Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Fekete Gábor: A Várkerület — ma

A Hess András tér CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI A Miklós-toron/ maradványait beépítik a Hilton szállóba lelően zajlottak le, s az ICOMOS, a nemzetközi műemlékvédelmi szervezet meg is állapította, hogy a helyreállítás kiemelkedő színvonalú restaurációs munka, példaképül szolgál minden ország számára, tökéletesen megfelel a Velencei Charta (a műemlékvédelem nemzetközi alapokmánya) szellemének. A hétköznapok nyelvére lefordítva ez azt is jelenti, hogy mintegy ezer lakás és üzlethelyiség nemcsak újjáépült, nemcsak új homlokzati köntöst kapott, hanem belső korszerűsítésben, új közművesítésben is részesült. És részesül mind a mai napig, olykor eléggé komótos tempóban, amit az idelátogatók az örökösen feltúrt utcákról vesznek észre. Persze, a bosszús vagy élcelődő megjegyzések gazdái szívesen költöznének erre a fertályra; napjainkban a vári lakónegyedben lakni — divatos dolog és sokak vágya, hiszen levelomtörténet, a művészettörténet bőségesen áradó, olykor éppenséggel nem szívderítő eseményei; manapság ide hozzák, itt viszik körbe-körbe a külföldi turistát, delegációt, hogy ellásson a gödöllői dombvidékig, a Szabadság-hegyig, a Hármashatár-hegyig, gyönyörködjék a magyar főváros panorámájában; a Halászbástya és a Mátyástemplom, a középkori hangulatot árasztó utcák, boltíves kapualjak szolgálnak minduntalan háttérként a televíziós filmfelvételeknek. Nincs is Budapestnek még egy olyan helye, amelynek felkeresése — mint azt Boldizsár Iván jegyzi meg találóan — „mindig ünnep". Éppen ezért legyen hát őrjáratunk formabontó, és számoljon be a hétköznapi I. kerületről . . .Amelynek lakói nemegyszer jegyzik meg, hogy a jelek szerint a kerületfejlesztésre szánt összegek nagy részét a Várnegyed viszi el. Ebből a megjegyzésből mindenesetre kiérződik, hogy a vári lakónegyed nem szenved hiányt fejlődésben, épülésben, korszerűsödésben, a többi kerületrészben viszont még jócskán található orvoslásra váró gond. Nagyjából így van, ha az említett panasz mégoly indokolatlan is: a vári lakónegyed fejlesztésére szánt öszszegek zömét ugyanis fővárosi kasszából biztosítják. Ami azt illeti, az elmúlt másfél évtizedben ez a kassza alaposan kitárta ajtajait. A hitleri hordák „jóvoltából" gránáttal, bombával, aknával agyonvert környéken a hajdani 122 lakóház romjain 115 már felépült. Egyedi munkával és különleges gonddal, „de luxe" kivitelben — ahogy lakóik mondogatják. Az építkezések átfogó műemlékvédelmi haditervnek megfegőn és csenden kívül utolérhetetlen atmoszférához is hozzájut az ember. » És mihez nem jut hozzá? Például a 16-os autóbuszhoz, legalábbis gyakran fél óra beletelik, mire begördül a macskaköves útvonalakra. Olcsó vendéglátóhelyekben sincs sok részük a várnegyedbeli bennszülötteknek és látogatóknak. Az Alabárdos, a Fortuna és más „menő' helyek, a Consumtourist-pavilonok alkotják a kereskedelem és a vendéglátás derékhadát errefelé. A közelmúlt adatai szerint húsz vendéglátó egység közül 14 az osztályon felüli vagy I. osztályú, és árnyékukban — pontosabban: fényükben — mindössze kilenc, jobbára kicsiny élelmiszerbolt húzódik meg. Ilyenformán a Hilton szálló egyébként jogos építése is csak felerősíti azokat a hangokat, amelyek szerint ideje lenne arra gondolni: a Várnegyed végül is magyarlakta vidék, nemcsak a külföldiek kizárólagos tranzitközpontja. Akadnak, akik szóvá teszik, hogy a Várnegyedben található vizes lakások szigetelése, szolgáltató-fiókok nyitása sokkal inkább indokolt lenne, mint az Úri utcai, harmadik központi házasságkötő terem létesítése. Szerintünk viszont az ilyesfajta párhuzam épp annyira indokolatlan, mint az olyasfajta követelőzés, amely az Úri utca elnevezésének megváltoztatására irányul. Egy másik észrevétel: olykor a környék hangulatához méltó nyugalmat kérik számon a várnegyedbeliek, mégpedig a hatalmas kollégium miatt, amely a Mátyás-templom szomszédságában szolgál az olykor szertelen műegyetemi fiatalok bázisául. * Ha fájó szívvel is, de el kell szakadnunk a vári lakónegyedtől, amelynek históriáját, életét töviről-hegyire, ezerszer megírták, elmondták, emlegetik. Keressük fel a többi kerületi régiót, ahol mellesleg újra csak találkozunk a kereskedelem és a közlekedés hiányosságaival. Pillanatnyilag az egész kerületben egyetlen élelmiszeráruház található. Iparcikkáruház nincs. A Batthyány téri csarnok a metróépítkezés, s a valóban pompás környék-rekonstrukció során bezárt: igaz, hogy annak előtte is lényegesen több virágot árultak benne, mint élelmiszert. Még nagyobb baj, hogy ruházati cikkekért is el kell jár-11