Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Dr. Vajda Ödön: A Fővárosi Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet

gyon megzavarhatná munkáink menetét. Egyáltalában úgy mint eddig, úgy ezentúl is oda kell törekednünk, hogy laboratóriu­munktechnikai berendezése lehetővé tegye a személyzetet minden fölösleges munká­tól és időfogyasztástól, valamint a megfi­gyelő képességének idő előtti kifáradásától megkímélni. Ezen oknál fogva például las­sankint egymásután oly mérlegeket szer­zünk meg, melyek legalább az apróbb sú­lyoknak mechanikai föl- s lerakását meg­engedik, mi által nemcsak időt nyerünk, de megkíméljük egyszersmind az ilyen mun­kánál oly hamar kifáradó megfigyelési ké­pességeket is." „Intézetünkben egy munkásnak igen gyakran egymás után 30,40, sőt több mérést kell végeznie; a régi mérleggel dolgozva, ily munka mellett az ember kimerül, úgy, hogy még a talált súly pontos leolvasása és bejegyzése is kétségessé vált volna. Az új mérleggel minden mérésnél legalább egy percnyi az időnyerés, azonfelül a szellemi éberség el nem tompul, ami pedig a fő, az eredmények pontossága tetemes mértékben függetlenített a physicum gyarlóságától." Balló felismerte a hatósági ellenőrzés kettős jellegét: a hatósági funkció mellett a bűnüldöző tevékenységet. Rendkívül szigorú erkölcsi követel­ményei voltak: „Az intézet tisztán, egy a közigazgatás szolgálatában álló tudományos közintézmény legyen, amelytől mindaz, a , mi ezen hivatásával meg nem egyeztethető, s annak megvalósítását megnehezítené vagy kétségessé tenné, távol tartassék ... Kizárt, hogy az intézet a fővárosnak egyik jövedelmi forrását képezze, s hogy a kö­zönség közvetlen szolgálatába álljon, mert megengedése nem jelentene mást, mint az intézetet a nyerészkedésre alapított, s ma­gánvállalkozást képező magánlaboratóriu­mok nívójára leszállítani . .." Balló Mátyás jelentése arra vall, hogy bí­zott az ellenőrzés hatékonyságában. Össze­hasonlításul közli néhány év adatát, és el­mondja, hogy az 1896. évi 26,7%-ról 1903-ban 18,8%-ra csökkent a kifogásolt élel­miszerek arányszáma. Ennél nagyjából meg is állt, mert azt mondotta, hogy „1899 óta a kifogásolt tárgyak száma apadófélben van, s az 1903. évben már azt a határt érte el, amely normálisnak mondható. Előre vár­ható, hogy ezentúl további javulás alig fog bekövetkezni, és ha igen, a javulás nem lesz jelentős." A század első évtizedében előtérbe ke­rül a konzerválószerek vizsgálata, gyakori előfordulásuk és a veszély miatt, amelyet az emberi, elsősorban a gyermeki szervezetre jelentettek. Balló megemlíti, hogy 1 kg krumplicukorban átlag 2,43 gr azaz 2430 mgr. kénessavat találtak; 8 mgr kénessav 1 liter (közel 1 kiló) borban már veszedel­mes. „Pedig a krumplicukor fogyasztói zsenge korú gyermekeink, a kiknek fejlet­len szervezete kiválóan szorul védelemre. A fluórvegyületekből a fegyvergyári para­dicsomban 0,7%-ot találtunk, s nem csoda, hogy ettől tömeges megbetegedések szár­maztak." Hasonlóan előtérbe kerül az élelmiszer­színezékeknek a problematikája is. 1900-ban az intézet részt vett a párizsi világkiállításon, ahol aranyérmet, 1909-ben pedig a IV. Nemzetközi Tejgazdasági Kongresszuson Grand Prix-t nyert. Ugyan­ebben az évben átlépte a bűvös 10 000-es mintaszámot: 11 007 vizsgálatot végeztek. Egyre nagyobb fontosságra tett szert az importvizsgálatok elvégzése. Balló Mátyás — 1880 óta a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja is volt — 1910-ben nyugalomba vonult. Az újonnan kinevezett igazgató, Rözsényi Iván már 1910-ben felvetette annak a szükségességét, hogy az intézet önálló székházzal rendel­kezzék, annál is inkább, mert a Gerlóczy utca beépült, s a szemközti házaktól olyan sötétség borult a laboratóriumokra, ami veszélyeztette a megbízható munkát. Az intézet haladt azon az úton, amelyet Balló kijelölt a számára. Az intézeti morál és etika változatlan maradt. Ennek bemu­tatására idézünk néhány — ma is aktuális — mondatot az 1912-es Szolgálati Utasításból (31.595/ 1912 /VII. tan. sz.): „Hivatalos titoktartás kötelezettsége. A hivatalos ügyekből folyó, a vizsgálatok és egyéb eljárásból eredő, valamint a hi­vatalos küldetések alkalmával felmerült, az intézet egyes tagjainak vagy személyzetének tudomására jutott eredményekre, tények­re, adatokra, különleges hivatalos megbí­zatásokra, vagy egyéb körülményekre vo­natkozólag a hivatalos titoktartás kötele­zettsége az intézet összes személyzetére úgy egymással, mint kifelé bárkivel szem­ben fennáll s azt legszigorúbban megőrizni