Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Vértesy Miklós: Alapítványok a Budapesti Tudományegyetemen

Vértesy Miklós Alapítványok a Budapesti Tudományegyetemen Az alapítvány olyan szociális célú pénzvagy birtokadomány, ahol a tökét, ingatlant sértetlenül meg kell őrizni. A megajándékozott intézmény kizárólag a kamatokat, jövedelmet használhatja fel, ezt is csak az adományozó által meghatározott feltételek mellett. Az elmúlt századokban az egyetemeket, főiskolákat ilyen adományok hívták életre; a később Pestre áthelyezett nagyszombati egyetemet például Pázmány Péter 60 000 forintos alapítványa. Fővárosunk legtöbb jótékonysági intézménye hasonló módon jött létre. Külföldön, különösen az Egyesült Államokban ma is több egyetemet találunk, amelyet milliomosok alapítványa tart fenn. Ez azonban kivétel. A felsőfokú iskolák költségeit napjainkban majdnem mindenütt az állam vállalja. Hazánkban is ez a helyzet, már több mint egy évszázada. A szegény diákok támogatása magánjótékonysággal A magyar állam a felszabadulásig csak a tanszemélyzet fizetéséről, az épületekről és a különböző fenntartási költségekről gondoskodott, a diákok megélhetéséről már nem. Ezért zárult be az egyetemek kapuja a munkás- és parasztgyerekek túlnyomó többsége előtt, ezért jelentett nagy nehézséget a főiskolára járás még a közepes jövedelmű szülők fiainak, leányainak is. Gond volt a tandíj, amelyből aránylag kevesen élveztek kedvezményt, gond a magas beiratási díj, amelynek fizetése alól nem adtak felmentést, gond a tankönyvek beszerzése, a koszt, betegség esetén a gyógyítási költség; és különösen nagy gond volt vidékieknek a lakás. Kedvező esetben rokonoknál éltek, máskülönben rossz és drága albérleti szobákat béreltek vagy ágyrajáróként tengődtek. Kollégiumokat — kevés férőhellyel — csak a századforduló idején kezdtek építtetni az egyházak, vagy társadalmi szervek: a Tanítók Háza pedagógusgyerekek részére 1899-ben nyílt meg, a Szent Imre Internátus Egyesület 1901-ben alakult. A nehéz helyzetben levő diákokon a dualizmus korában néhány jótevő különböző alapítványokkal igyekezett segíteni. Az Egyetemi Könyvtár közel száz ilyen adománylevelet őriz a kiegyezés utáni időből. (A következőkben felváltva történik említés forintról és koronáról. A múlt század második felének forintja vásárlóértékre nézve hozzávetőlegesen 25 mai forintnak felel meg. 1892-ben új pénzegységre tértek át, a koronára: egy forintot két koronára váltottak át.) A beteg diákok orvosi, kórházi ellátását akarta megoldani, illetve megkönnyíteni az Egyetemek Kórház Egyesülete. Alapját Schulek V ihnos professzor 3000 forintos alapítványa vetette meg 1891-ben. Díszelnökül Ferenc Józsefet kérték fel. A király helyettesítésével József főherceget bízta meg, s ő 5000 koronát adott e célra. Az egyesületbe rögtön a megalakulás után 4000 tag lépett be. Ezek tagdíjából, alkalmi hozzájárulásokból és több „ágyalapítvány" kamatából már a kilencvenes években megnyitottak egy kis kórházat a Pál utcában; 1904-ben pedig nagyobb épületbe költöztek, az Üllői út 22. sz. alá. Az 1896-ban szervezett Mensa Academica Egyesület étkezési segélyben részesítette a diákokat, ingyenes és mérsékelt áru ebédet, vacsorát adott nekik. A menza működését elég sok alapítvány segítette elő. A segélyezés másik formája az ösztöndíj volt. Az ösztöndij-alapítványozók sorát Schopper György teológus professzor nyitotta meg 1865-ben. Az általa adományozott 1050 forint kamatait minden évben más kar hallgatója kapta. Than Károly, a kiváló vegyész a magasabb képzettséget akarta jutalmazni. Ezért 1876-ban mint lelépő rektor 1525 forintos alapítványt tett, hogy „a kísérleteken alapuló észlelés tudományos módszereinek beható elsajátítását" elősegítse. Minden negyedik évben, amikor a rektort a bölcsészettudományi karból választották, pályázatot kellett kiírni, váltakozva a kísérleti fizika és a kémia köréből. A hallgatók „saját tetszésük szerint választott, de kísérleti észlelésekre alapítandó" tanulmányok terveivel pályázhattak. Ezek közül választotta ki a kar a legcélszerűbbet, ennek készítőjét megbízták tervezete kidolgozásával, s ha ez megfelelt, akkor megkapta a négy év alatt összegyűlt kamatokat. Eredménytelen pályázat esetén a kamatokkal a tőkét növelték. Than ötletét több lelépő rektor jónak találta. Ezért Margó Tihamér az állat- és növénytanból (1880), Jendrassik Jenő élet- és szövettanból (1887), Korányi Frigyes a beibetegségek kór- és gyógytanából (1887), Rtipp N. János pedig közelebbről meg nem határozott orvosi tárgykörből írandó pályamunkák jutalmazására tett 500—1500 forintos alapítványt. Margó két másik alapítványt is létesített. Az egyiknek kamatait négy évenként egy természettudományi tárgyakból kiváló eredményt elért hallgató kapta, a másikat bonctani művek díjazására fordították. Az alapítványtevök Az alapítványtevőknek körülbelül a fele professzor volt, köztük nagy számban lelépő rektorok. Az évente változó rektorok egy része ugyanis erkölcsi kötelességének érezte, hogy a doktori avatási díjakból élvezett magas jövedelméből valamit a hallgatóknak is juttasson. A jótevők másik csoportja egy aránylag 36