Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Pro Urbe — Pro Arte, 1974.

Pro Urbe, 197"A A pártnak és sajátosan a budapesti kommunistáknak a tevékenysége - kimondva vagy kimondatlan - állandó témája lapunknak. A véletlen azonban úgy hozta, hogy e havi vezető cikkünk kifejezetten a Budapesti Pártbizottság munkájával foglalkozik. Nincs szükség rá tehát, hogy bővebben szóljunk annak az embernek a szerepéről, aki ezt a munkát, a testület és apparátus élén, kilenc év óta vezeti. Ha egy mondatban kellene öszszefoglalnom a tanácsi munkával párhuzamos pártmunka specifikumát, így próbálnám: minden ágazati szakkérdésben mindenkor a politikumot vizsgálni, elemezni, képviselni. Németh Károly ugyanezt így határozza meg: „Mindenben, mindenkor az embert látni!" Kifejezvén ily módon a kommunista politika lényegi humanizmusát csakúgy, mint - ettől nem függetlenül -a maga személyes hitvallását. Azt a hitvallást, amelyet egy, immár csaknem három évtizedes pártmunkás-élettel igazolt. A kérdést, hogy mit is végzett a fővárosban kilenc év alatt, elhárítja; nemcsak mert munkájában a látványosságtól mindig is ódzkodott. Pozíciójának természetét ha nézzük: a Központi Bizottság politikáját képviselni Budapesten, az országos problémák távlatában hatékonyan képviselni a budapestieket a párt vezető testületeiben, áttekinteni a főváros életének minden ágazatát, állást foglalni főként a sorrendiség hallatlanul érzékeny kérdéseiben, szervezni, kiválasztani, nevelni a különböző feladatokra érett emberek sokaságát - mindez olyan munka, olyan szolgálat, ahol az eredmény sokféle, összehangolt, kollektív tevékenység folyománya. Személytelenül tehát inkább arról beszél Németh Károly, milyen változás ment végbe az utóbbi években Budapest életében. A legjelentősebbnek a várossal kapcsolatos szemlélet fordulatát érzi. Budapest kivívta a maga rangját „fönt" és „lent". És itt nem csupán olyasmiről van szó, hogy szú'nőben a régi „egy az öthöz" szemlélet, hogy a harmadik ötéves terv 18 milliárdjával szemben a főváros a negyedik ötéves tervben csaknem 40 milliárdot kap. Ennél is lényegesebb, hogy alapjában megváltozott a budapesti székhelyű országos intézmények és üzemek viszonya a várossal; és az ország népének viszonya fővárosával. Ekkoriban tűntek el igazán a régi előítéletek, és lett Budapest ügye országos ügy, lett a főváros, műemlékeivel, hídjaival, metrójával, új lakótelepeivel az egész fölemelkedő, gazdagodó ország büszkesége. Megható és mérhető megnyilvánulása volt ennek egyebek közt mindaz, amivel a vidék-lakossága a főváros centenáriumának megünnepléséhez járult. Az ország népe megérti és értékeli azt az áldozatot, amelyet mindenekelőtt a budapesti munkásosztály az egész haza fölemelkedéséért a felszabadulás óta ismételten hozott. De megváltozott magának a pesti embernek a szemlélete is: jól észlelhető a budapesti lokálpatriotizmus és demokratizmus - a városi közügyek iránti széles érdeklődés - alakulása. A változásokról lapunk folyamatosan tájékoztatta és tájékoztatja olvasóit. Nézzünk most inkább néhány példát annak a bizonyos emberközpontú, politikai szemléletnek a jellemzésére. Amikor a Budapesti Pártbizottság fölmérte, mekkora jelentősége van az óvodának -nem is szociálpolitikai szempontból, hanem a közoktatás, az ezredforduló magyar „szürke agyállománya" szempontjából -, mozgalmat indított: az előirányzott háromezerrel szemben társadalmi erőkkel létesítsünk tizenháromezer óvodai férőhelyet! A pénzügyi-technikai gondolkodás lehetetlennek tartotta, a politikai gondolkodás viszont halaszthatatlannak. Eredmény: ma már - miközben csaknem két év még hátra van - a tizenháromezer férőhelyből tízezer megvalósult. Vagy: ha pusztán technikai kérdésként fogjuk föl Budapest közlekedési helyzetét, annak minden prognózis szerint évről évre romlania kellene (a lakosságnövekedés, új lakótelepek bekapcsolása, a gépkocsiállománygyarapodása stb. miatt). A politikai szemlélet, vagyis a budapesti ember szempontjának hatásos képviselete megvalósította azt, amit a szakember lehetetlennek látott: a budapesti közlekedés nem romlott, sőt, bizonyos javulásról beszélhetünk. A Budapesti Pártbizottság kezdeményezésére, ismét csak terven kívül, rövidesen elkészül a kőbányai művelődési központ. Ez lesz az első olyan peremvárosi intézmény, ahol nemcsak a szokásos művelődési otthoni foglalkozásokra van lehetőség, de például nagyzenekari koncertekre, nagyszínházak vendégszereplésére. Hogy mit jelent ez az új közönség meghódítása szempontjából, aligha szükséges hangsúlyozni. És ez az első ilyen; amelyet - ugyancsak társadalmi erők mozgósítása révén - továbbiak követnek. Három példa a sok közül, ami túl van a „technokrata" rutinon, ami „több, mint száz a százalékban". Amikor február 12-én a főváros aranyérmét Németh Károly átvette, azt mondta: „Most jó volna valami tortavágó szerszám, hogy ezt az érmet elkezdjem szeletelni és elosztani. A pártbizottság munkatársai között, a több mint ötezer budapesti alapszervezet között, a százkilencvenhétezer budapesti kommunista között, a több mint egymillió budapesti dolgozó ember között. Mert ami eredményt elértünk, ha elértünk, azt együtt értük el." így van: a szocializmust nem néhány ember építi. Mégsem közömbös, hogy a testületi munkában kik állnak a csúcsokon. Németh Károly személyes tulajdonságai: nyugalma, megfontoltsága, figyelmessége, emberszeretete és ezért szeretetreméltósága, szerénysége, reflexszé vált demokratizmusa nem kis szerepet játszott és játszik a Budapesti Pártbizottság munkastílusának formálásában, s az elért eredményekben. És nem utolsósorban: egész környezetére kisugárzó derűje, jó kedélye. Szeretettel gratulálunk, és -mindannyiunk érdekében - további eredményes munkát kívánunk a Pro Urbe új kitüntetettjének. Mesterházi Lajos 4 Németh Károly