kötelesek. Magángyakorlat és magánalkalmazás (mellékfoglalkozások). Az intézet és a kirendeltségek személy­zete magángyakorlatot nem folytathat, s a magánosok, vállalatok, intézetek, közhi­vatalok részére hivatalos ügykörbe eső munkát sem díjtalanul, sem díjazással nem végezhet. Az intézet összes személyzete az igazgató javaslatára, csakis a polgármester engedélyével vállalhat a hivatalos órákon kívül mellékfoglalkozást. Azonban az ösz­szes személyzet nem vállalhat alkalmazást oly vállalatnál, más intézményeknél vagy egyesületnél, amely a hatóság ellenőrzésé­nél vagy más eljárásnál fogva akár közvetve, akár közvetlenül a székesfőváros vegyésze­ti és élelmiszervizsgáló intézete bírálata, illetve vizsgálata alá kerülhet." Az első világháború és az azt követő évek társadalmi viszonyainak a változása érezteti hatását az élelmiszerek minőségében is. ,,.. . hogy az élelmiszerek drágulásával hatványos mértékben megnövekedhetett az élelmiszerek hamisítása, azt csak a hiá­nyos törvényes rendelkezéseknek lehet be­tudni. A hamisításból eredő anyagi haszon a legtöbb esetben sokszorosan felülmúlja a legszigorúbb büntetést is, és ameddig nem sikerül a hamisításból eredő anyagi előnyt törvényes úton kellően ellensúlyozni, a helyzet javulását sem remélhetjük." Jellemző, hogy 1921-ben a vizsgált élel­miszer-mintáknak 70,2 %-a esett kifogás alá, 1925-ben is még 28,0 % a meg nem felelő minta, ami tükrözi a közmorál és er­kölcs alakulását is. Az 1928. évi költségvetési vitában — amikor már Hunkár Béla, a kiváló élelmi­szertudós volt az intézet igazgatója — szá­mosan felszólaltak az intézet mellett, de az intézet ellen is. Az intézet ellen olyan ér­telemben, hogy sokallták az alkalmazott vegyészek számát. Erre az elnök így vá­laszolt : „Hoffmann bizottsági tag kifogásolta, hogy sok a vegyész, ezzel szemben figye­lembe kell venni, hogy 1926-ban a vegyé­szeti intézet 22 vegyésze 27 210 vizsgálatot végzett, úgy, hogy egyre 1240 vizsgálat esett. .. hasonlót keveset lehet találni nemcsak a magyarországi vidéki intézetek­ben, hanem a külföldi vegyészeti intézetek ben is. A vegyészek számát tehát nem le­het sokallni." A felszabadulás után Hunkár Béla nyug­díjba vonult, és Lindner Elek vette át az intézet vezetését. Olyan szervezeti válto­zások mellett, mint pl. a tejhivatal és az ellenőrző osztály beolvasztása az intézet­be, új, átfogó irányelvek alakultak ki. A tanácsrendszer létrejöttével — a munka fontosságát felismerve — az intézet rövi­desen a Végrehajtó Bizottság, illetve a Fő­városi Tanács elnökhelyettesének közvet­len felügyelete alá került. A 12/1950. MT. sz. határozat hozta létre tulajdonképpen az élelmiszerellenőrző intézetek mai sziszté­máját. A rendelet feloszlatta az Országos Kémiai Intézetet, és annak utódává tette a fővárosi intézetet. Megnőtt az intézet működési területe: kiterjedt nemcsak a fővárosra, hanem Pest megyére, Nógrád megyére, sőt Szolnok megye egy részére is. A szakmai irányítást az Élelmiszeripari Minisztérium vette át s végezte egészen 1970-ig, amikor elkészült az 1/1970. Korm. sz. utasítás és a 14/1970. MÉM utasítás. Mindezek során az intézet jogköre és feladatköre nagymértékben meg­nőtt. Nőttekafeladatok és nőtt a felelősség. Egyre jobban előtérbe került az üzem­ellenőrzés, tehát a termékek előállítási helyének, az előállítási folyamatnak a vizs­gálata, megelőzendő azokat a körülmé­nyeket, nyersanyaghibákat stb., amelyek a kész élelmiszerben minőségi hibát okoz­hatnak. Fontos feladattá vált az export ter­mékek ellenőrzése is. Az ellenőrzési terü­leteket elhatárolták az állategészségügyi és az élelmezésegészségügyi ellenőrzést el­látó szervektől. Ilyen módon megterem­tették a lehetőségét egy nagyon alapos és igen jó kooperációnak ezek között a szer­vek között, a minőség minden oldala bizto­sítására. 1958-ban létrejött az új élelmiszer­törvény: a 27-es tvr. Végrehajtásának el­lenőrzése — ami az élelmiszerek minősé­gének biztosítását illeti—ami feladatunk. A minőség fogalma összetett és bonyo­lult. Nehéz meghatározni, mi is voltakép­pen a minőség. Meg lehet közelíteni a bio­lógiai érték fogalmával, amelyet a tápanyag­összetétel és az ebből származó kalóriaér­ték, az utilizáció a szervezetben, a vitamin­tartalom és az érzékszervi tulajdonságok alkotnak. A minőség pontos meghatáro­zására sok kísérlet történt. Mint egyik leg­jobb meghatározást, dr. Telegdy Kováts professzorét idézem: „Mindent egybevetve a termelő és a fogyasztó számára a minőség voltaképpen a természetes élelmi anyagok-11

Next

/
Thumbnails
Contents