Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - H. Boros Vilma: Karinthy Frigyes iskolája I.

sem lehet éles határvonalat húzni. Az ország iparosítási programja — melynek keretében egyes fővárosi ipari üzemek vagy telephelyek vidékre települnek —, a szénhidrogén program stb. igen jelentős népgazdasági érdekeket képvisel, ugyanakkor nagymértékben hozzájárul a környezetvédelem biztosításához. Az iparkitelepítés esetén feltételezzük, hogy a vidéken létesülő új üzemegység már korszerűbb technológiával, a szükséges védelmi felszerelésekkel együtt épül, tehát nem a szennyező forrás területi áthelyezéséről van szó. Sőt, feltétlenül indokolt eltérő követelményeket érvényesíteni új létesítménynél és régi létesítménynél. (Erre a környezetvédelem szabályozásánál még visszatérünk.) Megállapítható, hogy elsősorban az egyéb szempontokból is indokolt. Illetve gazdaságos fejlesztések területén van előrehaladás. Új lakótelepek, korszerű ipari üzemek létesítése, a népgazdasági szempontból különösen jelentős szénhidrogén program megvalósítása, a tömegközlekedés — elsősorban a metró — fejlesztése egyúttal környezetünk védelmét is szolgálja. Az azonban szembetűnő, hogy a környezetvédelemhez tartozó számos tevékenység jelenleg nincs összehangolva, irányításuk általában egymástól független; tehát e munkálatok szétszórtan indultak meg. A környezetvédelmi feladatok komplexitása Mint máremlítettem.a környezetvédelemben a célkitűzés lényegében független az ártalomfajtától. Hiszen pl. az ember egészségét egyaránt veszélyeztetheti a magas zajszint, a szennyezett víz vagy a levegőszennyezettség. A környezeti szennyeződés pedig minden esetben a különböző technológiai folyamatokból származik, sőt ugyanaz a technológiai folyamat az esetek nagy részében egyidejűleg többféle környezeti szennyeződést okozhat. Az említettek önmagukban is egyértelműen indokolják a komplex környezetvédelmi szemlélet és a komplex szervezeti, jogi stb. szabályozás szükségességét; hiszen azonosak a célok és azonosak a források. A komplex szemlélet kialakítását indokolja továbbá, hogy számos esetben egyes ártalomfajta megszüntetésével nyomban egy másféle szennyeződés keletkezik (pl. a hulladékok szabadtéri elégetésekor létrejövő igen kellemetlen légszenynyeződés, a vizes levegőtisztító berendezéseknél keletkező szennyvíz stb.). A komplex környezetvédelmi szemlélet kialakulása, majd annak érvényesítése során válik valóban lehetővé a műszaki-gazdaságossági szempontok figyelembevétele. A komplex környezetvédelmi szemlélet érvényesítése különösen ipari nagyvárosokban jelentős, ahol egyidejűleg keletkeznek a különböző problémák, és ahol egy esetleges veszélyhelyzet már komoly gondokat okozhat. (Mint ismeretes, néhány évvel ezelőtt kitelepült a fővárosból az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat, melynek kellemetlen bűzkibocsátása gyakorta több mint 100 000 ember nyugodt pihenését zavarta.) A nagyvárosok helyzetét tovább nehezíti a motorizáció ugrásszerű fejlődése is. A sűrűn lakott és beépített városokban egyre nagyobb gondot okoz a hulladékok gyűjtése és megsemmisítése. A gondokat a házgyári lakótelep-építkezések csak tovább fokozzák. Fővárosunkban — hasonlóan a többi iparvároshoz — a lakóterületek szervesen kapcsolódnak az iparterületekhez. gyakorta nem is szétválaszthatók. Az újabb városrendezési szempontok — a közlekedési gondok csökkentése érdekében — nem is tervezik az iparterületek távoli elhelyezését. Mindez még sürgetőbbé teszi a komplex környezetvédelmi szempontok érvényesítését. A jövőben tehát a lakó- és üdülőterületeket — vagy egyéb más „védelmi" területet — pl. nem csupán a levegőszennyeződéstől, hanem az öszszes környezeti ártalomtól célszerű megvédeni; a vizsgálatoknak, felméréseknek is törekedniük kell a teljességre. A lakosok szempontjából szinte mindegy, hogy kellemetlen zaj vagy bűz miatt nem tudnak nyugodtan pihenni. A mi feladatunk az, hogy minden szempontból megfelelő környezetet biztosítsunk. Hasonlóképpen a technológiai folyamatok ún. ártalmasságának értékelésénél is csak a komplex vizsgálatok teszik lehetővé a megfelelő döntés előkészítését. A környezetvédelem szabályozása Feltétlenül célszerű tehát a környezetvédelmi szabályozás egységes alapelveinek megalkotása. Minden szabályozási esetben megrajzolható a „folyamat ábra". Ez leegyszerűsítve tartalmazza a célkitűzéseket (lényegében az ún. műszaki előírásokat, a megfigyelő és ellenőrző részeket, ti. annak vizsgálatát, hogy az adott területeken megvalósult-e a célkitűzés, illetve az eltérés nagyságának megállapítását). A kettő Vözött helyezkedik el a beavatkozó szerv: ez a megfigyelések eredményeit értékelve és összehasonlítva a kitűzött célokkal, intézkedéseket tesz vagy intézkedési javaslatokat dolgoz ki. A séma, mint minden esetben, itt is egyszerű. Megvalósítása azonban annál nehezebb. Nehezíti a helyezetet, hogy a megvalósítás módjával kapcsolatban egy-két alapvető kérdés még tisztázatlan. Az egyik leglényegesebb kérdés a teherviselés : ki fedezze a környezetvédelem érdekében szükséges beruházások költségeit? Hiszen csak ennek ismeretében lehet a jogszabályokat megalkotni. Feltehetően a már jelenleg kialakulóban levő gyakorlat érvényesül a továbbiakban is: a költségek egy része a tulajdonosokat terheli (új beruházások esetében teljes mértékben), részben pedig költségvetési juttatásból, kedvezményes bankhitelből vagy egyéb forrásokból biztosítják a beruházások fedezetét. A szabályozás egységes alapelveinek kidolgozása után az egyértelmű és determinált műszaki előírások, jogszabályok megalkotása a soron következő feladat. A jelenleg érvényben levő országos jogszabályok számos pontja tartalmaz egyes részterületekre előírásokat a környezetvédelemmel kapcsolatban. A közelmúltban összeállították a környezetvédelmet is érintő jogszabályokat (az összeállítás több kötetben, több száz oldalt tartalmaz!). A fővárosi tanács-rendeletek közül is több tartalmaz olyan előírást, amely érinti a környezetvédelem valamelyik területét. Ám e jogszabályok többségükben más célból nyertek kidolgozást, megalkotásuk időpontja is eltérő volt; nem érvényesíthetnek tehát egységes alapelvet. Ez teljesen egyyértelmű pl. a már érvényben levő szennyvízbírság és a közeljövőben megjelenő légszennyezési bírság összehasonlításával. A légszennyező bírságot az ipari üzemek önbevallása alapján állapítják majd meg, a szennyvízbírság kivetéséhez pedig tartós mérések szükségesek. Az alapvető műszaki előírásokat — pl. a célkitűzéseket, a mérési módszereket stb. — a legcélszerűbb lenne országos érvényű szabványban közzétenni. E munkák már megkezdődtek, jónéhány szabványt már kidolgoztak és elfogadtak. A rendeletek, valamint a tevékenységek összehangolásának érdekében elsősorban a koordináció fontosságát kell említeni, annál is inkább, mert ez valósítható meg a leggyorsabban, minimális ráfordítással. Az országos érvényű előírások és jogszabályok alapján szükséges a helyi szabályozás megalkotása, különösen Budapest vonatkozásában. Egy kevésbé iparosodott városban a kisebb mértékű alapszennyeződés miatt nagyobb kibocsátás engedhető meg, mint azokon a helyeken, ahol a szennyeződés már jelenleg is magasabb a megengedhető mértéknél. A