanácskozásra ültek össze. Budakalász egy seregnyi óbudai fejlesztésben közvetlenül is érdekelt. Például abban, hogy a Római-part rendezésére, útjainak szélesítésére mielőbb, minél nagyobb intenzitással sor kerüljön. Egyrészt azért, mert seregnyi budakalászi lakos a Római-partra jár üdülni nyaranta; másrészt azért, mert akkor kék busz járna a nagyközségig. Ami pedig a békásmegyeri városnegyed mihamarabbi építését illeti, ez már-már létkérdése is Budakalásznak. A leendő városnegyed nemcsak új kulturális és kereskedelmi lehetőségeket csillogtat meg a nagyközség előtt, hanem a csatornázás tényét is, ami nélkül a nagyközség aligha töltheti be a főváros és környéke távlati fejlesztési tervében kijelölt szerepét. Amíg nincs közművesítés, addig a tervezett budakalászi többszintes lakótelepi építkezések sem indulhatnak meg. Ezzel függ össze a másik nagy kérdés: hajlandó-e idővel Budapest „befogadni" a budakalászi szennyvizet ? A közelmúltban lezajlott tárgyalásokon igenlő válasz született, ha csak 1985-től szóló ígérettel is. Az is igaz, hogy ez a távolinak tűnő határidő nem okoz különösebb gondot, lévén, hogy Budakalász még a vezetékes víznek is híján van, következésképp elvezetni való szennyvize sem lesz jó ideig. Mellesleg, a mai budakalászi nemzedékek értetlenül mutogatnak homlokukra, valahányszor szóba kerül: vajon mi ütött a falugyűlésbe, amikor majd két évtizeddel ezelőtt egyszerűen elvetette a vízműépítésről, hálózatlefektetésről szóló javaslatokat, terveket ? Ezért hát a nagyközségben egyelőre csak a Lenfonó 152 lakásos, kétszintes házakból álló lakótelepén folyik csapból a víz, a gyár ipari készletének jóvoltából. Másutt mindenütt a kemény, erős nitráttartalmú, nemritkán colival fertőzött kútvizet használják. Szerencsére, a jelek szerint belátható időn belül véget ér a kutak uralma: erre utal a dunakanyari regionális vízmű építése, a helyi víztársulat megalakulása és anyagi áldozata, a vezeték következő esztendőben kezdődő lefektetése. A kelet-nyugati metróvonal Budakalász számára is fényes ajándék: általa vált a HÉV, a helyiérdekű vasút valójában főváros környéki érdekű vasúttá . . . Talán nem is túlzás, hogy a nagyközség három HÉV-megállóján felszálló utasok jószerivel aligha tartoznak a klasszikus értelemben vett ingázók közé: útjuk semmivel sem tart hosszabb ideig, mint azoké a fővárosiaké, akik — a példa kedvéén— Budafokról Újpestre igyekeznek reggelente. Más kérdés, hogy felesleges volt a budakalásziak örömébe ürömöt csöppentem, a metróvonal megnyitásával egyidejűleg megszüntetni a HÉV-sebesvonatokat, amelyek korábban összesen háromszor álltak meg a Margit-hídig. Ehhez a fejezethez tartozik az is, hogy a főváros fejlesztését figyelő budakalásziak — a pomáziakkal, szentendreiekkel együtt — s természetesen a Budapestről kiránduló tíz- és százezrekkel együtt — ugyancsak siettetnék azoknak a terveknek a megvalósulását, amelyek gvorsvasúttá varázsolnák a HÉV-et. A most közlekedő szerelvények már alkalmasak is lennének e terv megvalósulásához, a pálya és a felsővezeték átépítése azonban irdatlan összegeket követel. És emiatt — hosszú éveket is. Bedugult pénzforrások Budakalász tehát számít a fővárosra. És mire számíthatnak a budapestiek a nagyközségtől ? Mondani sem kell, hogy jó levegőre, amit Budakalász minden költség, nehézség nélkül rendelkezésükre is bocsát. (A nagyközség sokáig esélyes volt arra, hogy helyet adjon egy tüdőszanatóriumnak.) A levegőnek azonban hétvégi telek nélkül vajmi kevés az értéke; sajnos, szabad, vízparti telke Budakalásznak jóformán már nincs, a helyi tanácsnak sem kis bánatára: bedugult a nagyszerű bevételi forrás. — Régi szép idők — mondja félig komolyan, félig derűsen Karsai Miklós tanácselnök —, amikor egy tucat parcella árából orvosi rendelőt építhettünk . . . Fővárosi lakosoknak azért nincs szűkében Budakalász. A már meglevő hétvégi házak, a Lupa-szigeti víkendezők és táborozók miatt sem; s azok miatt sem, akik az új, M —n-es főútvonal ellenére is a régit, a Budakalászon keresztül vezetőt veszik igénybe Duna-kanyarbeli kirándulásaik során. Mit látnak ők a fővárossal ölelkező nagyközségben? Művelődési otthont nem — a helybeliek Óbudára járnak érte —, szélesvásznú mozit igen. Útépítést nem, habár ez „igazolt" hiány mostanság: a vízcsőfektetések előtt nincs értelme utak készítésének. Akik a Kálvária hegyoldal tájára elvetődnek, pincelakásokat, barakképületeket is látnak; felszámolásuk csak most kezdődik újonnan épülő, másfél szobás, a réginél valamivel igényesebb Cs-lakások segítségével. Új húsbolt is látható, ennek jelentőségét csak azok értékelhetik igazán, akik a régi előtt örökösen sort álltak; nem az áruhiány, hanem a forgalom miatt, hiszen a környező településekről is ide iártak vásárolni. Aztán látható a 350 e/er forintért átalakított népbolt, amelynek értékét az adja meg, hogy kocsma helyén építették. Aki az óvodákaf figyeli, megérti, miért van reg-