Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Fekete Gábor: A Várkerület — ma

KT pr-BIH A Hadtörténeti Múzeum a Vérmező felől niuk a lakosoknak a kerületből. Mindez természetesen elsősorban a közérttel is gyengén ellátott naphegyieket sújtja, hiszen ők távolabb is, magasabban is laknak a Déli pályaudvar, az Alagút környékétől. A csarnok majdani újranyitása és a Május 1. Ruhagyár Fő utcai, ez évre tervezett üzlete talán már az idén segít valamelyest a gondokon, önmagában azonban még nem változtathat a kétes értékű statisztikai elsőségen: Budán az I. kerületben tolong a legtöbb vásárló egy négyzetméternyi üzletterületen. Viszont üdítő színfolt a kerületi kereskedelem hézagos mozaikjában a Gyorskocsi utcai, buda-A Fortuna utca pesti relációban is egyedülálló üzlet: a gyermektejbár. Követendő példa más kerületek számára is. Ami pedig a közlekedést illeti: a társasházakkal folyamatosan beépülő Naphegyen a 89-es autóbuszjárat gyéren induló kocsijai, másrészt a 63-as villamos megszüntetéséért kárpótlásul kapott, de ugyancsak ritkán közlekedő 18-as villamos miatt hangzik el sok panasz. És újra csak a Naphegy, a kerület természeti adottságokban gazdag, ám kommunális ellátásban olykor mostoha gyermeke kér szót, amikor a közvilágítás erőteljes javítását követeli: a tanácsi pénzből jelenleg legfeljebb csak a lámpatestek cseréjére telik. A hegyi részeken különleges problémákkal küzd a kerület az építkezések, tatarozások tekintetében. Nemcsak azért, mert egy műemléképület helyrehozatala a többszörösét teszi ki egy „közönséges" lakóház renoválási költségeinek, hanem azért is, mert a geológiai viszonyok, a márga- és mészkőtalaj rendszeresen igényli a támfalak karbantartását, megerősítését, olykor a sziklarobbantásokat. Emiatt a közművek bővítése, felvezetése is sok kínlódással, külön költséggel jár, az építkezések itt általában drágábbak az átlagosnál. A tatarozások, kor-A Balta köz Óvoda a Tigris utcában szerűsítések is. A példa kedvéért említjük csak meg a Gellérthegy utcai iskolát, amelynek renoválási költségére — kilenc millió forintra — évek óta „kuporgat" a tanács. Az I. kerület a közhiedelemmel ellentétben nem az OTP-lakások városrésze. A 46 ezer lakos zöme az IKV felügyelete alá tartozó, 13 ezernél is több régi tanácsi bérlakásban él, mégpedig eléggé zsúfoltan. A budai kerületek közül az I. kerületben a legnagyobb a népsűrűség, s jóllehet például a XII. kerület csaknem tízszerte nagyobb, a bérlemények száma mégis azonos a Vár-kerületével. Más különlegességekkel is számolnia kell a tanácsnak, a fővárosnak. A kerületben köztudottan nagy a szellemi munkások aránya, s ebben a nők is bennfoglaltatnak: következésképp a gyermekgondozási segélyt is viszonylag kevesebben veszik igénybe, ami viszont az átlagosnál több bölcsődei férőhely-igényre hívja fel a figyelmet. Aztán: évek óta azonos forint-keret áll a kerületfejlesztés rendelkezésére az utak rendbehozatalára, jóllehet a karbantartási költségek alaposan megemelkedtek. Az a tény, hogy a tanács kétmillió forintot kért e célra és 200 ezer forintot kapott, bőséges magyarázatot ad az igényekre és a lehetőségekre. * Egyebek között érdemes említést tenni, ha csak címszavakban is, a kerület néhány kardinális kérdéséről. Az egyik a Déli pályaudvar, amelynek fűtőházi levegőjéből, mozdonyfüttyéből, hangszórórecsegéséből bőséggel jut az I. kerületnek. A másik: a Víziváros, amelynek hovatovább az 1945-ös belövések is műemléki Jelleget kölcsönöznek. A sokat vitatott és régóta tervezett rekonstrukció azonban egyre késik. Következik a