Budapest, 1974. (12. évfolyam)
4. szám április - Dr. Ságvári Agnes: A szocialista várospolitika 1945-től napjainkig I.
A szocialista fordulat érlelődését előkészítette a helyreállítási periódus, gazdasági vonatkozásban is. A városnak csupán „lebontott" hároméves terve volt. Az újjáépítés céljai között városfejlesztés vagy rekonstrukció egyébként sem szerepelt, hiszen az, legjobb esetben is, csupán a háború előtti, nagymértékben leromlott állapotokat „állíthatta helyre". Mégis ez a periódus kiindulást jelentett egy szocialista társadalmi és gazdasági átalakulás számára azzal, hogy a népgazdaság legfőbb területein uralkodóvá tette a szocialista tulajdonviszonyokat, emelte az életszínvonalat, bevezette a tervgazdálkodást és bizonyos tartalékot képzett a termelés és beruházás számára. Nagy-Budapest megalkotása a századforduló óta a progresszió, majd a szocialista mozgalom követelése volt. A probléma megérett a megoldásra, nem annyira gazdasági és iparfejlesztési, mint inkább közigazgatási és települési szempontból. A századforduló óta a perem községek és a régi Budapest közigazgatási egyesítése előbb anyagi, később határozottan ellenforradalmi politikai okokból nem valósult meg. 1945-től több, elsősorban politikai természetű intézkedés látott napvilágot. Ilyen volt a többi között az egységes élelmiszer jegyrendszer, a közműtarifák egységesítése, az egyidejűleg tartott törvényhatósági választások. Legfontosabbként említendő az a programnak is beillő körülmény, hogy az MKP kezdettől nagy-budapesti méretben szervezkedett. Feltehetően a Nagybudapesti Pártbizottság kezdeményező szerepe tükröződött a polgármester által 1948. III. sz. alatt előterjesztett „városfejlesztési program"-ban, amely leszögezi: ,,Budapest székesfővárost és a vele közvetlenül szomszédos, nagyrészt egybe is épült, alább felsorolt településeket, városfejlesztési és városrendezési szempontból Nagy-Budapest néven egységes és összefüggő nagyvárosi településnek kell tekinteni és ekként is kell kialakítani." Az 1949. évi Alkotmány tükrözte és törvényerőre emelte a szocialista forradalom vívmányait, meggyorsította a város életében már folyamatban levő átalakulást. Az 1949. évi XXVI. t. c. hét megyei várost és tizenhat nagyközséget csatolt a fővároshoz, amelynek területe 1950. január 1-től 206 km2 -ről 525 km2 -re, lakosainak száma 1 057 912-ről 1 640 000-re emelkedett. Az egyesítéssel szinte egyidőben került sor az egész közigazgatás átszervezésére, személyi állományának felfrissítésére. Az 1950. I. sz. törvénnyel életbe lépett a tanácsrendszer. Funkcionálása a fővárosban 1950. június 15-én a megyei tanácsokkal egyenlőjogú tanács megalakításával kezdődött, s az első tanácsválasztásokat az év október 22-én tartották meg. 1945-1950 tehát a várospolitikában átmeneti korszak volt: harc a koalíciós keretek között a munkáshatalomért, gazdasági téren a háborús károk helyreállításáért, s ezzel párhuzamosan a tulajdonviszonyok forradalmi átalakításáért. Az öt év alatt létrejöttek egy szocialista típusú közigazgatás kiépítésének feltételei, és kibontakoztak az új társadalmi-politikai viszonyoknak megfelelő várospolitikai program körvonalai. 14 Csigó László felvétele
