Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Csák Gyula: Élünk és meghalunk

Statisztáltam közéleti férfiak, főként írók, művészek temetésén. Díszőrségben álltam Veres Péter koporsójánál, gyászbeszédet mondtam fiatalon elhunyt Kam.ondy László író barátom ravatalánál és álldogáltam Tamási Áron, Sinka István, Sarkadi Imre, B. Nagy László és mások temetői búcsúztatásánál. Mindenütt akadt valamilyen zavaró mellékkörülmény. Kamondy temetésén túlságosan sokan voltunk ahhoz, hogy mikrofon nélkül is hallhassák a hangom, ezért hiába kiabáltam, csak az elöl állók számára mondhattam a búcsúszavakat. B. Nagy László temetésén rossz volt a mikrofon. Tamási Áron és Veres Péter temetésén az állami és egyházi temetői pompa összekeveredése zavart, és a kusza látványosság elterelte a lényegről a figyelmet. Péter bácsit felravataloztuk és körülálltuk a nemzeti Panteonban, mint egykori, magasrangú államférfit, aztán öt parcellával odébb sírba eresztettük, mint református parasztot. Tamási Áront egyszerre, egy helyen búcsúztattuk nagy magyar íróként és hivő katolikusként. Szabó Pál temetésén rokonként gyászoltam a kerepesi ravatalozóban, ahol egy újítást alkalmaztak: hidraulikus emelő, illetve süllyesztő szerkezetet szereltek