Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Bolyongás Esztergom körül

Romanizált kelták egy esztergomi szarkofágon (II. sz.) Esztergomi középkori vár Ábra Szálkái László érsek diákkori tankönyvéből (1485 körül). Esztergomi Bibliothéka A „Báthori miseruha" részlete (1510) Esztergomi Kincstár rok bukkannak elő. Meg őskori elődeinknek agancskapái, cserépedényeik töredékei. De akadnak — sűrű ismétlődésben — római kori őrtoronymaradványok is. Ezekből Marcus Aurelius Antoninus, majd Valentinianus császár légionistái hajdan a Római Birodalom örökkévalónak tűnő határát védték. A limest. A kínai nagy fal európai párját. „Ez a burgus eladó" Nemrégiben órákon át heverésztem a pilismaróti Duna-parton, Basaharc alatt. (Vajon miféle tragédiák szófoszlányai ezek a helynevek: Basaharc, Búbánatvölgy!?) A halk fűzek egy római burgusnak — őrtoronynak — falomladékát ölelik körül. A romok közt friss tűzhely nyoma. íme: a légionisták tornya néhanapján még ma is menedékül szolgál! S amíg e burgus megomlott falcsonkján üldögéltem, utánagondoltam: a limesnek ezt az erődsorát Valentinianus (364— 375) és Valens (364—378) társuralkodása alatt építették! Vajon tudták-e azok az evezősök, akik ezek közt a falak közt gyújtottak tüzet, hogy kadarkájukat e romoknak 1600-adik születésnapjára köszönthették volna! Igen, éppen ezerhatszáz esztendősek ezek a falak! S aki efféle római burgust akar látni, bőven láthat. Kishíján vehet is. Romjaikat Basaharctól fel Esztergomig szinte kilométerenként megtalálja a vándor. Sőt pár éve még az egyik esztergombúbánatvölgyi telek, közepén egy 10x10 méteres alapterületű burgusrommal —mint a rajta levő hirdetőtábla közölte — eladó volt. (Ma a boldog őrtorony-tulajdonos cseppnyi hétvégi házikót biggyesztett a szépen gondozott rom mellé.) A limes legmagasabb erődje Esztergom keleti határán a Dunába torkolló Búbánatvölgyet — délkelet felől — a cukorsüveg alakú Hideglelőskereszt-csúcs zárja. A Duna fölé magasodó csúcs nagy vaskeresztje mellett, a bokrok alatt római tegulák, bélyeges tetőcserepek az akkori „határőr parancsnoknak", Frigeridusnak jómetszésű névbetűivel. Mert a hegycsúcsot nagy kiterjedésű római erődnek, refugiumnak leomlott falai övezik. (Sajnos a javát már elvitték a csúcsot megbontó kőbánya fejtői.) A hazánkon átvonuló limes erődrendszerének tán legmagasabban fekvő refugiuma ez a hideglelőskereszti rom. Csúcsa — és ez az építés magyarázata — a táj egyik legjobb kilátója. Innen egyszerre tarthatjuk szemmel az Ipolynak s a Garamnak torkolatvidékét. A légiók innen várták a barbárok támadását. S ha távolabb tekintünk, a Dömössel átellenes Szent Mihály-hegy felett szabadon szárnyal tekintetünk a visegrádi Várhegyig, meg a Nagyvillám kilátójáig. Szabadon ívelte át a tájat — ugyanitt — a rómaiak ezerhatszáz év előtti fény- és füst-morzéja is. Füst- és fényjeleik oly jó kóddal és gyorsan működtek, hogy 24 óra alatt Britanniától Rómáig tudatták a legégetőbb híreket. Ebbe a világba pillant bele egy percre a vándor, ha a Hideglelőskeresztnek könnyen közelíthető csúcsától távcsövével elnéz Visegrád felé . . . S hadd kalandozzon el innen egy percre az emlékező gondolat is! Az időszámítás után 180 körül Marcus Aurelius Antoninus, a filozófus-császár itt szemben, a Garam partján írta feledhetetlen elmélkedéseit. S ugyanitt vívta győztes csatáit a germán törzsek— kvádok, markomannok — ellen. A bölcselő császár 180 körül elsőként veti pergamenre s elsőként örökíti meg Esztergomnak (Gran) régi nevét. Esztergom s a világirodalom eljegyzése ez! A császár művének egyik szakaszát itt, a Granua mellett datálja. Lassan leballagok a Hideglelőskereszt refugiumának romjai közül. Parádés szerpentinúton járok: ezt a kőbevágott utat is több mint másfélezer éve építették. S a csodás táj láttán felötlik bennem: milyen pompás dolog lenne — a Hideglelőskereszten, a visegrádi Sibrik-dombon, meg a Dömössel átellenes Szent Mihály-hegy barlangjai előtt — feltárni, kilátóhelylyé építeni ezeket a Duna menti római erődöket. Ilyenekkel — római kori fellegvárakkal — még a Duna-kanyar nagy riválisa, a Rajna sem kérkedhetik! Az esztergomi Várhegyen S lépjünk most öt kilométert — a térben. S öt évszázadot — az időben! Az esztergomi Várhegyen vagyunk. (Hadd mellőzzem itt az újkor műemlékeinek, a bazilikának s a csatlakozó egyházi épületeknek leírását. A helyi 23