Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - H. Boros Vilma: Karinthy Frigyes iskolája I.

Pesti szőlőmunkás A budavári palotában május közepén nyílik az „így élnek a budapestiek a XVIII. századtól napjainkig" c. életmódtörténeti kiállítássorozat első része, amely azt mutatja be, hogyan és mit dolgoztak a főváros lakói a XVIII —XX. században. A töröktől visszafoglalt Buda és Pest 1686-ban romhalmaz volt. A középkori Magyarország egykor fényes fővárosának a semmiből kellett újrateiemtődnie. S a két testvérváros a mélypontról lassan-lassan megindult a felemelkedés útján. A XVIII. században még akadozó, lassú fejlődés a XIX. század első felében felgyorsult, majd a század derekától rohamossá vált, s azóta is többékevésbé szakadatlanul ível felfelé, most már a tervszerű szocialista városfejlesztési politika alapján. Ennek a rohamos fejlődésnek a lendítője elsősorban az emberek mindennapos munkája, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, az iparban végzett tevékenysége volt. A kiállítás ezt a tevékenységet nem gazdaság- vagy technikatörténeti szempontból mutatja be, hanem mint az emberek mindennapi életének alkotóelemét. A bevezető rész a városfejlődés néhány fontos tényezőjéről, a városról, mint a mindennapi élet tágabb keretéről nyújt vázlatos áttekintést. XVIII — XX. századi — részben kéziratos — térképek a város területi terjeszkedését szemléltetik. Múlt századi metszetek, olajfestmények és eredeti fényképfelvételek a régi Budapest ma már eltűnt városképi részleteit elevenítik fel számunkra. Ritka XVIII. és XIX. századi nyomtatványok — Buda és Pest tűzoltási szabályzata, a céhlegények „Blaumontag"-jának eltiltása, a hajóhídon való közlekedés szabályozása stb. — a városiasodás folyamatát illusztrálják. Végül a mai Budapest néhány jellegzetes utcaképét bemutató fotók demonstrálják azt az óriási változást, amelynek eredményeképpen a főváros kétmilliós, modern metropolissá nőtt. A kiállítás első része Buda, Pest és Óbuda lakóinak mezőgazdasági tevékenységét mutatja be. Az 1686-ot követő időkben még sokáig a mezőgazdaság, illetve ezen belül a szőlőművelés volt a lakosság megélhetésének fő forrása, mindenekelőtt Budán és Óbudán (Pesten a természeti adottságok folytán inkább az állattenyésztés jutott szerephez). A kereskedelem és a kézművesség, majd a gyáripar fejlődése nyomán, a XIX. század folyamán a mezőgazdaság fokozatosan háttérbe szorult, Haiómalmok a Dunán (1803) Bach Melitta és Bakos Ágnes reprodukciói