Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Dr. Vajda Ödön: A Fővárosi Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet

nak (nyersanyagoknak) és a gyártott élel­miszernek az a tulajdonsága, hogy teljes belső értékű, és megfelel annak a kívána­lomnak, amit a vásárló támaszt. (Telegdy Kováts 1953. Hammond 1966.) Nem minő­ség tehát az olyan termény vagy termék, amely pontosan megfelel annak a célnak, amelyre előállították, de nem felel meg a fogyasztó kívánságának." Az élelmiszerellenőrző intézetek felada­ta az élelmiszerek minőségének össze­hasonlítása azokkal a jellemzőkkel, ame­lyet a törvényben levő rendeletek, szab­ványok és más előírások tartalmaznak. A mi munkánk voltaképpen tehát összeha­sonlító munka: megfelel-e az élelmiszer ezeknek a feltételeknek? És ha nem felel meg, akkor azok ellen, akik ezt a meg nem felelő minőséget termelték, a törvény teljes szigorával kell eljárnunk. Az ellenőrzés kettős arculata a szocialista társadalomban még inkább manifesztálódik. Előtérbe ke­rül a megelőzés, az ellenőrzés preventív és segítő jellege. A megelőző jelleg abban mutatkozik, hogy már a technológiai el­lenőrzés során biztosítani kell, hogy meg­felelő termék kerüljön a piacra. És az ellen­őrzési tapasztalatok közlése mindazokkal, információ adása mindazok számára, akik ezeket hasznosítani, alkalmazni tudják a minőség biztosítása érdekében: ebben nyil­vánul meg munkánk segítő jellege. Inkább szójáték, mint lényegbe vágó kérdés, hogy minőségvédelemről beszélünk-e, vagy fo­gyasztói védelemről. Meggyőződésem, hogy a minőséget biztosítani és a fogyasztót vé­delmezni: e két feladat elválaszthatatlan egymástól az ellenőrző intézetek munkájá­ban. Nyilvánvaló az ellenőrzés politikai tar­talma és jelentősége is. A vásárolt élelmi­szerek minősége nem kis mértékben be­folyásolja a lakosság hangulatát, ami végső soron a termelés és a társadalmi élet min­den vetületében jelentkezik. Ezek szerint az elvek szerint végezzük munkánkat ma is. Kialakítottunk egy je­lentés-rendszert az 1960-as évek elején, amelyet annak idején az Élelmiszeripari Minisztérium valamennyi hatósági élelmi­szerellenőrző intézet számára kötelezően elrendelt. Kialakítottuk a minőségi muta­tószámok rendszerét; ezeknek ma már sok­kal fejlettebb formáját alkalmazzuk. A kifo­gásolási százalék alakulását nagyon sok tényező befolyásolja, és ezeknek a feltárá­sa elengedhetetlen ahhoz, hogy e tényező­ket kedvező módon megváltoztassák. Ép­pen ezért a matematikai-statisztikai appa­rátust egyre inkább kiterjesztettük, sőt kidolgoztukazarányváltozási indexet,ezek­kel próbáltuk kiszűrni a mintaösszetétel változása okozta torzulásokat. Azután felkészültünk a gazdaságirányítás új rendszerére. Felkészülésünk nem volt hiábavaló, amit a minőség alakulása sok esetben bizonyított. Egyes termékeknél hiányzik a kereslet­kínálat egyensúlya. Számos új termelő lé­pett be, termelési tapasztalatok, műszaki­technológiai tradíciók nélkül. Az általuk gyártott termékek minősége ellen nem ke­vés kifogást kellett emelni. Nem egy eset­ben találkoztunk jogtalan nyerészkedésre való törekvéssel is; ebből következett az ár és a minőség közötti összefüggés vizsgála­tának szükségessége. A jelölés hiánya, sok hibás csomagolás, tiltott konzerválószerek, nem engedélyezett színezékek is előfordul­tak a piaci verseny — szükséges és hasznos — bővülése során. Lehetőség nyílt arra, hogy gazdagabb áruválasztékkal szolgál­ják a fogyasztót, de ez csak olyan körülmé­nyek között engedhető meg, ha a minőség megfelel mind az egészségügyi, mind a munkaerő újratermeléséhez szükséges kö­vetelményeknek. Tehát előtérbe került a hatósági bűnüldöző funkció is, annál is in­kább, hiszen a rejtett hibákat a fogyasztó nem tudja észrevenni. Felhasználjuk munkánk során a sajtó­nyilvánosságot is. Különösen nagy súlyt fektetünk a komplex ellenőrzésre, már az 1960-as évek első felétől. Ugyanakkor cél­ellenőrzéseket igyekeztünk megvalósítani, és az Élelmezésügyi Minisztérium szervezé­sében országos célellenőrzésekben vettünk részt, egy adott időpontban egy adott gyárt­mány nagy mértékű, széles körű ellenőr­zésével. Az intézet 1970-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium minőségfej­lesztési koncepciójára alapozta további munkáját. Ugyanakkor fokozottan jelent­kezik a tanácsi igény is az intézettel szem­ben; jogos a követelmény, hogy a fővárosi intézet ellenőrzései komplexek és koordi­náltak legyenek, hogy a V. B. áttekinthesse mindazt, ami az élelmiszer minőségét bár­mely