szabályozásnak, ill. az előírásoknak feltétlenül megkülönböztetést kell tartalmazniuk az új létesítményekre és a már meglevőkre vonatkozóan. Az új létesítményeknél a beruházás során mindazon kiegészítő berendezéseket meg kell építeni, amelyek a megfelelő környezet biztosításához — a műszaki előírások figyelembevételével — szükségesek. Ma már teljesen elfogadott, hogy pl. az új vegyipari üzemeket komplett szennyvíztisztító berendezésekkel együtt létesítik, noha emiatt a beruházási költségek néha 10—25%kal is növekednek. A meglevő létesítmények környezetkárosító hatásainak csökkentése már nehezebb; ezeknél csak fokozatos csökkentési program megvalósítása lehetséges. Mindkét esetben lényeges befolyásoló tényező azonban az érvényben levő gazdasági ösztönzők tartalma; ennek segítségével szintén érhető el javulás. Az érdekeltség hiánya számos esetben szinte lehetetlenné teszi a környezetvédelem érvényesítését. (A központi fűtéses lakóházak esetében szinte senki sem érdekelt a gazdaságos, szennyeződésmentes tüzelés megvalósításában, mivel a berendezéseket az Ingatlankezelő Vállalatok üzemeltetik, gondos kodnak a tüzelőbeszerzésről, a felmerülő költségeket pedig a lakóknak számlázzák.) Fővárosi tennivalók A fővárosban is számos területen történt előrehaladás, ugyanakkor változatlanul jelentkeznek égető gondok. A koordinációra itt fokozott szükség lenne a nagymértékű területi koncentráció miatt. A gondok közül most csak egyet említünk: a mérgező hulladékok kezelésének kérdését. Az előzetes felmérések szerint pl. számos budapesti nagyüzemben a mérgező hulladékok szervezett megsemmisítése egyáltalában nem megoldott, sőt, az előfeltételek sem biztosítottak (égető berendezés, méregtemető stb.). Elsősorban tehát a szervezett koordináció megvalósítását javaslom, hogy mód nyíljék a tevékenységek összehangolására, esetleg sorrendbe sorolására stb. A koordináció révén lehetne csak megállapítani, hogy mely területeken nagyobb a lemaradás; így lehetővé válnék a megfelelő javaslatok kidolgozása ezek felszámolására. Célszerű, hogy fokozatosan létrehozzuk a környezetvédelem fővárosi szervezetét, melynek keretében meg kellene szervezni a mérőhálózatot. Az egységes környezetvédelmi mérő- és ellenőrző hálózat üzemeltetése megítélésem szerint még megtakarítást is lehetővé tenne, a jelenlegi helyzethez viszonyítva. Napjainkban ugyanis egymástól függetlenül mérik és vizsgálják az egyes szennyeződéseket. A komplex környezetvédelmi ellenőrző csoportok viszont az adott területeken és üzemekben egyidejűleg vizsgálnák a különböző szennyező kibocsátásokat (légszennyezés, zajosság stb.). Az esetleg létrehozandó környezetvédelmi szervezetnek szinte első feladata lenne — az ellenőrzési hálózat létrehozásával párhuzamosan — a főváros környezetvédelmi szempontból történő felmérése, feltérképezése. Ez szintén kétirányú tevékenység: egyrészt a jelenlegi szennyezettség! szintek teljes körű megállapítását, másrészt a szennyező források meghatározását jelenti. Ezek ismeretében válik majd lehetővé az Intézkedési Terv kidolgozása és a szükséges fővárosi szabályrendeletek megalkotása. Mindezt a fokozatosság elvének betartásával célszerű megvalósítani. Számos környezeti ártalom és megszüntetésének módja teljesen nyilvánvaló, sőt az esetek nagy részében a már érvényben levő előírások következetes betartására lenne csak szükség. A fokozatosság elvének betartásával, valamint a már folyamatban levő tevékenységek összehangolásával biztosítható, hogy viszonylag csekély anyagi ráfordítással is már jelentős mértékben csökkentsük a környezet szenynyezettségét. 32