részterületen befolyásolja. Ebben a tekintetben nem keveset léptünk előre az utóbbi egy-két esztendőben. Nem kis jelentőségű szorosabb bekap­csolódásunk az országos hálózatba; ez la­zább formában már évtizedek óta fennáll. Az utóbbi esztendőkben ennek a hálózat­nak az együttműködése, a kölcsönös infor­mációs igény kielégítése jelentős mérték­ben növekedett és ez elősegítette az élel­miszerek minőségének javítását. Az intézet nemcsak egy intézmény; nemcsak jogi személy, hanem egyének, a munkatársak együttese: az ő tevékenysé­gük határozza meg az intézet munkáját. Jelentős mértékben és kedvezően változott a munkatársak összetétele. A korábbiakhoz képest megfiatalodtunk: az átlag életkort a 38 évesek képviselik. Sok az ambiciózus, tanulni vágyó fiatal — közöttük szép szám­ban nők —; megnyugtató érzés, hogy lesz­nek, akik ezt a felelősségteljes munkát foly­tatják. A szakképzettség szintje is jelentős mértékben nőtt. Munkatársaink fontos sze­repet töltenek be a hazai és nemzetközi szabványosítás különféle szervezeteiben. Számos szabványbizottság elnöke, a FAO MN Kódexbizottsága néhány tagja, az EOQC vezetőségi tagja intézetünkből ke­rült ki. A régi hagyományok folytatásaként a nagy mennyiségű rutinmunka mellett inté­zetünkben jelentős kutató tevékenység fo­lyik. Nagy szerepet töltött be az 1959-ben létrehozott radiológiai osztály, amely rend­szeresen vizsgálta a mesterséges radioaktív kontamináció mértékét, érdemeket szer­zett az Országos Sugárfigyelő Hálózat ki­építésében, s metodikai kutatásaival hozzá­járult e tudományterület fejlődéséhez. A Központi Élelmiszerellenőrző Intézet meg­alakulásával ez az osztály 1972-ben intéze­tünkről levált. Néhány példával illusztrálhatom csak az intézeti kutatómunka eredményeit. A fitoncidek kutatásában és a paprika — az általa capsicidinnek nevezett — fiton­cidjének elkülönítésében, szerkezetének felderítésében dr. Gál Ilona végzett hazai és nemzetközi szakmai körökben is elis­mert munkát. A mikrobiológiai kutatások az intézet elsőrendű témái közé tartoznak. A cukrok termofil spórás szennyezettségé­nek, a palackok mikrobiológiai szennye­zettségének és normatíváinak kidolgozásá­ban ugyancsak hazailag és nemzetközileg elismert eredményeket mutathatunk fel. A metodikai kutatások sorában pl. a C-vi­tamin vizsgálati módszereinek kidolgozása — sok egyéb mellett — Rajky Antalné dr. nevéhez fűződik. Nemzetközi elismerést szerzett az intézetnek is Lóránt Béla a ter­mogravimetriás módszerek kidolgozásá­ban és alkalmazásában, az élelmiszerek összetételének és hőváltozásának vizsgá­latainál. Felettes szerveink — mind a Fővárosi Tanács, mind a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium — sok segítséget nyúj­tanak ahhoz, hogy intézetünk felszerelése kielégítő legyen s hogy a korszerű élelmi­szervizsgálathoz elengedhetetlen műsze­reket, készülékeket megkaphassuk. Az in­tézet műszerparkjának fejlesztése folyama­tos feladat, hiszen a termelés, a minőségi követelmények és az ellenőrzés módszerei­nek gyors fejlődése ezt elengedhetetlenné teszi. * 100 esztendő alatt sem változott az intézet alapvető feladata: a fogyasztó védel­me, a fővárosi lakosság szolgálata. Elődeink, akikre tisztelettel tekintünk vissza, már világosan látták a tennivalót. Mi most a kor követelményeinek megfelelően, magasabb szinten igyekezzük folytatni kezdeménye­zéseiket. Feladataink, amelyek bár mindig ismét­lődnek, mindig újak is. Nagyon sok a tenni­valónk a minőség és jellemzőinek megha­tározásában, a szabványosítási munkában, a FAO Kódex munkában, a nemzetközi mi­nőségellenőrzési szerv: az EOQC munká­jában, az élelmiszertörvény alkotásában és egyéb hazai és nemzetközi szervezetek te­vékenységében. Hatékonyabb vizsgálati és ellenőrzési módszereket kell kidolgozni, alkalmazni. Olyan következtetéseket kell levonnunk, amelyeknek az információs ér­téke nagy; ezeket az információkat továb- • bítanunk kell, elsősorban a kormányzat, a MÉM, a Fővárosi Tanács s mindazok felé, akik felhasználhatják a minőség biztosítá­sára, a fogyasztó védelmére. Növelni akar­juk a koordinált élelmiszerellenőrzést a már említett szervekkel és természetesen másokkal is, beleértve a Budapesti Keres­kedelmi Felügyelőséget. Különösen el­mélyülten kívánunk foglalkozni a közel­jövőben az ár és a minőség összefüggéseivel. Mi büszkén valljuk magunkénak az in­tézet minden haladó hagyományát. S re­méljük, 100 év múlva a mi munkánkat is méltónak találják az akkoriak arra, hogy utódainknak vallják magukat. 12

Next

/
Thumbnails
Contents